Béke Palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Béke Palota
La haye palais paix jardin face.JPG
Település Hága
Cím Carnegieplein 2, 2517 KJ Hága, Hollandia
Építési adatok
Építés éve 1907.
Megnyitás 1913. augusztus 28.
Rekonstrukciók évei 2007
Építési stílus neoreneszánsz
Felhasznált anyagok
Tervező Louis Cordonnier
Építész(ek) Louis Cordonnier
Vállalkozó(k) Andrew Carnegie
Kivitelező Carnegie Alapítvány
Építési költség 1,5 millió USD
Hasznosítása
Felhasználási terület Nemzetközi Bíróság
Tulajdonos Carnegie Alapítvány
Elhelyezkedése
Béke Palota (Hollandia)
Béke Palota
Béke Palota
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 05′ 12″, k. h. 4° 17′ 44″Koordináták: é. sz. 52° 05′ 12″, k. h. 4° 17′ 44″
Béke Palota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Béke Palota témájú médiaállományokat.

A Béke Palota (hollandul: Vredespaleis; kiejtése: [ˈvreːdəspaˌlɛis]) egy nemzetközi jogi közigazgatási épület Hollandiában, Hága városában.[1] Az épület ad otthont az ENSZ Nemzetközi Bíróságának, az Állandó Választottbíróságnak, (PCA) a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémiának, a Béke Palota Nemzetközi Jogi Könyvtárának, és a Carnegie Alapítványnak is.

A palotát hivatalosan 1913. augusztus 28-án adták át, és eleinte csak a PCA székházaként funkcionált, amely az 1899-es hágai egyezményekkel jött létre.[1] Andrew Dickson White nagyban hozzájárult a PCA létrejöttéhez,[2] a skót-amerikai acélmágnás Andrew Carnegie 1,5 millió dollárt adományozott a palota építésére.[1] A Béke Palota 2014. április 8-án Európai örökségi címet kapott.

A Béke Palotába számos magyar jogász is kijutott már.[3]

Története[szerkesztés]

A Béke Palota légi felvételen 1920 körül

A palotát eredetileg kizárólag az Állandó Választottbíróság székházának tervezték, megálmodói Friedrich Martens orosz és Andrew Dickson White amerikai diplomaták voltak. White 1900-ban felvette a kapcsolatot Andrew Carnegie-vel, aki azonban szkeptikusan fogadta az ötletet, és először csak a könyvtár építését akarta megfinanszírozni. Végül White-nak sikerült meggyőznie a milliomost, aki 1903-ban 1.5 millió amerikai dollárral (mai áron 40 millió dollárral) támogatta a kezdeményezést. White a következőket írta a bíróságról Carnegie-nek:

"Ez a béke temploma, ahol az ajtók mindig nyitva állnak, ellentétben a Janus-templommal, ahol háború esetén zárva vannak [...], sok hosszú évszázad után végre megnyitotta kapuit a bíróság, melynek feladata a népek közötti konfliktusok békés lerendezése. Ez egyfajta szent hely lenne, amelyet a gondolkodó emberek tiszteletben tartanának az egész világon, és amelyben bármely két ország közötti háború esetén az emberek elméje természetesre és normálisra fordul. A fő nehézség most az, hogy a különféle nemzetek lakói nem igazán tudják, mit jelent nekik a hágai egyezmény; de egy ilyen épület megmutatná nekik. Ez lenne a Bíróság "külső és látható jele".

A palota megépítését finanszírozó Andrew Carnegie 1907-ben pályázatot írt ki az épület megtervezésére. A nyertes, neoreneszánsz stílusú terveket Louis Cordonnier francia építész készítette el. A költségvetés keretein belüli építés érdekében Cordonnier és holland munkatársa, Van der Steur némileg átvariálta a tervet. Az eredeti változat szerint a palotának négy harangtornya lett volna, két magasabb elöl, és két alacsonyabb hátul, de ennek költségeit Carnegie már nem tudta biztosítani, emiatt vetették el azt a tervet is, miszerint a könyvtárnak külön épületet szenteltek volna, a pénz hiányában viszont ezt inkább beleépítették a Béke Palotába.[4] Carnegie egyébként akkoriban a világ leggazdagabb emberei közé tartozott, az Egyesült Államokban csak a Rockefeller család volt vagyonosabb nála.[5]

Az Oroszország által adományozott váza

A palota megépítését támogatták az 1907-es hágai konferencián résztvevő nemzetek is: az alapítvány Oroszországtól egy 3,2 tonnás vázát kapott ajándékba, Belgium faragott ajtókat, Olaszország márványt, Dánia egy szökőkutat, Japán faliszőnyegeket, Irán perzsa szőnyegeket, Indonézia és az USA pedig faanyagot adományozott. A toronyban jelenleg is működő órát pedig Svájc adta. A konferencia után ünnepélyesen letették a palota alapkövét.[6]

Az építkezés néhány hónappal később kezdődött el, a Béke Palotát végül 1913. augusztus 28-án, ünnepélyes keretek között adták át, a rendezvényen jelen volt I. Vilma holland királynő, és Andrew Carnegie is.[7]

2007-ben a palota teljes felújításon esett át, a könyvtári részleget átépítették, ezeket Beatrix királynő nyitotta meg ünnepélyesen, 2012-ben pedig egy látogatóközponttal bővült a palota.[8]

Funkciója[szerkesztés]

Jelenleg az alábbi szervezeteknek ad otthont a palota:

Szobrok[szerkesztés]

A palotában számos mellszobor található melyek híres békeaktivistákat ábrázolnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Keith Suter: Alternative to War: Conflict Resolution and the Peaceful Settlement of International Disputes. 1986. ISBN 9780909506155 Hozzáférés: 2019. aug. 9.  
  2. Alihusain, C.: Piece of the Palace; A special project aimed at making international audiences part of the Centennial Celebrations | Peace Palace Library (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
  3. Jogászaink a Béke Palotában (magyar nyelven). www.elte.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)
  4. Lesaffer, Randall (2013. november 10.). „The Temple of Peace. The Hague Peace Conferences, Andrew Carnegie and the Building of the Peace Palace (1898-1913)”. SSRN Electronic Journal. DOI:10.2139/ssrn.2350189. ISSN 1556-5068.  
  5. A történelem leggazdagabb emberei (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2012. október 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)
  6. The building of peace : a hundred years of work on peace through law : the Peace Palace, 1913-2013. Duynstee, Bob–Meijer, Daan–Tilanus, Floris. English edition. ISBN 9462360863 Hozzáférés: 2019. szept. 23.  
  7. Tertrais, Bruno (2012. augusztus 1.). „The Demise of Ares: The End of War as We Know It?”. The Washington Quarterly 35 (3), 7–22. o. DOI:10.1080/0163660x.2012.703521. ISSN 0163-660X.  
  8. Designs of Visitor Centre of the Peace Palace presented | Peace Palace (nl-NL nyelven). (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)

Források[szerkesztés]