Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
| Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője | |
| High Representative of the Union for Foreign Affairs
and Security Policy | |
 | |
| Az Európai Unió zászlaja | |
.jpg) | |
Josep Borrell Hivatal kezdete: 2019. december 1. | |
| Adatok | |
| Ország |  Európai Unió |
| Megszólítás | Őexcellenciája (diplomáciai) |
| Első | Jürgen Trumpf (1999) |
| Rezidencia | Triangle building, Brüsszel, Belgium |
| Jelent | Az Európai Bizottság elnöke |
| Kinevezi | Az Európai Tanács a Bizottság elnökének beleegyezésével |
| Hivatali idő | 5 év |
| Fizetés | €288,877 euró |
| Egyéb címek | Az Európai Bizottság alelnöke |
| Hivatal kezdete | 1999. május 1. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője témájú médiaállományokat. | |
Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (angolul: High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy) az Európai Bizottság alelnöke valamint a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) főkoordinátora és főképviselője az Európai Unión (EU) belül. A pozíciót jelenleg Josep Borrell Fontelles tölti be, akit várhatóan Kaja Kallas volt észt miniszterelnök vált 2024 végén.[1]
A közös kül- és biztonságpolitika főképviselői posztot az Amszterdami szerződés hozta létre 1999-ben. A pozíciót kibővítette a Lisszaboni szerződés, amely meghatározta jelenlegi címét és hatásköreit, beleértve az Európai Bizottság alelnöki posztját és az EU külügyminiszteri tanácsának elnöki tisztségét. Catherine Ashton volt az első személy, aki a Lisszaboni szerződés hatálybalépésével beiktatott külügyi és biztonságpolitikai főképviselői teljes tisztséget viselte. A tisztviselőt a 2010 decemberében felállított Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) segíti a poszt első ciklusának eleje óta.[2]
Címe
[szerkesztés]A főképviselő jelenlegi hivatalos címe „Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője”, azonban korábban a címe a A közös kül- és biztonságpolitika főképviselője volt, és az európai alkotmány értelmében az Unió külügyminisztere volt a poszt megnevezése. Utóbbi ma már nem hivatalos, azonban a közbeszéd és a sajtó is gyakran használja. A mindenkori főképviselő egyben az Európai Bizottság alelnöke is.[3]
Hatásköre, feladatai
[szerkesztés]Ha az EU-tagállamok teljes egyetértéssel a külügyekben megállapodnak, a főképviselő felszólalhat az EU nevében, tárgyalhat a tagállamok nevében is. A képviselő koordinálja az Európai Unió különleges képviselőinek munkáját, valamint az egyéb kinevezéseket, például a terrorizmus elleni koordinátori feladatokat.
Az EU nemzetközi fórumokon való képviselete, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika koordinálása mellett a főképviselő:
- ex officio az Európai Bizottság alelnöke
- részt vesz az Európai Tanács ülésein
- az Európai Unió különleges képviselőinek felelőse
- az Európai Külügyi Szolgálat és a küldöttségek vezetője
- a Külügyek Tanácsának elnöke
- az Európai Védelmi Ügynökség vezetője
- az Az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete igazgatótanácsának elnöke
- a Nyugat-európai Unió főtitkára (–2011. június 30.)
Története
[szerkesztés]
Főképviselők listája
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Von der Leyen gets nod for second EU term, Estonia’s Kallas as top diplomat. Al Jazeera. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
- ↑ Remarks by HR/VP Mogherini at the joint press conference with Foreign Minister of the Russian Federation Sergey Lavrov. EKSZ. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
- ↑ Remarks by HR/VP Mogherini at the joint press conference with Foreign Minister of the Russian Federation Sergey Lavrov. EKSZ. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
