Ugrás a tartalomhoz

Az ifjúság édes madara (film, 1962)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az 1962-es amerikai filmdrámáról szól. Hasonló címmel lásd még: Az ifjúság édes madara (egyértelműsítő lap).
Az ifjúság édes madara
(Sweet Bird of Youth)
1962-es amerikai film
RendezőRichard Brooks
ProducerPandro S. Berman
AlapműAz ifjúság édes madara
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróRichard Brooks
Főszerepben
ZeneBronisław Kaper
OperatőrMilton R. Krasner
VágóHenry Berman
JelmeztervezőOrry-Kelly
DíszlettervezőGeorge Davis
Gyártás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Játékidő120 perc
Költségvetés2 000 000 $
Forgalmazás
ForgalmazóMetro-Goldwyn-Mayer
Bemutató1962. március 21. (Egyesült Államok)
1964. szeptember 10. (Magyarország)
Korhatár16 III. kategória (F/3412/J)
További információk

Az ifjúság édes madara (eredeti címén: Sweet Bird of Youth) 1962-ben bemutatott amerikai filmdráma, amelyet Richard Brooks írt és rendezett. A forgatókönyvet Tennessee Williams azonos című színműve alapján készítették, habár a legvégét átírták. A főbb szerepekben Geraldine Page, Paul Newman és Shirley Knight. 1962. március 21-én mutatták be az Egyesült Államokban.[1] Magyarországon 1964. szeptember 10-től vetítették a mozikban.[1] A produkciót négy Golden Globe-ra és három Oscar-díjra jelölték, amelyből Page és Ed Begley alakítása ért díjat.[1]

Cselekmény

[szerkesztés]

Chance Wayne visszatér St. Cloudba, hogy Alexandra Del Lago sofőrje legyen. Chance korábban Hollywoodban volt, ahova szerencsét ment próbálni Tom "Boss" Finley javaslatára, aki távol akarta tartani lányától, Heavenlytől. Tom a legbefolyásosabb ember St. Cloudban, fia, ifjabb Tom, szintén nem örül Chance visszatérésének. Alexandra színésznőként dolgozik, és a visszavonulást fontolgatja, amikor Chance a szeretője lesz, mert a hírnevet látja benne. A férfi megzsarolja Alexandrát egy hangfelvétellel, amiben a színésznő a drogfüggőségéről beszél.

Alexandra dühös és féltékeny a zsarolás miatt, és mert nyilvánvalóvá válik számára, hogy Chance romantikus érzéseket táplál Heavenly iránt. A sors megkímélni látszik az asszonyt, amikor a bulvárlap újságírója, Walter Winchell elárulja neki, hogy legutóbbi alakítását karrierje csúcspontjának tartják, és a filmje nagy sikernek tűnik. Alexandra szakít Chance-szel, és kiutasítja a házából. A férfit többször is figyelmezteti Heavenly családja, hogy hagyja el a várost és szakítson meg minden kapcsolatot Heavenlyvel. Chance nem engedelmeskedik, és jelenetet rendez Heavenly háza előtt. Ifjabb Tom és bandája kapnak az alkalmon, és megverik Chance-t, szétverve annak fiatal arcát. Amikor Heavenly hazatér, és megtalálja Chance-t, szembeszáll apjával, és elszökik Chance-szel a városból.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hangja[2]
Chance Wayne Paul Newman Stohl András
Alexandra Del Lago Geraldine Page Básti Juli
Heavenly Finley Shirley Knight Huszárik Kata
"Boss" Finley Ed Begley Konrád Antal
Thomas J. Finley Jr. Rip Torn Bognár Zsolt
Nonnie néni Mildred Dunnock Gyimesi Pálma
Miss Lucy Madeleine Sherwood n.a
Dr. George Scudder Philip Abbott Pusztaszeri Kornél
Scotty Corey Allen n.a
Bud Barry Cahill n.a
Dan Hatcher Dub Taylor n.a
Leroy James Douglas n.a
Ben Jackson Barry Atwater n.a
Henricks polgármester Charles Arnt n.a
Clark sheriff Kelly Thordsen n.a
Bennie Taubman William Forrest n.a
Charles Roy Glenn n.a
narrátor Les Tremayne n.a

Fogadtatás

[szerkesztés]

A filmről általában kedvező véleményt alkotott a filmkritika. A Rotten Tomatoeson 74%-os minősítést ért el 19 értékelés alapján.[3] Az Empire Magazine szerint: „Page és Newman fantasztikusak.”[3] A Variety azt írta: „Ez egy fényes, magával ragadó filmes szórakozás, amelyet Berman gondosan gyártott.”[3] Jonathan Rosenbaum a Chicago Readertől azt írta: „Kevés utalást kínál arra, hogy mi tette érdekessé az eredeti darabot (különösen Elia Kazan színpadi rendezésében), annak ellenére, hogy Paul Newman és Geraldine Page újra felkérést kaptak eredeti szerepük megismétlésére.”[3]

A Metacritic 53 pontot adott a 100-ból 8 vélemény alapján.[4] A Chicago Tribune azt írta: „Ez egy jó átirat, bár sajnálatos módon elferdítve.”[4] Terry Atkinson a Los Angeles Timestól azt írta: „Akárcsak a darab, az első fele a kétségbeesett karakterek ízletes, hotelszobába helyezett párbaját mutatja be, míg a második fele balul sül el.”[4] A TV Guide Magazine azt írta: „A film nagy része túlfűtött ostobaságnak tűnik, de Page egomániás telefonos monológja a film csúcspontján elég ok arra, hogy bekapcsolódjunk.”[4] Bosley Crowther a New York Timestól azt írta: „Az ifjúság édes madara, minden grafikája és a főszereplők erőteljes alakítása ellenére, egy mesterkélt szappanopera bűzét hordozza, amelyben a szappan egyszerűen csak lúgból van, ennyi.”[4]

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]
Esemény Díj Kategória Eredmény
16. BAFTA-gála BAFTA-díj Legjobb külföldi színésznő – Geraldine Page Jelölve
1963-as David di Donatello-gála David di Donatello-díj Legjobb külföldi színésznő – Geraldine Page Elnyerte
20. Golden Globe-gála Golden Globe-díj Legjobb férfi főszereplő – Paul Newman Jelölve
Legjobb női főszereplő – Geraldine Page Elnyerte
Legjobb férfi mellékszereplő – Ed Begley Jelölve
Legjobb női mellékszereplő – Shirley Knight Jelölve
35. Oscar-gála Oscar-díj Legjobb női főszereplő – Geraldine Page Jelölve
Legjobb férfi mellékszereplő – Ed Begley Elnyerte
Legjobb női mellékszereplő – Shirley Knight Jelölve

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Internet Movie Database
  2. ↑ iszdb.hu
  3. ↑ a b c d Rotten Tomatoes
  4. ↑ a b c d e Metacritic

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_ifjúság_édes_madara_(film,_1962)&oldid=27927502”