Bölcsesség Háza (Bagdad)
| Bölcsesség Háza | |
| Bajt al-Hikma, بَيْت الْحِكْمَة | |
 | |
| Jahja ibn Vászeti ábrázolásával ellátott kézirat a Hariri Maqama-jából, amely a Francia Nemzeti Könyvtárban található. A kép egy könyvtárat ábrázol, benne tanulókkal. | |
| Település | Round city of Baghdad |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 8. század |
| Bezárás | 1258. február 12. |
| Lebontás éve | 1258 |
| Lebontás oka | Ostrom alatt elpusztult |
| Vállalkozó(k) | al-Mamún kalifa |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 33° 20′ 32″, k. h. 44° 23′ 01″33.342300°N 44.383600°EKoordináták: é. sz. 33° 20′ 32″, k. h. 44° 23′ 01″33.342300°N 44.383600°E | |
 | |
Bölcsesség Háza (arabul: بَيْت الْحِكْمَة, latin átírásban: Bajt al-Ḥikma) a 8–13. század között Bagdadban működő tudományos és kulturális intézmény volt, amely az Abbászida Kalifátus idején az iszlám aranykor egyik legfontosabb központjaként vált ismertté.
Létrejöttét hagyományosan al-Manszúr (ur. 754–775) kalifa udvarához kötik, de intézményes formában főként Hárún ar-Rasíd (ur. 786–809) és fia, al-Mamún (ur. 813–833) alatt nyerte el jelentőségét. A Bölcsesség Háza könyvtárként, fordítóházként és akadémiaként működött, ahol görög, szír, perzsa és indiai tudományos műveket fordítottak arab nyelvre, valamint matematikai, csillagászati, orvosi és filozófiai kutatásokat folytattak[1].
A Bajt al-Ḥikma tevékenysége hozzájárult a klasszikus görög tudás és filozófia továbbörökítéséhez és továbbfejlesztéséhez az iszlám világban, amely később az európai középkor tudományos fejlődésére is hatást gyakorolt. Az intézményben olyan kiemelkedő tudósok dolgoztak, mint Hunajn ibn Iszhák al-Ibádi, Abu al-Hasszán Tábit ibn Kurra vagy al-Hvárizmi, akinek munkássága a modern algebra alapjait teremtette meg. A Bölcsesség Háza nem csupán a szövegek megőrzését és lefordítását végezte, hanem a kreatív tudományos gondolkodás és viták központjaként is működött.
Bagdad valamennyi könyvtárával együtt a Bölcsesség Háza is elpusztult Hülegü seregének ostroma során 1258-ban. A bagdadi könyvtárak könyveit olyan tömegben hajigálták a Tigrisbe, hogy azt beszélték, a folyó vize feketére változott a tintától. Kuṭb al-Dín Muhammad al-Naraváli 16. századi krónikája szerint „annyi könyvet dobtak az Eufrátesz folyóba, hogy azokból híd alakult ki, amely elbírt egy lovast is.”[2] Michal Biran történész szerint azonban ez az idézet inkább irodalmi toposz, amely a bagdadi ostromhoz kapcsolódik, és a mongolok barbárságát volt hivatott felnagyítani. Naszír al-Dín al-Túszi mintegy 400 000 kéziratot mentett meg, amelyeket az ostrom előtt Marágéba vitt.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bayt al-Hikmah. (Hozzáférés: 2025. augusztus 23.)
- ↑ Sanjay Subrahmanyam. From Empires Between Islam and Christianity, 1500-1800. New York University Press. DOI: https://doi.org/10.2307/jj.18252944 (2019)
- ↑ al-Dín al-Tusi. (Hozzáférés: 2025. augusztus 23.)