Béres Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Béres Ferenc
Született1922. december 3.
Gagybátor
Elhunyt1996. július 6. (73 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaénekes
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (25-2-18/1)
Zenei pályafutása
Hangszerénekhang
A Wikimédia Commons tartalmaz Béres Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Béres Ferenc (Gagybátor, 1922. december 3.Budapest, 1996. július 6.[2]) Liszt Ferenc-díjas magyar énekművész, furulyaművész, népdalénekes.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Béres János és Timkó Mária voltak. Általános iskoláját Gagybátorban végezte el. Miskolcon volt szakközépiskolás. Sárospatakon a református gimnáziumban tanult. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-ban Muharay Elemér Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttesében kezdődött pályafutása; a NÉKOSZ Együttes tagja, a Honvéd Együttes szervezője és alapítója volt; itt végezte el énekművészi tanulmányait. 1948–1957 között szólista és furulyaművész volt. 1949-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz–művészettörténész szakán. 1949-ben pásztorfurulyán a budapesti Világifjúsági Találkozón díjat nyert. 1953-ban a magyar énekkultúra előadója volt. 1958-tól az Országos Rendező Iroda szólistája volt. 1965-től az Országos Filharmónia szólistája lett. 1991–1992 között Erdélyben több mint 60 hangversenyt adott.

Sírja a Farkasréti temetőben található (25-2-18/1).

Béres Ferenc sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-18/1

Magánélete[szerkesztés]

1960-ban házasságot kötött Simig Erzsébettel. Három fiuk született: Ferenc (1960), Gábor (1962) és Bálint (1967).

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1998-ban a krasznokvajdai körzeti iskola felvette nevét.
  • 1999-ben megkapta a posztumusz Magyar Kultúra Lovagja díjat
  • 1999-ben a Farkasréti temető művészparcellájában felavatták síremlékét.
  • 2006-ban Sárospatakon a Főgimnázium kertjében avatták fel a művész mellszobrát.
  • 2006-ban a gimnázium Béres Ferenc-Alapítványt hozott létre, amelyből egy-egy tehetséges diákot jutalmaznak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztője: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerkesztette: Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 2. bőv. kiad. 1988.
  • KK4: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás. Szerkesztette: Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest, Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
  • SZOT-díjasok. Szerkesztő: Kulcsár Ödön. [Budapest], Táncsics, 1981.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8