Ugrás a tartalomhoz

Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Terület0,52 km²
Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület (Magyarország)
Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület
Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′ 12″, k. h. 22° 15′ 51″47.770092°N 22.264057°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 12″, k. h. 22° 15′ 51″47.770092°N 22.264057°E
Harmatfű (Drosera capensis), és a Róla készült kisfilm. YouTube

A több mint 50 hektáron fekvő bátorligeti ősláp fokozottan védett természeti értékeink közé tartozik, ezért csak előzetes engedéllyel, kísérővel és kijelölt tanösvényeken járható be. 1882-ben jelent meg a lápról először írásos dokumentum, majd 1914-ben Tuzson János, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy a területen teljesen eltérő jellegű növény- és állatvilág keveredik. Ezután nem sokkal megindultak a kutatások is, és témáról hamarosan tudományos publikációk sora látott napvilágot.

Fekvése

[szerkesztés]

Bátorliget község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti-délkeleti szélén, a Nyírség peremén helyezkedik el, közvetlenül a román határ mellett, Nyírbátortól kelet-délkeleti irányban, Mátészalkától délre. Magának az őslápnak a természetvédelmi oltalom alatt álló területe a település lakott területétől északi irányban terül el, a központtól is alig több mint egy kilométerre.

A község határai között egyébként két másik, jelentős természetvédelmi terület is található, ezek közül a bátorligeti legelő az ősláp nyugati szomszédságában terül el, a Fényi-erdő pedig a település határának délkeleti szélén.

Fekete gólyák

Jellege

[szerkesztés]

Ősláp – a jégkorszak előtti és az azt követő időkből itt maradt páratlan növény- és állatvilággal.

Az ősláp

[szerkesztés]

A bátorligeti őslápon a különleges mikroklímának köszönhetően Magyarország egyik leggazdagabb és legváltozatosabb növény- és állatvilága maradt fenn.

Elevenszülő gyík
Kis kócsag

A lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki, mivel a mélyen fekvő buckaközök lápját a mocsárvilágot körülvevő erdők megvédték a melegebb légáramlatoktól, hűtve a felszínt és megakadályozva a mocsár fölött lebegő ködfelhők szétáramlását.

Ennek ellentéteként a lápot körülvevő száraz homokdombokon a jégkorszak előtti időkből megmaradt melegkedvelő fajok élték túl az eljegesedések viszontagságait.

A jégkorszak előtti, utáni és a mai növényfajok, a puszták, mocsarak, hegyek, észak és dél növényeinek egymás mellé kerülése példátlan fajtagazdagságot eredményez.

A láp területe 53 hektár, sűrű erdő borítja és változatos domborzati, illetve mikroklimatikus viszonyok jellemzik. A területen megtalálhatók a homokpusztagyepek, a pusztai tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek és a keményfás ligeterdők állományai is. Az alacsonyabb területeken magasabb a talajvíz, mivel a buckák közti futóhomokon keresztül feljön a víz, ezért itt lápvilág (zsombékosok, magassásosok, láprétek, nyír- és fűzlápok) alakult ki.

A védett terület természeti értékekben igen gazdag, elsősorban a tölgy-kőris-szil ligeterdő, a mocsár, a nyírláp és a hárserdő miatt olyan különleges. Számos hideg- és melegkori reliktumnak ad otthont, amelyeket elsősorban hegyvidékekről ismerünk, és amelyek alföldi előfordulása ritka. A lápból 1130 növény- és 5836 állatfajt írtak le, többek között megtalálható itt: az európai zergeboglár, a békaliliom, a lápi csalán, a réti kardvirág, a molyhos nyír, a babérfűz, a pompás kosbor és a mocsári angyalgyökér is.

Az ősláp kialakulása

[szerkesztés]

A Würm időszak végén a bátorligeti üledékgyűjtő medencében kialakult egy körülbelül 2 méter mély oligotróf tó, melyet kezdetben tajgás sztyepp, majd a ciklikus éghajlati változások hatására egy tajgaerdő vett körül. A Kr. e. 14 000-től kezdődően folyamatos hőmérsékletemelkedés és csapadéknövekedés vette kezdetét, aminek következtében a pleisztocén végén vegyeslombú zárt tajga fejlődött ki a tó körül, a podzoltalajjal borított homokbuckán.

Kr. e. 10 600 körül már olyan magas volt a hőmérséklet, hogy a fenyőfélék visszaszorultak, és a korábban csak maradványfajként jelenlévő lombos fafajok terjedtek szét az üledékgyűjtő környékén. Ezzel párhuzamosan megváltozott a talaj- és üledékképződés is. A területen a hideg időszakban termomezofil lombos erdei fajokkal jellemezhető erdőrefugium, a felmelegedés során hidegtűrő fajok reliktuma alakult ki (kettős refugium hatás). Kr. e. 8400-ban a kora holocén hárserdőket felváltotta a zárt tölgyerdő, és ebben az erdőtípusban a balkáni és a közép-európai tölgyesekre jellemző Mollusca fajok terjedtek szét. Ez az erdőtípus Kr. e. 6000-ben változott meg, amikor kora neolit közösségek telepedtek meg a vizsgált terület környékén, és egy nyitottabb erdőtípus alakult ki. A késő vaskori kelta közösségek megtelepedésével párhuzamosan a bátorligeti láp területén antropogén hatásra terjedő fajok jelentek meg. A népvándorlás végén, a magyar honfoglalást követően a bátorligeti láp centrumát kitisztították, az üledéket kimerték és egy mesterséges tavat alakítottak ki, amely egészen a török hódoltság kezdetéig fennállt. Jelenleg a honfoglalás kori tó mélyedésében maradtak fenn a glaciális korabeli vegetáció reliktumai.

Növényvilága

[szerkesztés]
Szibériai nőszirom
Réti boglárka

Az őslápon mintegy 1100 virágos növény él, ezért szinte minden évszakban, tavasztól késő őszig színpompás.

Korán, már januárban kipattannak a rekettyefűz barkái, és hamarosan a réteken is megjelennek az első tavaszt köszöntő virágok:

A kakukktormával egy időben jelenik meg az első spórás növény, a mocsári zsurló is.

Április elején bontják szirmaikat a boglárkák, amelyeknek itt több fajtája, így:

is megtalálható.

Április végén nyílik egy orchideafaj is, a nagy békakonty.

A május a kosboroké; ekkor nyílik:

továbbá:

Az égerláp növényflórájából érdemel említést egy, a kankalinfélék családjába tartozó hínárnövény, a virágzó békatutaj, aminek csak 20–25 cm magas virágzata emelkedik ki a vízből.

Nyár elején a perjefélék virágzásakor bontja szirmát az utolsóként nyíló orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű.

Októberben, a természet elpihenése előtt utolsóként nyílik az ördögharaptafű kék virága.

Védett fajok

[szerkesztés]

Állatvilága

[szerkesztés]
borzas gödény
Mocsári teknős

Az ősláp állatvilága is igen gazdag; hétezer állatfaj, ezen belül röbb mint 30 madárfaj fészkel és költ is itt:

Itt él a mocsári béka, a barna varangy, az ásó béka, mocsári teknős, a tarajos gőte és a vízisikló is, de megfigyelhető az ősláp környékén a szigorúan védett elevenszülő gyík is.

A láp víztükre fölött több értékes szitakötőfaj is látható. Ilyen a nyerges acsa is, mely a torkán lévő (hímnél kék, nősténynél zöld) nyeregről ismerhető fel.

A vízimadarak közül jellemző a nyári lúd, a tőkés réce, a szárcsa, a gém, a daru, a borzas gödény és a kócsag, de idetéved a ritka fekete gólya is. A cserjések, nádasok szélén él a citromsármány, a függőcinege, az őszapó, a nádirigó, és fészkel itt a rétisas és a békászó sas is.

A lápszéli nádasokban él a fürj, a fogoly, a fácán, de megtalálható a környéken a róka és a mezei nyúl is.

Források

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]