Bíborarcú langur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bíborarcú langur
A T. v. philbricki alfajhoz tartozó példány
A T. v. philbricki alfajhoz tartozó példány
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Rend: Főemlősök
Család: Cerkóffélék
Alcsalád: Karcsúmajomformák
Nemzetség: Trachypithecus
Tudományos név
Trachypithecus vetulus
Erxleben, 1777
Elterjedés
Purple-faced Langur area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bíborarcú langur témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíborarcú langur témájú médiaállományokat és Bíborarcú langur témájú kategóriát.

A bíborarcú langur (Trachypithecus vetulus) a cerkóffélék családjába tartozó, Srí Lankán honos, veszélyeztetett majomfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A bíborarcú langur közepes méretű, hosszú farkú majomfaj. A hímek valamivel nagyobbak a nőstényeknél, testhosszuk 50–35 cm, farokhosszuk 67–85 cm, testsúlyuk 3,4-9,4 kg között változik. A nőstények testhossza 45–60 cm, farka 62–82 cm, súlya 3,1–9 kg között változik. Bundájának színe változatos az alfajok között, de általában hátán és végtagjain barnásfekete. Feltűnő pofaszakálla fehér vagy világosbarna és ívben lefelé hajlik. Az újszülöttek halványszürkén jönnek a világra, fejtetőjük, mellkasuk, végtagjaik kissé barnásak. Hüvelykujja láthatóan visszafejlődött. Arca csupasz és nevével ellentétben inkább szürkésfekete színű. Gyomra több rekeszből áll, nyálmirigyei pedig megnagyobbodtak, hogy jobban megeméssze tápláléka cellulóztartalmát. Fogképlete:

Négy elismert alfaja van:

  • Trachypithecus vetulus vetulus: Bundája szürkésfekete, szőrszálainak vége világos. Ágyéka, combjai és farokvége világosbarna. A fejtető barna vagy szürkésbarna. Srí Lanka déli részének esőerdeiben él, a Kalu Gunga folyótól délre.
  • Trachypithecus vetulus nestor: világosabb árnyalatú, mint a T. vetulus vetulus és inkább szürkésbarna. Fara ezüstszürke, végtagjai majdnem feketék. A fejtető halványbarna, farokvége kissé bojtos. A Kalu Gungától északra található esőerdők lakója.
  • Trachypithecus vetulus philbricki: hasonlít a T. vetulus nestor-hoz, de farfoltja kevésbé feltűnő. Végtagjai végei feketék, farokvége halványbarna-fehér, nem bojtos. A sziget északi és keleti részeinek szárazabb erdőiben él.
  • Trachypithecus vetulus monticola: barna bundája nagyon sűrű. Fehér pofaszakálla egészen hosszú, eltakarja a fület. Farka rövid. A hegyvidékek lakója 1200-2000 méter között.

Elterjedése[szerkesztés]

Srí Lanka endemikus faja. A négy alfaj földrajzilag és élőhelyét tekintve is elkülönül. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a monszunövezet bozótosaiban, a száraz örökzöld erdőkben és a hegyi köderdőkben egyaránt. Ha az otthont adó erdőt kiirtják, átköltözik a gumifaültetvényekre vagy a települések környékére, ha elegendő lombos fát talál.

Életmódja[szerkesztés]

A bíborarcú langur nappal aktív és ideje nagy részét a fákon tölti, de szükség esetén lemerészkedik a talajra is. Csoportokban él, amelyek egy (ritkán két) felnőtt hímből, 1-7 nőstényből és utódaikból tevődnek össze. Az ivaréretté váló hímeket elüldözik a csapattól és ők 2-14 hím egyedet számláló csapatokba állnak össze. Utóbbi esetben napközben egyedül keresgélnek táplálékot és éjszaka együtt alszanak. A hímcsapatok területe átfedhet ez egyhímes csoportéval, de az utóbbiak soha nem fednek át egymással. A domináns hím agresszívan védi háremét minden betolakodóval szemben. Ha egy új hímnek sikerül elűznie a korábbi domináns hímet és átvenni a nőstényeket, előfordul, hogy a kölykök egy részét megöli.

A nőstények 195-210 napos vemhesség után egy utódot hoznak világra. A kölyök 7-8 hónapos koráig szopik, de 12-20 hetes korában már kezd önállósodni, szilárd táplálékot enni és játszani társaival. A hímek nem vesznek részt az utódnevelésben.

Étrendjét nagyrészt levelek (főleg a fiatal, zsenge levelek), kisebb mértékben gyümölcsök, virágok, magvak teszik ki. Egy megfigyelés szerint az esetek 60%-ában levelet, 28%-ban gyümölcsöt, 12%-ban virágot ettek.

Környezetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A bíborarcú langur a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett státusszal szerepel. Létszáma az utóbbi három generáció (3x12 év) során kevesebb mint felére esett vissza és a trend folytatódni látszik. Elsősorban az erdőirtás és a vadorzók veszélyeztetik. A faj megtalálható a washingtoni egyezmény (CITES) II. mellékletében, vagyis kereskedelme korlátozott.

Források[szerkesztés]