Bálint Rezső (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bálint Rezső
Bálint Rezső
Bálint Rezső
Született Bleyer Rudolf Jenő
1874. október 22.
Budapest
Elhunyt 1929. május 23. (54 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Hieronymi Mária
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1897)
Halál okarák
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Rezső témájú médiaállományokat.

Jékei Bálint Rezső, 1892-ig Bleyer[1] szül. Bleyer Rudolf Jenő (Budapest, 1874. október 22. – Budapest, Józsefváros, 1929. május 23.)[2] orvosdoktor, belgyógyász, neurológus, klinikaigazgató, egyetemi tanár, a Bálint-szindróma névadója.

Élete[szerkesztés]

Bleyer József gabonakereskedő és Politzer Júlia gyermekeként látta meg a napvilágot, izraelita vallású, 1892-ben katolizált. Középiskolába 1884 és 1892 között az V. kerületi magyar királyi állami főgimnáziumba járt, majd a budapesti egyetem orvosi karán tanult tovább, és Korányi Frigyes asszisztense volt. 1897-ben szerezte meg oklevelét, 1900-tól kezdetben díjtalan, majd a következő évtől kezdve díjazott gyakornok volt az I. sz. belklinikán. 1902 és 1906 között harmadik, 1906 és 1907 között második, 1908-ig első tanársegéd volt az I. számú, ezután 1911-ig a III. sz. belklinikán. 1914-ig adjunktus. Ebben az évben pályázott nyilvános rendes egyetemi tanárnak, ám pénzügyi okokból csak rendkívüli tanár lett (1914. május 30.), illetve a I. sz. belklinika vezetőjévé is megtették. Október 13-án kezdeményezték megbízását rendes tanárnak, ám a miniszter csak 1917. január 23-án javasolta kinevezését IV. Károlynál, amely meg is történt 1917. február 2-án. 1915 és 1917 júniusa között alezredesi rangban szolgált a közös hadseregben, mint főtörzsorvos és kórházparancsnokként is működött. 1929-ben pajzsmirigyrákban halt meg.

Testvére volt Bálint Zoltán építész, Bálint Imre közgazdász, hírlapíró, író. Felesége Hieronymi Károly lánya, Hieronymi Mária volt, akit 1915. augusztus 14-én vett el.

Művei[szerkesztés]

  • Diaetetikai vezérfonal (Bp., 1924)
  • A cukorbetegségek és az insulin (Ernst Zoltánnal és Purjesz Bélával, Bp., 1927)
  • Ulcus- problem und Säuregasengleichgewicht

Ezeken kívül pedig számos értekezése jelent meg bel- és külföldi szaklapokban, főleg a szív- és idegrendszer megbetegedésekről.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Balassa-díj alap jutalomdíja (1913)
  • Balassa-érem (1928)
  • Bp.-i Kir. Orvosegyesület Tauszk Ferenc Alapítvány díja (1926)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Belügyminisztérium 1892. évi 44396. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1892. év 1. oldal 37. sor
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1615/1929. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Leel-Össy Lóránt: A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja 1800-2000. Debrecen, Magyar Idegtudományi Társaság, 2001.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Napkelet lexikona. Bp., Magyar Irodalmi Társaság, 1927
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub