Béres Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Béres Ferenc
Született 1922. december 3.
Gagybátor
Elhunyt 1996. július 6. (73 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása énekes
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949)
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető (25-2-18/1)
Zenei pályafutása
Hangszer énekhang
A Wikimédia Commons tartalmaz Béres Ferenc témájú médiaállományokat.

Béres Ferenc (Gagybátor, 1922. december 3.Budapest, 1996. július 6.[1]) magyar énekművész, furulyaművész, népdalénekes.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Béres János és Timkó Mária voltak. Általános iskoláját Gagybátorban végezte el. Miskolcon volt szakközépiskolás. Sárospatakon a református gimnáziumban tanult. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-ban Muharay Elemér Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttesében kezdődött pályafutása; a NÉKOSZ Együttes tagja, a Honvéd Együttes szervezője és alapítója volt; itt végezte el énekművészi tanulmányait. 1948–1957 között szólista és furulyaművész volt. 1949-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz–művészettörténész szakán. 1949-ben pásztorfurulyán a budapesti Világifjúsági Találkozón díjat nyert. 1953-ban a magyar énekkultúra előadója volt. 1958-tól az Országos Rendező Iroda szólistája volt. 1965-től az Országos Filharmónia szólistája lett. 1991–1992 között Erdélyben több mint 60 hangversenyt adott.

Sírja a Farkasréti temetőben található (25-2-18/1).

Béres Ferenc sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-18/1

Magánélete[szerkesztés]

1960-ban házasságot kötött Simig Erzsébettel. Három fiuk született: Ferenc (1960), Gábor (1962) és Bálint (1967).

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1998-ban a krasznokvajdai körzeti iskola felvette nevét.
  • 1999-ben a Farkasréti temető művészparcellájában felavatták síremlékét.
  • 2006-ban Sárospatakon a Főgimnázium kertjében avatták fel a művész mellszobrát.
  • 2006-ban a gimnázium Béres Ferenc-Alapítványt hozott létre, amelyből egy-egy tehetséges diákot jutalmaznak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztője: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerkesztette: Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 2. bőv. kiad. 1988.
  • KK4: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás. Szerkesztette: Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest, Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
  • SZOT-díjasok. Szerkesztő: Kulcsár Ödön. [Budapest], Táncsics, 1981.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8