Az ezüst izotópjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A természetes ezüst (Ag) két stabil izotópból áll: 107Ag és 109Ag, melyek közül a 107Ag gyakoribb (természetes előfordulása 51,839%).

Az ezüstnek huszonnyolc radioizotópját írták le, ezek közül a legstabilabbak az 105Ag (felezési ideje 41,29 nap), az 111Ag (7,45 nap) és az 112Ag (3,13 óra).

A többi radioaktív izotóp felezési ideje egy óránál kevesebb, többségüké a 3 percet sem éri el. Az ezüstnek számos magizomerje létezik, ezek közül a legstabilabb az 108mAg (t* 418 év), az 110mAg (t* 249,79 nap) és az 106mAg (t* 8,28 nap).

Az ezüstizotópok atomtömege a 92,950 u (93Ag) és 129,950 u (130Ag) közötti tartományba esik. A leggyakoribb – 107Ag – izotópnál könnyebbek főként elektronbefogással bomlanak, a nehezebbek elsősorban béta-bomlóak. Előbbiek fő bomlásterméke a palládium, utóbbiaké a kadmium valamely izotópja.

A palládium-107 felezési ideje 6,5 millió év, béta-bomlással 107Ag-té alakul. Csak a vasmeteritokban elég nagy a palládium/ezüst arány ahhoz, hogy ez az 107Ag gyakoriságában mérhető változást okozzon. Radiogén 107Ag-et elsőként a kaliforniai Santa Clara-i meteoritban találtak 1978-ban.

A felfedezők szerint a vasmagot tartalmazó bolygók összecsomósodása és differenciálódása 10 millió évvel valamilyen nukleoszintetikus esemény után következhetett be. Az egyértelműen a Naprendszer akkrécióját követően megolvadt kozmikus testekben megfigyelt 107Pd és 107Ag közötti korreláció minden bizonnyal a rövid élettartamú nuklidok korai Naprendszerben való jelenlétét tükrözi.

Standard atomtömeg: 107,8682(2) u

Táblázat[szerkesztés]

nuklid
jele
Z(p) N(n)  
izotóptömeg (u)
 
felezési idő bomlási
mód(ok)[1][m 1]
leány-
izotóp(ok)[m 2]
magspin jellemző
izotóp-
összetétel
(móltört)
természetes
ingadozás
(móltört)
gerjesztési energia
93Ag 47 46 92,94978(64)# 5# ms
[>1,5 µs]
9/2+#
94Ag 47 47 93,94278(54)# 37(18) ms
[26(+26-9) ms]
β+ 94Pd 0+#
94m1Ag 1350(400)# keV 422(16) ms β+ (>99,9%) 94Pd (7+)
β+, p (<0,1%) 93Rh
94m2Ag 6500(2000)# keV 300(200) ms (21+)
95Ag 47 48 94,93548(43)# 1,74(13) s β+ (>99,9%) 95Pd (9/2+)
β+, p (<0,1%) 94Rh
95m1Ag 344,2(3) keV <0,5 s (1/2−)
95m2Ag 2531(1) keV <16 ms (23/2+)
95m3Ag 4859(1) keV <40 ms (37/2+)
96Ag 47 49 95,93068(43)# 4,45(4) s β+ (96,3%) 96Pd (8+)
β+, p (3,7%) 95Rh
96m1Ag 0(50)# keV 6,9(6) s (2+)
96m2Ag 700(200) ns
97Ag 47 50 96,92397(35) 25,3(3) s β+ 97Pd (9/2+)
97mAg 2343(49) keV 5 ns (21/2+)
98Ag 47 51 97,92157(7) 47,5(3) s β+ (99,99%) 98Pd (5+)
β+, p (0,0012%) 97Rh
98mAg 167,83(15) keV 220(20) ns (3+)
99Ag 47 52 98,91760(16) 124(3) s β+ 99Pd (9/2)+
99mAg 506,1(4) keV 10,5(5) s IT 99Ag (1/2−)
100Ag 47 53 99,91610(8) 2,01(9) perc β+ 100Pd (5)+
100mAg 15,52(16) keV 2,24(13) perc IT 100Ag (2)+
β+ 100Pd
101Ag 47 54 100,91280(11) 11,1(3) perc β+ 101Pd 9/2+
101mAg 274,1(3) keV 3,10(10) s IT 101Ag 1/2−
102Ag 47 55 101,91169(3) 12,9(3) perc β+ 102Pd 5+
102mAg 9,3(4) keV 7,7(5) perc β+ (51%) 102Pd 2+
IT (49%) 102Ag
103Ag 47 56 102,908973(18) 65,7(7) perc β+ 103Pd 7/2+
103mAg 134,45(4) keV 5,7(3) s IT 103Ag 1/2−
104Ag 47 57 103,908629(6) 69,2(10) perc β+ 104Pd 5+
104mAg 6,9(4) keV 33,5(20) perc β+ (99,93%) 104Pd 2+
IT (0,07%) 104Ag
105Ag 47 58 104,906529(12) 41,29(7) nap β+ 105Pd 1/2−
105mAg 25,465(12) keV 7,23(16) perc IT (99,66%) 105Ag 7/2+
β+ (0,34%) 105Pd
106Ag 47 59 105,906669(5) 23,96(4) perc β+ (99,5%) 106Pd 1+
β (0,5%) 106Cd
106mAg 89,66(7) keV 8,28(2) nap β+ 106Pd 6+
IT (4,16×10−6%) 106Ag
107Ag[m 3] 47 60 106,905097(5) Stabil[m 4] 1/2− 0,51839(8)
107mAg 93,125(19) keV 44,3(2) s IT 107Ag 7/2+
108Ag 47 61 107,905956(5) 2,37(1) perc β (97,15%) 108Cd 1+
β+ (2,85%) 108Pd
108mAg 109,440(7) keV 418(21) év β+ (91,3%) 108Pd 6+
IT (8,96%) 108Ag
109Ag[m 5] 47 62 108,904752(3) Stabil[m 4] 1/2− 0,48161(8)
109mAg 88,0341(11) keV 39,6(2) s IT 109Ag 7/2+
110Ag 47 63 109,906107(3) 24,6(2) s β (99,7%) 110Cd 1+
EC (0,3%) 110Pd
110m1Ag 1,113 keV 660(40) ns 2-
110m2Ag 117,59(5) keV 249,950(24) nap β (98,64%) 110Cd 6+
IT (1,36%) 110Ag
111Ag[m 5] 47 64 110,905291(3) 7,45(1) nap β 111Cd 1/2−
111mAg 59,82(4) keV 64,8(8) s IT (99,3%) 111Ag 7/2+
β (0,7%) 111Cd
112Ag 47 65 111,907005(18) 3,130(9) óra β 112Cd 2(-)
113Ag 47 66 112,906567(18) 5,37(5) óra β 113mCd 1/2−
113mAg 43,50(10) keV 68,7(16) s IT (64%) 113Ag 7/2+
β (36%) 113Cd
114Ag 47 67 113,908804(27) 4,6(1) s β 114Cd 1+
114mAg 199(5) keV 1,50(5) ms IT 114Ag (<7+)
115Ag 47 68 114,90876(4) 20,0(5) perc β 115mCd 1/2−
115mAg 41,16(10) keV 18,0(7) s β (79%) 115Cd 7/2+
IT (21%) 115Ag
116Ag 47 69 115,91136(5) 2,68(10) perc β 116Cd (2)−
116mAg 81,90(20) keV 8,6(3) s β (94%) 116Cd (5+)
IT (6%) 116Ag
117Ag 47 70 116,91168(5) 73,6(14) s
[72,8(+20-7) s]
β 117mCd 1/2−#
117mAg 28,6(2) keV 5,34(5) s β (94%) 117mCd (7/2+)
IT (6%) 117Ag
118Ag 47 71 117,91458(7) 3,76(15) s β 118Cd 1-
118m1Ag 45,79(9) keV ~0,1 µs 0(-) to 2(-)
118m2Ag 127,49(5) keV 2,0(2) s β (59%) 118Cd 4(+)
IT (41%) 118Ag
118m3Ag 279,37(20) keV ~0,1 µs (2+,3+)
119Ag 47 72 118,91567(10) 6,0(5) s β 119mCd 1/2−#
119mAg 20(20)# keV 2,1(1) s β 119Cd 7/2+#
120Ag 47 73 119,91879(8) 1,23(4) s β (99,99%) 120Cd 3(+#)
β, n (0,003%) 119Cd
120mAg 203,0(10) keV 371(24) ms β (63%) 120Cd 6(-)
IT (37%) 120Ag
121Ag 47 74 120,91985(16) 0,79(2) s β (99,92%) 121Cd (7/2+)#
β, n (0,076%) 120Cd
122Ag 47 75 121,92353(22)# 0,529(13) s β (>99,9%) 122Cd (3+)
β, n (<0,1%) 121Cd
122mAg 80(50)# keV 1,5(5) s β (>99,9%) 122Cd 8-#
β, n (<0,1%) 121Cd
123Ag 47 76 122,92490(22)# 0,300(5) s β (99,45%) 123Cd (7/2+)
β, n (0,549%) 122Cd
124Ag 47 77 123,92864(21)# 172(5) ms β (99,9%) 124Cd 3+#
β, n (0,1%) 123Cd
124mAg 0(100)# keV 200# ms β 124Cd 8-#
IT 124Ag
125Ag 47 78 124,93043(32)# 166(7) ms β (>99,9%) 125Cd (7/2+)#
β, n (<0,1%) 124Cd
126Ag 47 79 125,93450(32)# 107(12) ms β (>99,9%) 126Cd 3+#
β, n (<0,1%) 125Cd
127Ag 47 80 126,93677(32)# 79(3) ms β (>99,9%) 127Cd 7/2+#
β, n (<0,1%) 126Cd
128Ag 47 81 127,94117(32)# 58(5) ms
129Ag 47 82 128,94369(43)# 44(7) ms
[46(+5-9) ms]
7/2+#
129mAg 0(200)# keV ~160 ms 1/2−#
130Ag 47 83 129,95045(36)# ~50 ms 0+
  1. Rövidítések:
    EC: Elektronbefogás
    IT: Izomer átmenet
  2. A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve, a majdnem stabilak (melyek felezési ideje a világegyetem koránál hosszabb) félkövér dőlttel vannak jelölve
  3. A korai Naprendszer egyes eseményei időpontjának meghatározására használják
  4. a b Elméletileg spontán maghasadásra képes
  5. a b Hasadási termék

Megjegyzések[szerkesztés]

  • Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot.
  • Ismeretesek olyan geológiai minták, amelyek izotóp-összetétele a szokásos értékeken kívül van. Az atomtömeg bizonytalansága ezeknél meghaladhatja a jelzett hibahatárt.
  • A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek.
  • A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.nucleonica.net/unc.aspx

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of silver című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

A palládium izotópjai Az ezüst izotópjai A kadmium izotópjai
Izotópok listája