Az HMS Ark Royal (91) elsüllyesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az HMS Ark Royal elsüllyesztése
A süllyedő anyahajó, mellette az HMS Legion
A süllyedő anyahajó, mellette az HMS Legion

Konfliktus második világháború
Időpont 1941. november 13.
Helyszín Földközi-tenger
Eredmény német győzelem
Szemben álló felek
Naval Ensign of the United Kingdom.svg Royal NavyA Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Parancsnokok
Loben MaudFriedrich Guggenberger
Szemben álló erők
148848
Veszteségek
1 halott
22 600 tonnányi veszteség a flottában
Nem volt veszteség
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Az HMS Ark Royal elsüllyesztése témájú médiaállományokat.

A Brit Királyi Haditengerészet HMS Ark Royal repülőgép-hordozóját az U–81 német tengeralattjáró süllyesztette el a második világháborúban, a Földközi-tengeren 1941. november 13-án.

Az akció[szerkesztés]

1941. november 13-án a brit hadihajó a Perpetual hadműveletből volt úton Gibraltár felé, amelyet három nappal korábban hagyott el az HMS Argus anyahajó társaságában, hogy 37 Hawker Hurricane vadászrepülőt szállítsanak Máltára. Kíséretükben volt az HMS Malaya csatahajó, az HMS Hermione könnyűcirkáló és hét romboló. Miután a repülőket elindította a szigetre, a flotta visszafordult.[1]

Ugyanebben az időben a Friedrich Guggenberger által irányított U–81 Brestből La Speziába tartott. Miután észrevette a brit egységet, sikerült észrevétlenül megközelítenie, majd 16.37-kor négy torpedót lőtt ki az HMS Malayára. Hat perc és hat másodperc, illetve hét perc és 43 másodperc múlva két detonációt hallott a német legénység. Valójában csak az egyik torpedó talált, amely középtájon csapódott az HMS Ark Royalba.[1][2]

A hordozó gyorsan, 18 csomóval haladt, így a torpedó súlyos károkat okozott. A hajóstesten egy nagyjából 40 méter hosszú, kilenc méter széles lék nyílt a jobb oldalon. A beömlő víz elárasztotta jobb oldali gépházat, tönkretette a belső kommunikációs rendszereket, és a hajó tíz fokkal megdőlt. Loben Maund kapitány azonnal megpróbálta megállítani a hajót, de a gépházzal kapcsolatot tartó berendezések nem működtek; a híd teljesen elszigetelődött az HMS Ark Royal más részeitől.[2]

A kapitány végül elhagyta a hidat, hogy személyesen adja ki a szükséges parancsokat. A jobb oldali gépek már nem működtek, de a bal oldali, illetve a középső gépház rendben volt. Maund utasítást adott a bal oldali rekeszek elárasztására és az üzemanyag átpumpálására a sérült oldali tartályokból az ép oldalra, hogy kiegyensúlyozza a dőlést. A gépház irányítóhelyisége és a repülőfedélzet között élő kommunikációs láncot alkottak matrózokból, amely a telefonvonalak helyreállításig adta-vette az utasításokat.[2]

A hajó sérülései nem tették lehetővé, hogy a fedélzetén lévő gépek felszálljanak. Mindeközben a kísérő rombolók a sérült hordozó körül keringtek, és mélységi bombákat szórtak a vízbe.[2]

A sérült hajót az HMS Thames és az HMS St. Day vette vontatókötélre, de nem jutottak el a kikötőbe, mert az anyahajó másnap 8.15-kor, 45 kilométerre Gibraltártól elsüllyedt. A csaknem másfél ezer tengerészt evakuálták. Egy tengerész, E. Mitchell meghalt, és a hajó repülőinek többsége is odaveszett.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c WW1
  2. a b c d WW2

Források[szerkesztés]