Bárány János (forradalmár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bárány János
Született 1930. január 24.
Répcelak
Elhunyt 1959. február 18. (29 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Bárány János (Répcelak, 1930. január 24. - Budapest, 1959. február 18.[1]) szerszámkészítő, forradalmár, az 1956 utáni megtorlás mártírja.

Élete[szerkesztés]

Édesanyját nagyon korán elvesztette, nagyszülei nevelték. Hétéves volt, amikor apja magához vette. A nyolc általános elvégzése után lakatosnak tanult, 1948-ban szerzett segédlevelet a Csepel Vas- és Fémművekben. Itt kezdett dolgozni szerszámkészítő lakatosként, mindvégig ez volt a munkahelye. Később kitanulta a fémgyalus szakmát is. 1950-ben megnősült, a következő évben az ÁVH-hoz hívták be katonának, itt családi problémái miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1954-ben jelentkezett a pártba, de nem vették fel, jóllehet kétszeres sztahanovista volt.[2]

Csatlakozott az október 23-i tüntetéshez. A Magyar Rádió ostromához Csepelről munkásokat, valamint fegyvereket hozott. 25-én vagy 26-án a Tompa utcai csoport a vezetőjévé választotta. Az egység a közrendet biztosította, de többször harcolt a szovjet csapatok ellen is. Október 30-án egyike volt azoknak, akik Tildy Zoltán államminiszterrel tárgyaltak. A november 4-i szovjet katonai benyomulásnak a csoport keményen ellenállt.

Amikor a fegyveres küzdelem elbukott, november 15-én elindult barátnőjével, Hajnal Klárával az osztrák határ felé.[3] Három nappal később azonban Horvátzsidánynál a magyar határőrök elfogták, és Szombathelyre vitték őket. Innen 21-én érkeztek vissza Budapestre, mivel három napig fogva tartották őket.[4]

Csepelre visszatérve a gépgyár munkástanácsának tagja lett, majd a Csepeli Forradalmi Ifjúsági Szövetség delegáltjaként beválasztották a Csepeli Nagymunkástanácsba. Csatlakozott a Bástya csoport nevű illegális mozgalom fegyveres szervezkedéséhez: röpcédulákat terjesztett és fegyvereket gyűjtött.

Először december 10-én tartóztatták le, s bár január 22-én szabadlábra helyezték, április 20-án ismét bebörtönözték. Közben márciusban válóperi keresetet nyújtott be, májusban felbontották a házasságát.[4] A Nagy József és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként a Fővárosi Bíróság hírhedt, Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa 1958. május 22-én halálra ítélte. A Borbély János, a „mosolygó halál” vezette – másodfokon eljáró – Legfelsőbb Bíróság tanácsa emelte jogerőre az ítéletet 1959. február 10-én. A kegyelmi kérvénye elutasítása után Bárány Jánost 1959. február 18-án kivégezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nemzeti sírkert. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  2. Bárány János - 1956-os Intézet. [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
  3. Hajnal Klára emlékezete szerint nem ketten, hanem négyen, gépkocsival mentek Märtz Lászlóval és feleségével vagy menyasszonyával. Ezt a verziót más forrás nem erősíti meg.
  4. a b rev.hu

Források[szerkesztés]