Ugrás a tartalomhoz

Bélyeggyűjtési kellék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csipesszel megfogott postabélyeg nagyító segítségével megjelenített képe

A bélyeggyűjtési kellék olyan eszköz, amely a bélyeggyűjtői tevékenységhez tartozik, illetve arra szolgál, hogy megkönnyítse a filatéliai munkát. A gyűjtési kellékek rendszerint kisebb-nagyobb értékkel rendelkező eszközök, anyagok vagy írásos anyagok. Ezek a kellékek nélkülözhetetlen elemei a bélyeggyűjtésnek. Egy részük már az amatőr gyűjtők számára is elengedhetetlen eszközöknek számít, a másik részüket leginkább az előrehaladottabb gyűjtők, valamint a filatéliával foglalkozó kutatók igénylik és használják munkájuk különböző területeihez.[1]

A bélyeggyűjtési kellékeket a szakértők általában öt főbb csoportba szokták sorolni. Ezek a következők: a bélyeggyűjtemény és a készletanyag tárolására szolgáló kellékek; a bélyegek és más postai értékcikkek vizsgálatára használható kellékek; az egyszerűbb eszközök; a különböző anyagok és vegyszerek; valamint az előbbi kategóriák egyikébe sem sorolható egyéb kellékek.[1]

Csoportosításuk és leírásuk

[szerkesztés]

Tárolásra szolgáló kellékek

[szerkesztés]

A tárolásra szolgáló bélyeggyűjtési kellékek a bélyeggyűjtemény, illetve a hozzá szervesen kapcsolódó filatéliai készletanyag tárolására, elhelyezésére és bemutatására alkalmasak. Ezek egy része csupán a bélyegek ideiglenes tárolására szolgál, mások a gyűjtemény ízléses elhelyezésénél vagy bemutatásánál, illetve akár a bélyegek egy részének kiállításánál játszanak fontos szerepet.

Egy hagyományos berakó lapja

A bélyegalbum gyűjteménnyé rendezett bélyegek tárolására szolgál. Általában egy nagyobb alakú könyv, melynek két főbb típusa van. Az egyik változatot véglegesen bekötött lapokból állítják össze, míg a másik módosítható, albumfedélből és cserélhető albumlapokból épül fel.[2] A berakó vagy berakókönyv néven ismert eszköz a postabélyegek befogadására, bemutatására és tárolására használható. Általában berakólapokból áll, gyárilag bekötött vagy különálló lapokból egyedileg állítják össze, ezután csavaros vagy rugós albumfedéllel fogják össze.[3]

Az előbb bemutatott két eszköz több alkatrésszel rendelkezik, melyek önmagukban is gyűjtési kellékeknek számítanak. Egyikük az albumfedél, ami az albumlapokból összeállított bélyegalbum védőborítója, és rendszerint kemény lapokból készítik.[4] Az albumlap olyan papír- vagy kartonpapír lap, ami csavaros vagy rugós albumfedélben helyezkedik el, és összességében bélyegalbumot alkot. Általában jobb minőséggel rendelkezik, és megfelel a gyártó háziszabványának.[5] A berakólap a berakókönyv legfontosabb eleme, ami egy olyan megfelelő szilárdságú, bélyegalbumnyi nagyságú kartonlemez, melyre átlátszó csíkok vannak felragasztva abból a célból, hogy a mögöttük lévő bélyegek könnyen elhelyezhetők legyenek.[6]

A kiállítási lap olyan kartonpapírból készült lap, amit rendszerint kerettel, egyes esetekben pont- vagy vonalhálózattal, nyomdai úton állítanak elő. A bélyegalbuméval megegyező méretű kiállítási lapok általában jó minőségű anyagból készülnek, és kellő merevséggel rendelkeznek.[7] A csereanyag kínálására és a kiválasztás megkönnyítésére is szolgáló kellék a cserefüzet. Ebbe a füzetbe a csere vagy értékesítés céljára kiválasztott bélyegeket lehet beragasztani.[8]

A bélyegrendező –, amelyet alkalmanként bélyegosztályozónak is szoktak nevezni, – az olyan bélyegek rendezésére és előkészítésére, valamint áttekinthető és biztonságos módon való tárolására alkalmas, amelyek különböző okokból a gyűjteményen kívül állnak. Ilyenek az újabban beszerzett postabélyegek, illetve a csereanyag részei és a másodpéldányok. A rendezőnek két fajtája van; az egyik egy egyszerű, viszont erős kivitelű berakókönyvhöz hasonlít, a másik az előzőhöz hasonló, azonban kisebb méretű berakólapokból álló rendszer.[9] A falc néven is ismert bélyegragasztó rendszerint valamilyen papíranyagból készül és nedvesítésre tapad. Leginkább használt bélyegek albumba, kiállítási lapra, esetleg cserefüzetbe való beragasztására használható. Habár a jó minőségű ragasztó nyom nélkül eltávolítható a használt papírról, a postatiszta bélyegek gumija ragasztónyomos marad.[10]

Különböző méretű Hawid-csíkok

Két gyűjtési kellék is használatban van, amit a bélyegtasak kifejezéssel illetnek. Az egyik egy célszerűen átlátszó (esetleg áttetsző) anyagból készített, levélborítékkal megegyező nagyságú, kisebb méretű eszköz, amely a bélyegek osztályozására és tárolására alkalmas. A másik eszköz egy albumlapra ragasztható; két vagy három oldalán zárt, lapos tok. Ez a kellék általában a bélyegek elhelyezésére és védelmére szolgál.[11] A bélyegtasakok egyik legelterjedtebb típusa a Hawid-csík, amely első előállítójáról, a Hans Widmaier nevű berlini vállalatról kapta elnevezését. Ez a postatiszta példányok bélyegalbumban való, viszont a közvetlen beragasztást nélkülöző megőrzését teszi lehetővé.[12]

A fila egy zárt tasak, amit leggyakrabban házilag készítenek el és a benne elhelyezésre kerülő bélyegnél valamivel nagyobb méretre vágják. Ma már kissé elavultnak számít, helyette inkább a félkész állapotban kapható Hawid-csíkokat használják.[13] A bélyegtasakok változatainak egy része az elhelyezés mellett a bélyegek védelmére is alkalmas. A legfontosabb ilyen jellegű eszköz a védőtasak, ami mérettől függően egy vagy több bélyeg tárolását is lehetővé teszi. Az ilyen tasak a filatéliai darabot megóvja a legtöbb külső hatástól, mint a gyűrődés, a sérülések, a piszkolódás vagy akár az ultraibolya sugárzás. A védőtasakok egyik típusa a kiállítási lapok védelmére szolgál; ezek használata kötelező a bélyegkiállításokon.[14]

Az albumlap befogadására szolgáló bélyeggyűjtési kelléket fóliatasaknak hívják. Ez egy víztisztán átlátszó, színtelen, a bélyeg állományára tekintve káros hatással nem rendelkező védőtasak, mely elektrosztatikus feltöltődés ellen is kezelve van.[15] A fényvédő fólia vagy fényvédő tasak a kiállításokon bemutatott, nagy értékkel bíró bélyegeket, illetve más dokumentumokat védi meg az erős fény ártalmaitól.[16] A fényképsarok vagy másik nevén fotósarok a nagyobb méretű filatéliai elemek, esetleg más dokumentumok – bélyegblokk, díjjegyes, carte maximum, levél stb. – albumlapra való felerősítésében nyújt segítséget.[17]

Vizsgálatra szolgáló kellékek

[szerkesztés]

Számos olyan gyűjtési kellék létezik, amit arra használnak a gyűjtők és a szakértők, hogy megvizsgálják az adott bélyeget vagy dokumentumot. Ezeknek az eszközöknek egy része a különböző típusú és rendeltetésű mérésekre alkalmas, mások a vizsgálandó bélyegek egyes részleteinek felfedezésében nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget. A filatéliai készletanyag vizsgálatára alkalmas eszközök a gyűjtési kellékek egyik legfontosabb csoportját alkotják.

Bélyeggyűjtői célokra készült, nyéllel ellátott nagyító, az egyik leggyakoribb optikai eszköz

A különböző kivitelben és nagyításban készült nagyítók a bélyeggyűjtők nélkülözhetetlen eszközeihez tartoznak, nagyban megkönnyítik a filatéliai munkát. A nagyító egy egyszerű optikai eszköz, amelyen át a nézett tárgy nagyobb méretűnek látszik, mint szabad szemmel. A felhasználási területük rendkívül széles, a tudomány szinte minden területén alkalmazzák. Az egyenesen gyűjtői célra készített nagyítókat nyéllel látják el, amik megkönnyítik a kezelést, esetenként védelemül vagy tokul is szolgálhatnak a sérülékeny üveg számára.[18]

A nagyítónak létezik egy olyan változata, amit kisebb távolságok és nagyságok (pl. tűnagyság, vonalvastagság stb.) megmérésére alkalmaznak a filatéliában. Ez a mérőnagyító, aminek látómezejében finom leolvasást lehetővé tevő mérőléc található.[19] A mikroszkóp egy erősebb nagyításra alkalmas, több lencserendszerből felépülő, összetett optikai eszköz, ami a nagyító összetett változatának is tekinthető. A bélyegek vizsgálatában széles körben használják, többek közt a papírszerkezet és a hamisítások területén.[20]

A filatéliai mérőeszközök közé tartozó mérőhálózat méretek vagy helyzetek megállapítására és összehasonlítására szolgáló celluloidlap. Kiválóan alkalmazható a felülnyomások, illetve a különböző nyomási fázisokban (fázisnyomással) elkészült értékbenyomások helyzetének összehasonlítására is.[21] A geometria egyik leggyakrabban használt kelléke, a szögmérő használatban van a bélyeggyűjtés egyes területein. A viszonylag egyszerű mérőeszközt általában más szerszámokkal együttesen, leggyakrabban a felülnyomások mérhető adatainak meghatározásához, illetve a különböző nyomdai eszközökkel készült bélyegkiadások megkülönböztetéséhez szükséges vizsgálatokhoz használják.[22]

A mérőléc (esetleg mérővonalzó) a különböző filatéliai elemek – bélyeg, díjjegyes levelezőlap, aerogram stb. – teljes méretének, esetleg a rajtuk található nagyságok, hosszak vagy távolságok meghatározására alkalmas hosszúságmérő eszköz. Gyakran kerül sor együttes használatára egy néhányszoros nagyítással rendelkező nagyítóval.[23] A mérőléc ezen kívül egy másik eszközzel, a mérőkörzővel van szoros kapcsolatban, amelyet leggyakrabban a postabélyegeken előforduló távolságok, méretek vagy betűnagyságok meghatározására, illetve több példány megfelelő méreteinek gyorsan és pontosan történő összehasonlítására használnak.[24]

Az egyik legegyszerűbb mérőeszköz, a vonalzó sok más felhasználási területe mellett a gyűjtői kellékekhez is sorolható, segítségével ugyanis különböző méreteket és hosszúságokat mérhetünk meg a vizsgálandó bélyegen. Filatéliai célokra leginkább az átlátszó vonalzót használják, hogy látni lehessen a vizsgált filatéliai elemet.[1] Az elsősorban a gépiparban használt mikrométernek nevezett precíziós kéziműszer nagyon kis hosszúságok pontos mérésére használható, a filatéliai gyakorlatban legelterjedtebb alkalmazása a papírvastagság mérése terén van. A kellék megfelelő működéséhez megfelelően kiképzett, nagyobb felületen felfekvő mérőpofák és beállítható nyomóerő szükséges.[25] A bélyeggyűjtés terén használt legfontosabb tömegmérő eszköz a mérleg, amit a filatélia területén legfőképpen a régi bérmentesítések valódiságának (helyességének) ellenőrzésére alkalmaznak. A mérés sikeréhez szükséges pontosság megköveteli, hogy az ilyen célra használt műszer néhány centigramm pontosságú mérést tegyen lehetővé.[26]

Egyszerűbb eszközök

[szerkesztés]

Vegyszerek és anyagok

[szerkesztés]

Egyéb kellékek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Surányi 1988, 317. o.: gyűjtési kellék.
  2. Surányi 1988, 94–95. o.: bélyegalbum.
  3. Surányi 1988, 138. o.: berakó.
  4. Surányi 1988, 56. o.: albumfedél.
  5. Surányi 1988, 56–57. o.: albumlap.
  6. Surányi 1988, 138–139. o.: berakólap.
  7. Surányi 1988, 380. o.: kiállítási lap.
  8. Surányi 1988, 190. o.: cserefüzet.
  9. Surányi 1988, 126–127. o.: bélyegrendező.
  10. Surányi 1988, 126. o.: bélyegragasztó.
  11. Surányi 1988, 129. o.: bélyegtasak.
  12. Surányi 1988, 331. o.: Hawid-csík.
  13. Surányi 1988, 273. o.: fila.
  14. Surányi 1988, 646. o.: védőtasak.
  15. Surányi 1988, 289. o.: fóliatasak.
  16. Surányi 1988, 270. o.: fényvédő fólia.
  17. Surányi 1988, 270. o.: fényképsarok.
  18. Surányi 1988, 480. o.: nagyító.
  19. Surányi 1988, 465. o.: mérőnagyító.
  20. Surányi 1988, 468–469. o.: mikroszkóp.
  21. Surányi 1988, 464. o.: mérőhálózat.
  22. Surányi 1988, 597. o.: szögmérő.
  23. Surányi 1988, 465. o.: mérőléc.
  24. Surányi 1988, 465. o.: mérőkörző.
  25. Surányi 1988, 468. o.: mikrométer.
  26. Surányi 1988, 464. o.: mérleg.

Források

[szerkesztés]
  • Bér Andor, Fogarasi Barna, Gazda István, Surányi László. Bélyeglexikon. Budapest: Gondolat Kiadó (1988). ISBN 963 282 031 2

További információk

[szerkesztés]