Az utolsó part (film)

Az utolsó part (On the Beach)
1959-es amerikai–ausztrál film
A film plakátja
Rendező	Stanley Kramer
Producer	Stanley Kramer
Alapmű	Az utolsó part
Műfaj	sci-fi film katasztrófafilm filmdráma posztapokaliptikus film disztópikus film
Forgatókönyvíró	John Paxton Nevil Shute
Főszerepben	Gregory Peck Ava Gardner Fred Astaire Anthony Perkins Donna Anderson
Zene	Ernest Gold
Operatőr	Daniel L. Fapp Giuseppe Rotunno
Vágó	Frederic Knudtson
Gyártás
Gyártó	Stanley Kramer Productions
Ország	Amerikai Egyesült Államok Ausztrália
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Ausztrália San Diego Melbourne
Játékidő	129 perc
Költségvetés	2 900 000 $
Képarány	1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó	United Artists Netflix
Bemutató	1959. dec. 17. 1959. dec. 17. 1959. dec. 17. 1959. dec. 17. 1990. után
Bevétel	11 000 000 $ (USA)
Kronológia
Kapcsolódó film	Veszélyes jövő
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Az utolsó part témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az utolsó part (eredeti címe On the Beach) 1959-ban bemutatott fekete-fehér ausztrál–amerikai disztópikus filmdráma Stanley Kramer rendezésében. A főszerepeket Gregory Peck, Ava Gardner, Fred Astaire, Anthony Perkins és Donna Anderson alakítják. A forgatókönyv Nevil Shute azonos című, 1957-ben megjelent regényéből készült. A hidegháború idején íródott történet a globális atomháború lezajlása utáni világban játszódik, ahol az emberiség nagy része elpusztult, és Dél-Ausztrália, az „utolsó part” lakóinak is számot kell vetniük a lassan közeledő véggel.

Nevil Shute klasszikusnak számító regénye megrendítő történet öt emberről, akiknek világát pusztulásra ítélte a radioaktív sugárzás. A szerző azon egyszerű emberek szívszorító érzéseit és csöndes helytállását érzékelteti, akik példátlan körülményekkel találkoznak – az emberiség teljes és elkerülhetetlen pusztulásával, az utolsó reménység elvesztésével kell szembenézniük.

A film zenéjének alapja a népszerű ausztrál dal, a Waltzing Matilda, különböző hangulatú hangszerelésekben és feldolgozásokban.

Cselekmény

Gregory Peck és Ava Gardner a forgatáson

Anthony Perkins, Donna Anderson és Fred Astaire a filmben

1964-ben járunk. A harmadik világháború elpusztította az északi féltekét, megölve minden ott élő embert. A légáramlások a radioaktív kihullást lassan a déli félteke felé sodorják, a halálzóna egyre szélesedik. A Föld utolsó lakható nagyvárosa, a dél-ausztráliai Melbourne felé is lassan közeledik a radioaktív felhő. Az élet még normális mederben folyik, de a kormány és a lakosság készül a néhány hónapon belül elkerülhetetlenül odaérkező csendes pusztulásra.

Az amerikai hadiflotta USS Sawfish nevű atom-tengeralattjárója Melbourne-be érkezik. A parancsnok, Dwight Lionel Towers kapitány a Királyi Ausztrál Haditengerészet rendelkezésére bocsátja a hajót, mert az amerikai parancsnokságok elpusztultak. Az ausztrál admirális Peter Holmes fiatal tengerészhadnagyot rendeli Towers mellé összekötő tisztnek. A hadnagy ifjú házas, újszülött gyermeke van. Meghívja Towers kapitányt vidéki házába. Towers itt találkozik Moira Davidsonnal, egy magányos, alkoholista szépasszonnyal, aki beleszeret a kapitányba, de Towers nem tudja viszonozni a nő érzelmeit, nem képes feldolgozni az Egyesült Államokban hagyott felesége és gyermekei elvesztésének traumáját. A társaság másik tagja Julian Osborn nukleáris fizikus, aki részt vett az atombombák fejlesztésében, melyek végül kicsúsztak az ember ellenőrzése alól. Osborn reménytelennek látja túlélést. Holmes fiatal felesége, Mary kétségbeesve tiltakozik és keresi a leghalványabb reményt is.

A tudósok új elméletet állítanak fel, mely szerint az északi féltekén a radioaktív kihullást a csapadék kimoshatja a légkörből, így a sugárzás szintje a halálos szint alá csökkenhet, a déli félteke legtávolabbi területei megmenekülhetnek, és talán az Antarktika lakható marad. Közben az ausztrál hadiflotta rádiósai ismeretlen, érthetetlen Morse-jeleket fognak, melyek az USA nyugati partvidékéről érkeznek, ahol elméletileg már senki sem lehet életben. Towers kapitány utasítást kap, hogy a Sawfish-sel induljon távoli felderítő útra, Peter Holmes hadnagy és Julian Osborne fizikus kíséretében, és kutassák fel a jelek küldőjét. A több hónapos, veszélyes útra induló Peter „eutanázia-tablettát” szerez be felesége és újszülött gyermeke számára arra az esetre, ha ő maga nem térne haza, és a halálos sugárzás közben elérné Melbourne-t. Mary képtelen szembenézni a szörnyű lehetőséggel: ha ő, az anya halálos sugárbetegséget kap, kisgyermekét magának kell halálba segítenie.

A Sawfish hosszú utat tesz meg észak felé a Csendes-óceánon át, a növekvő radioaktivitás miatt javarészt a víz alatt haladva. Az alaszkai Point Barrow előtt Osborn méréseket végez, és megállapítja, hogy a sugárzás szintje nemcsak hogy halálos, de magasabb még az egyenlítőn mért értékeknél is, az ausztrál tudósok szintcsökkenési elmélete tehát nem helytálló. A sugárzás szintje folyamatosan erősödik, senki élő ember nem menekülhet meg. San Francisco partjánál a hajó periszkópján át a személyzet összes tagja megnézheti az élettelen várost. Egy odavalósi tengerész dezertál a hajóról, és a partra úszik, hogy otthonában halhasson meg. A rádiójel forrását keresve a Sawfish kiköt egy San Diegó-i kőolaj-finomítónál. Egy partra küldött önkéntes nem talál élő embert. Az elektromos erőmű működésben maradt, a rádiós szobában egy kitört ablaknál félig feldőlt kólás palackot talál a kábelbe beleakadva, mely ide-oda gurulva rendszertelenül lökdösi a Morze-billentyűt.

A Sawfish visszatér Melbourne-be. Towers jelentése után mindenki szembenéz az elkerülhetetlen végzettel. Az ausztrál admiralitás tudatja Towers-szel, hogy a brisbane-i haditengerészeti támaszpont elnémult, minden amerikai halott, így a rangidős Towers admirálissá és az összes megmaradt amerikai haditengerészeti erő főparancsnokává lép elő. Towers vidékre utazik Moirával, szerelmük beteljesedik. Osborn megvalósítja régi vágyát, megveszi a leggyorsabb Ferrari versenyautót, és benevez az utolsó Ausztrál nagydíjra. A verseny gyilkos tempóban folyik, a versenyzőknek nincs vesztenivalójuk, senki sem törődik az életével, legtöbbjük szörnyű karambolokban leli halálát. Osborn megnyeri a nagydíjat.

Melbourne-be visszatérve Towers kapitány azzal szembesül, hogy az idő fogy, tengerészein is mutatkoznak a gyógyíthatatlan sugárbetegség tünetei. A kapitány megszavaztatja legénységét: Emberei arra kérik, vezesse őket vissza az Egyesült Államokba, hogy hazájuk földjén halhassanak meg. Osborn mérései a sugárzás gyors növekedését mutatják. Bezárkózik garázsába, beindítja a nagydíjas Ferrari motorját, és a volánnál ülve szénmonoxiddal megöli magát, hogy elkerülje a szenvedést. Az utcán az emberek sorban állnak a gyors és fájdalommentes halált garantáló „eutanázia-tablettákért”, melyeket a kormány juttat mindenkinek. Maryn, Holmes hadnagy feleségén is megjelennek a sugárbetegség tünetei. A fiatal házaspár együtt veszi be a halálos tablettákat. Utolsó perceikben, egymást átölelve Peter szerelmük kezdetéről mesél Marynek, amikor legelőször találkozott vele a tengerparton. („On the beach” – utalás a film eredeti angol nyelvű címére).

Towers a kikötőben elbúcsúzik Moirától. Embereivel tart, a kötelesség miatt lemond szerelméről. A Sawfish kihajózik az óceánra és lassan alámerül. A magára hagyott, könnyeivel küzdő Moira egy szikláról követi tekintetével a távozó hajót. Az utolsó képek az üres Melbourne néptelen, kihalt utcáit mutatják. A szél csak az Üdvhadsereg leszakadt plakátját csapkodja, „Még van idő, testvér…” felirattal.

Főbb szereplők

Szerep	Színész	Magyar hangja (1. szinkron)	Magyar hangja (2. szinkron)
Dwight Lionel Towers parancsnok	Gregory Peck	Haás Vander Péter	Kassai Károly
Moira Davidson	Ava Gardner	Fehér Anna	Zborovszky Andrea
Julian Osborn fizikus	Fred Astaire	Dunai Tamás	Harmath Imre
Peter Holmes hadnagy	Anthony Perkins	Selmeczi Roland	N/A
Mary Holmes, Peter felesége	Donna Anderson	Zsigmond Tamara	Major Melinda
Bridie ausztrál admirális	Johan Tate	N/A	N/A
Hosgood hadnagy, Birdie segédtisztje	Lola Brooks	N/A	N/A
Farrel parancsnok-helyettes	Guy Doleman	N/A	N/A
Ackerman tengerész	Joe McCormick	N/A	Háda János

Elismerések, díjak

Díj	Kategória	Jelölt(ek)	Eredmény	Hiv.
Oscar-díj	legjobb vágás	Frederic Knudtson	Jelölve
	legjobb eredeti zene	Ernest Gold	Jelölve
BAFTA-díj	legjobb női főszereplő	Ava Gardner	Jelölve
	ENSZ-díj	Stanley Kramer	Elnyerte
Golden Globe-díj	legjobb drámai film		Jelölve
	legjobb férfi mellékszereplő	Fred Astaire	Jelölve
	legjobb rendező	Stanley Kramer	Jelölve
	legjobb eredeti filmzene	Ernest Gold	Elnyerte
	Nemzetközi megértést segítő legjobb film		Jelölve
Laurel-díj	legjobb drámai film		4. helyezés
New York-i Filmkritikusok Egyesületének díja	legjobb film		Jelölve

Alapmű

• Nevil Shute angol író, egykori repülőmérnök, aki 1950 óta Ausztráliában, Melbourne közelében élt, 1957-ben adta ki On the Beach című apokaliptikus regényét, mely magyarul 1991-ben jelent meg Az utolsó part címmel, Gálvölgyi Judit fordításában.

Remake

• 2000: Veszélyes jövő (On the Beach), ausztrál–amerikai kétrészes tévéfilm, rendezte Russell Mulcahy, főszereplők Armand Assante, Rachel Ward, Bryan Brown és Jacqueline McKenzie.

További információ

• Az utolsó part a PORT.hu-n (magyarul)
• Az utolsó part az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Az utolsó part az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Az utolsó part a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Az utolsó part a Box Office Mojón (angolul)
• "Le Dernier rivage". AlloCiné.fr (francia nyelven).
• "Das letzte Ufer". Filmdienst.de (német nyelven).
• "Az utolsó part (1959)". TMDB (The MovieWeb Adatbázis).
• "Az utolsó part (1959)". MAFAB.hu.