Búbos lonc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Búbos lonc
Virágai
Virágai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Nemzetség: Lonc (Lonicera)
Alnemzetség: Lonicera subg. Lonicera
Fajcsoport: Lonicera sect. Lonicera
Faj: L. periclymenum
Tudományos név
Lonicera periclymenum
L. (1753)
Szinonimák
  • Caprifolium distinctum Moench
  • Caprifolium germanicum Röhl.
  • Caprifolium periclymenum Delarbre
  • Caprifolium quercifolium Meigen
  • Caprifolium semperflorens Dippel
  • Euchylia verticillata Dulac
Elterjedés
Lonicera periclymenum map.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Búbos lonc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos lonc témájú kategóriát.

A búbos lonc (Lonicera periclymenum) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búbos lonc Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, egészen Svédország déli részéig megtalálható. Az afrikai Marokkóban is őshonos. Magyarországon nem őshonos, de régóta ültetett díszcserje.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lonicera periclymenum subsp. hispanicum
  • Lonicera periclymenum subsp. periclymenum

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búbos lonc 4-5 méterre is felkapaszkodó kúszócserje. Jobbra csavarodó ágai kopaszok, gyéren vagy mirigyesen szőrösek. A levelek átellenesen állnak, 9 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, hosszúkásak vagy elliptikusak. Csúcsuk tompa vagy hegyes, színük felül sötétzöld, fonákjuk kékesen hamvas, a fiatal levelek gyengén szőrösek. A virágok ötcimpájúak, nagyok, kellemes illatúak, sárgásfehérek vagy sárgák, gyakran bíborpirossal futtatottak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búbos lonc élőhelye erdők széle, cserjések, bokros lejtők és napfényes erdők.

A virágzási ideje május-június között van, ritkán szeptemberig tarthat a virágzás.

A borostyán és az iszalag mellett Európa harmadik legjellegzetesebb liánnövénye.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]