Békés Glasz Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Békés Glasz Imre
SzületettGlas Imre
1902. július 14.
Budapest
Elhunyt1944. február 21. (41 évesen)
Valerian hegy, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaWeisz Ilona
SzüleiGlas Ede, Kiss Hermin
Foglalkozásalakatos, pártmunkás
Kitüntetései
Halál okalőtt seb
Sablon • Wikidata • Segítség

Békés Glasz Imre, Glass, Békés Glass, Glas (Budapest, 1902. július 14. – Valerian hegy, Franciaország, 1944. február 21.) magyar lakatos, kommunista pártmunkás és a francia ellenállási mozgalom tagja.

Élete[szerkesztés]

Glas Ede és Kiss Hermin fia, izraelita vallású.[m 1] Hat testvére volt, négy polgári osztályt végzett. Tizenöt évesen lakatosinas lett, szabadulását követően a Csonka Gépgyárban talált munkát. Tagja volt a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1927-ben lefogták, ám a bíróság felmentette, ezt követően belépett a KMP-be, vidéken volt pártmunkán. A későbbiekben többször volt büntetőügye, 1928. január 19-én letartóztatták,[1] 1930. július 10-én két év fegyházbüntetésre ítélték, állami és társadalmi rend felforgatása jogcímen.[2] 1930. december 6-án újra két év fegyházbüntetésre ítélték, 1931. március 24-én a Királyi Kúria döntése alapján ismét elítélték, ugyanezen jogcímen, ugyanennyi időtartamra.[2] 1931. június 18-án a Szegedi Csillagbörtönbe szállították át.[3] Szabadulását követően 1937-ben kivándorolt Franciaországba, ahol beállt a francia hadseregbe, és harcolt a németek ellen, Párizs megszállását követően 1940-ben partizáncsoportot szervezett és központi sajtóelosztóként is működött. 1941-ben a Boczor József vezette csoportban harcolt. 1943. november 17-én egy utcai találkozó alkalmával letartóztatták, a Gestapo fogságába került, akik több hónapig kínvallatásnak vetették alá, végül pedig kivégezték. Felesége Weisz Ilona, Weisz Ernő és Klinger Margit lánya, varrónő volt, szintén kommunista aktivista, akivel 1927. szeptember 23-án Budapesten, a VIII. kerületben kötött házasságot.[4][5]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Budapest XVI. kerületében, Rákosszentmihályon 1954 és 1992 között utca (ma Szent Imre utca) és egy tér viselte a nevét.
  • Szintén az ő nevét viselte 1955 és 2003 között a budapest-ferencvárosi Harsányi János Gazdasági Szakközép és Szakiskola.[6]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Fogolytörzskönyvében a szülők neve tévesen szerepel (Glass Illés, Kiss Emma). Az itt szereplő adatok Glass Imre házasságkötési bejegyzéséből származnak. Fogolytörzskönyvért lásd: HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587. Házassági bejegyzésért lásd: Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 1160/1927. fsz.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Leleplezett kommunista szervezkedések. Budapesti Hírlap, XLVIII. évf. 17. sz. (1928) 8. old.
  2. ↑ a b HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587
  3. ↑ A magyar királyi igazságügy-miniszter 22078/1931. számú rendelete.
  4. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 1160/1927. folyószám alatt./
  5. ↑ HU BFL - VII.5.c - 6464 - 1930
  6. ↑ A Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Könyvtára Archiválva 2016. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. fppti.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 27.)

Források[szerkesztés]

  • Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest, 2003, Sprinter Kiadó, 102., 466. old.
  • Békés Glasz Imre. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 27.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 16-17. old.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967, Akadémiai. 161. old.

További információk[szerkesztés]

  • Bedecs Éva: Magyarok Párizsért. Bp., 1963, Zrínyi Katonai Kiadó, 145. old.
  • Békés Imre. In: Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Bp., 1955, Művelt Nép, 330. old.
  • Francia földön a magyar szabadságért. In: A magyar szabadságért. A Magyar Kommunista Párt vértanúi. Bp., 1946, Szikra, 451–147. old.
  • Glasz Imre. In: Emlékezzetek ránk! Mártírok utolsó levelei. Bp., 1954, Athenaeum, 8-9. old.
  • Glasz Imre. In: ...hogy jobb legyen a holnap... Francia ellenállók búcsúlevelei. Bp., 1958, Móra Kiadó, 63–64. old.
  • Láng Péter: Békés Glasz Imre. In: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. [Budapest], 1975, Kossuth Könyvkiadó. 44-45. old.
  • Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi. Bp., 1960, Kossuth Könyvkiadó, 168–171. old.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

Levéltári anyagok[szerkesztés]

  • HU BFL - VII.5.c - 0051 - 1932
  • HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 9587
  • HU BFL - VII.5.c - 6464 - 1930
  • HU BFL - VII.5.c - 2136 - 1928
  • HU BFL - VII.5.c - 15580 - 1926
  • HU BFL - VII.5.c - 27897 - 1927
  • HU BFL - VII.5.c - 6770 - 1927

Cikkek[szerkesztés]

  • Párizs. 1944. február 21. Népszabadság, 1958. február 21.
  • Három magyar partizán. Magyar Szemle, 1944. november 5.
  • Hofman Éva: A múlról a mának. Békés-Glasz Imre. Mérleg, (1957. augusztus) 4. sz.
  • Tálas Géza: Magyarok a francia szabadságért. Lobogó, 1961. március 1.
  • Hegedüs Sándor: Békés Glasz Imre (1902-1944). Párttörténeti közlemények, 14. évf. 3. sz. (1968) 189-198. old.

További irodalomért lásd: Láng Péter: Békés Glasz Imre. In: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. [Budapest], 1975, Kossuth Könyvkiadó. 45. p.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Békés_Glasz_Imre&oldid=26741567”