Bársonyatkafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bársonyatkafélék
Közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Öregrend: Atkaalakúak (Acariformes)
Rend: Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
Alrend: Elöllégnyílásos atkák (Prostigmata)
Öregcsalád: Trombidioidea
Család: Bársonyatkafélék (Trombidiidae)
Leach, 1815[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bársonyatkafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bársonyatkafélék témájú kategóriát.

A bársonyatkafélék (Trombidiidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, azon belül a bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe tartozó ízeltlábúcsalád. Világszerte mintegy 3 ezer fajuk él, ezek többsége a trópusi égöv alatt. Magyarországon tavasszal a törpe bársonyatka (Microtrombidium pusillum) és a közönséges bársonyatka vagy bíboratka (Trombidium holosericeum) gyakori.

Megjelenésük[szerkesztés]

Viszonylag nagy testű atkák, testhosszuk a 4–5 millimétert is elérheti. Nevüket a testfelületüket borító, finom, bársonyos szőrzetről kapták, amelynek színe élénk skarlátvörös, narancsvörös vagy barna, ritkán fehér. Csáprágójuk végíze sarló alakú.

Életmódjuk[szerkesztés]

Jellemzően kövek alatt, sziklákon vagy a talajon élnek. Ragadozó életmódot folytatnak, petékkel, lárvákkal és apró rovarokkal táplálkoznak.

Petéiket a talajba rakják, s hatlábú narancsvörös lárváik a felszíni lágy szárú növények szárán, levelein tartózkodnak. Mintegy ötven bársonyatkafaj lárvája élősködő életmódot folytat, szájszerveikkel az ember vagy más meleg vérű állat testfelületéhez tapadva annak feloldott hámsejtjeivel és szövetnedveivel (de nem vérrel) táplálkozik. Csípésük, pontosabban emésztőváladékuk az emberi bőrön viszkető kiütést okozhat (trombidiózis), illetve a feltételezések szerint különféle betegségek terjesztői is lehetnek. Néhány nap elteltével, jóllakottan a gazdaállatról a talajra hullanak, s további életüket a talajszinten élik le.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]