Az Olasz Királyság kikiáltása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Olasz Királyság kikiáltása
II. Viktor Emánuel olasz király
II. Viktor Emánuel olasz király
Dátum1861. március 17.
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Olasz Királyság kikiáltása témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Olasz Királyság kikiáltása volt az a formális aktus, amely szentesítette az egységes olasz állam létrejöttét, létrehozva az Olasz Királyságot. Ez történt a Szardíniai Savoyai-ház Szárd Királyság szabályozási aktusával (1861. március 17-i törvény, 4671. sz.), amellyel II. Viktor Emanuel felvette magának és utódainak az Olaszország királya címet.[1][2] Az 1861. május 5-i 7. sz. törvénnyel Olaszország egyesülésének évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánították, amely minden év júniusának első vasárnapján esik.

Története[szerkesztés]

Carlo Bossoli: Királyi körmenet az Olasz Királyság parlamentjének megnyitóján

A második függetlenségi háborút (1860) és a Giuseppe Garibaldi által vezetett Ezres Expedíciót követően az 1859–60 közötti kétéves időszakban Olaszország egyesítésének célkitűzése nagyrészt megvalósult, Tri[[veneto és Lazio kivételével. A különböző tartományok Szárd Királysághoz csatolását[3] népszavazások sorozata szentesítette.

1860. november 3-án a Piazza Regián (később Piazza del Plebiscito) a nápolyi legfelsőbb bíróság elnöke, Vincenzo Niutta kihirdette a Nápolyi Királyság Szárd Királysághoz csatolását jóváhagyó népszavazás eredményét: «I. kijelentik, hogy Olaszország déli tartományainak népe egy és oszthatatlan Olaszországot akarja Viktor Emanuellel, az alkotmányos királlyal és törvényes leszármazottaival. November 4-én a szicíliai Legfelsőbb Bíróság elnöke, Pasquale Calvi is így tett. Az annexiókat az 1860. december 17-i királyi rendeletek hivatalossá tették: 4498 („A nápolyi tartományok az olasz állam része”) és 4499 („A szicíliai tartományok az olasz állam részei”).

1861. február 18-án[4] a január 27-i választások eredményeként létrejött új nemzeti parlament összeült Torinóban, a Palazzo Carignanóban, amely korábban a szubalpi parlament székhelye volt, és amely már olaszként határozta meg magát, bár VIII.-ként folytatva a Szárd Királyság törvényhozásainak számozását. A képviselőházba az „új tartományokban” megválasztott képviselők is bekerültek, míg a nem megválasztott, hanem a királyság által kinevezett szenátus kiegészült Olaszország többi tartománya szenátorainak jelölésével.

Az Olasz Királyság térképe 1861-ben

Az új törvényhozás megnyitása[5][6] király által elmondott koronabeszéddel történt. A szenátus február 26-án megszavazott válaszában kifejezetten új királyságról beszélt.[7] A képviselőház a Viktor Emanuelhez intézett válaszbeszédében, amelyet Giuseppe Ferrari képviselő írt és 1861. március 13-án kelt, már kijelentette, hogy:

„egy egész nép választójoga teszi a Gondviselés által megáldott fejedre Itália koronáját”

Közvetlenül a törvényhozás megnyílása után, február 21-én Camillo Benso di Cavour akkori miniszterelnök, Cavour grófja egyetlen cikkből álló törvényjavaslatot terjesztett a Szenátus elé a király új címének formalizálásáról,[8] amely azután lett szabvány, hogy 1861. március 17-én, a következő napon az Olasz Királyság Hivatalos Lapja 68. számában megjelent.[9] Március 17-én emlékeznek meg minden évben Olaszország egyesítésének évfordulójáról, a nemzeti ünnepet 1911-ben hoztak létre, az évforduló ötvenedik évfordulója alkalmából.

Az 1861. évi rendelet elemzése[szerkesztés]

II. Viktor Emanuel felveszi az Olaszország királya címet a Szardíniai Királyság 1861. március 17-i 4671. sz. törvényével

A királyi rendelet így szólt:

„TÖRVÉNYTERVEZET. Első cikkely. II. Viktor Emanuel király felveszi magának és utódainak az Olaszország királya címet.”

A jelentésben Cavour emlékeztetett arra:

„A parlament a királyi ülésszak ünnepélyes napján a hála és szeretet lelkesedésével méltatta II. Viktor Emanuel olasz királyt.”

A Szenátus által jóváhagyott szövegben[10] viszont van egy második cikk is a jogalkotási aktusok címének kérdéséről. Ezért megállapították, hogy:

„2. cikkely. A kormány cselekedeteit és minden egyéb, a király nevében megillető cselekményt a következő képlettel kell bejegyezni: (A király neve) Isten akaratából és a nemzet szavazatával OLASZORSZÁG KIRÁLYA”

Meg kell jegyezni, hogy a Savoyai Viktor Emanuel száma továbbra is „második”, és nem „első” volt, az olasz egyesítést elérő Savoyai-ház[11] és az alkotmány folytonosságának jeleként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ testo della legge Nell'intestazione Vittorio Emanuele II compare ancora come re di Sardegna, di Cipro e di Gerusalemme ecc.
  2. ↑ Regno di Sardegna, Regno d’Italia, Repubblica Italiana – Su Nuraghe (it-IT nyelven)
  3. ↑ Il termine fu quello più usato nel dibattito parlamentare e la grafia è quella ottocentesca
  4. ↑ Nel passato era il 18 febbraio ad essere considerata data della proclamazione. Si veda, ad esempio, il commento a Giosuè Carducci, Tutte le poesie
  5. ↑ Discorso della corona
  6. ↑ Articolo de la Repubblica con una cronaca immaginaria del Discorso della corona
  7. ↑ risposta Senato
  8. ↑ Storia d'Italia dal 1814 al 1866 (olasz nyelven). Corona e Caimi (1868. április 12.) 
  9. ↑ Gazzetta n. 68 del 18 marzo 1861
  10. ↑ Relazione Senato
  11. ↑ Alfredo Oriani, La lotta politica in Italia 1892 in Tommaso Detti, Giovanni Gozzini, Ottocento, Pearson Paravia Bruno Mondadadori, 2000, p.184

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Proclamazione del Regno d'Italia című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Olasz_Királyság_kikiáltása&oldid=26812199”