Bélapátfalva
| Bélapátfalva | |||
 | |||
| Bélapátfalva a Bél-kő oldaláról | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Vármegye | Heves | ||
| Járás | Bélapátfalvai | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Ferencz Péter[1] | ||
| Irányítószám | 3346 | ||
| Körzethívószám | 36 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2753 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 81,33 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 36,63 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
| Földrajzi középtáj | Bükk-vidék[3] | ||
| Földrajzi kistáj | Északi-Bükk[3] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′Koordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′ | |||
 Bélapátfalva
Pozíció Heves vármegye térképén
| |||
| Bélapátfalva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bélapátfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bélapátfalva város Heves megyében, a Bélapátfalvai járás székhelye, mely Egertől északra a Bükk hegység nyugati oldalán fekszik. A település az Eger-patak völgyében futó országút mentén található. Az Eger–Putnok-vasútvonal melletti városnak két vasútállomása is van:Bélapátfalva vasútállomás és Bélapátfalvi Cementgyár megállóhely, melyet az egykori Bélapátfalvi Cementgyárról neveztek el.
Fekvése
Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 m magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak.
Története
A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.
1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.
A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.
1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.
1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.
1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.
1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.
1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut.
1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta.
1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt.
1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt.
A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.
A városi rangot 2004-ben kapta meg.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 3075 | 3077 | 2935 | 2668 | 2753 |
| 2013 | 2014 | 2018 | 2022 | 2023 |
Nevezetességei
- Bélapátfalvi ciszterci apátság és monostor romja
- Bél-kő
- Gilitka-kápolna
- A településen áthalad az Országos Kéktúra.
Források
- ↑ Bélapátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
Irodalom
- Gerevich T.: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
- Aradi N. (Ed.): A művészet története Magyarországon. (The History of Arts in Hungary). Gondolat, Budapest
- Fülep L. (Ed.): A magyarországi művészet története. (The History of the Hungarian Arts). Budapest
- Marosi E.: A román kor művészete, (Art of the Romanesque Ages). Corvina, Budapest, 1972, ISBN 963-13-2000-6
- Gerő L. : Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984
- Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
- Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest
További információk
- Az önkormányzat honlapja
- Bélapátfalva légi felvételeken
- Tűzesetek és balesetek Bélapátfalván
- Bélapátfalva szállásai, vendégházai, látnivalók és turisztikai információk
| Bükkszentmárton | Bükkmogyorósd | Szilvásvárad |
| Mikófalva |
|
Bükki Nemzeti Park |
| Mónosbél | Szarvaskő | Felsőtárkány |
