Ugrás a tartalomhoz

Az Aszad-rezsim bukása

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Aszad-rezsim bukása
szíriai polgárháború
Bassár el-Aszad és Vlagyimir Putyin 2021-ben. El-Aszad Oroszországba menekült hatalomvesztése után
Bassár el-Aszad és Vlagyimir Putyin 2021-ben. El-Aszad Oroszországba menekült hatalomvesztése után
Dátum2024. december 8.
HelyszínSzíria Damaszkusz, Szíria
EredményA szíriai ellenzék győzelme:

Az Aszad-rezsim bukása 2024. december 8-án történt, mikor Bassár el-Aszad kormánya összeomlott, miután az ellenzéki erők mindössze napok alatt bevettek több fontos várost is Szíriában, majd megérkeztek Damaszkuszba. A főváros bukása az el-Aszad család 53 éves diktatúrájának végét jelentette az országban, ami Háfez el-Aszad elnökségével kezdődött meg az 1971-es puccs után. Az Aszad-rendszer nem pontos leírás, mert az nem egy egyszemélyes diktatúra volt, hanem egy befolyásos csoport irányítása, és egy szíriai kormány együttes hatalomgyakorlása.[1]

Miközben a lázadók folyamatosan közeledtek a fővároshoz, elkezdtek megjelenni hírek, hogy Bassár el-Aszad repülővel elhagyta Damaszkuszt, Moszkvába utazott.[2] Az ellenzéki erők ezt követően győzelmet hirdettek a kormány felett, míg Oroszország külügyminisztériuma bejelentette el-Aszad lemondását, és távozását az országból.[3]

Előzmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eseményeket némileg árnyalja, hogy a nyugat, és elsősorban Amerika pénzügyileg és katonailag is támogatta a konfliktust, annak során terrorszervezetek ragadták magukhoz az egyes területek irányítását. A 2011-ben kezdődő eseményeket az “arab tavasz” elnevezésű megmozdulásokhoz sorolták, azonban nem arabok tervezték (elsősorban külföldről finanszírozták, illetve közvetlenül fegyverekkel is támogatták), és nem csak arabokra hatott ki — így amikor véget ér a terrorszervezetek pénzelése, akkor véget ér az egész, ezután a hadsereg hónapok alatt fel tudja számolni a terrorista felkelést. Szaúd-Arábia és Katar pedig ezeknek a szervezeteknek a pénzelését akkor hagyják abba, amikor az amerikaiak úgy döntenek, hogy abbahagyják. Ezt a programot tulajdonképpen ők futtattatják a szaúdiakkal, a katariakkal, meg a törökökkel együtt.[1]

Az ellenzéki erők sikerei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2024. december 7-én az ellenzéki erők mindössze 24 óra alatt átvették az irányítást Homsz felett. A hadsereg gyors összeomlásának köszönhetően a biztonsági erők kapkodva visszavonultak, sok dokumentumot elpusztítva az utolsó órákban. A város elfoglalása kulcsfontosságú volt az ország infrastruktúrája feletti irányítás megszerzésében, lényegében elzárva a fő utat a fővárosból a tengerpartra, ahol a kormányt támogató orosz állomások voltak.[4]

Az el-Aszadot támogató Hezbollah elhagyta a közeli el-Kuszír városát, evakuálva több, mint 150 járművet és több száz katonát. Az, hogy a hadsereg létszáma folyamatosan csökkent, Oroszország el volt foglalva Ukrajna elleni inváziójával, és a Hezbollah az Izrael elleni konfliktusára koncentrált, nagy szerepet játszott a kormány bukásában.[4]

Homsz elfoglalását ünnepelték a helyiek, eltávolítottak szimbólumokat, amik a kormányt támogatták.[4]

December 7-én a lázadók bejelentették, hogy elkezdték körbevenni Damaszkuszt, miután több közeli kisvárost is elfoglaltak. Estére a kormány hadereje már elhagyta a főváros külvárosi területeit, megkönnyítve a lázadó erők előrehaladását.[5][6][7]

A szíriai hadsereg megpróbált rendet tartani a fővárosban, megpróbálva meggyőzni a lakosságot, hogy az ellenzéki sikerek hamis hírek voltak. December 8. reggelére a lázadók teljesen átvették az irányítást a város felett, győzelmet hirdetve.[8]

Bassár el-Aszad távozása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

December 8. korai óráiban el-Aszad egy repülőgéppel elhagyta a fővárost, miután a biztonsági helyzet egyre tovább romlott Damaszkuszban.[9] Ezzel egy időben érkeztek meg az ellenzéki erők a városhoz. El-Aszad a Damaszkuszi nemzetközi repülőtérről távozott az országból.[10][11] Moszkvában kapott menedéket az orosz kormánytól.[12]

Aszmá el-Aszad, az elnök felesége, és három gyerekük egy héttel a damaszkuszi offenzíva előtt Oroszországba költöztek. A család más tagjai pedig az Egyesült Arab Emírségekbe menekültek. A harcok előtti napokban egyiptomi, illetve jordániai tisztviselők is sürgették az elnököt és családját, hogy hagyják el Szíriát, bár ezt nagykövetségeik tagadták.[13][14]

Izraeli invázió

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még el-Aszad bukása napján az izraeli hadsereg betört Szíria el-Kunítra kormányzóságába. Páncélozott járművekkel érkeztek az Izrael által megszállt Golán-fennsík és az ország további része közti ütközőzónába. A kormányzóság központi területeire lőttek,[15] 50 év után először lépték át a szíriai határkerítést. 1974. május 31-én fegyverszünetet kötött Izrael és Szíria a jom kippuri háború után.[16]

Izrael miniszterelnöke Benjámín Netanjáhú azt nyilatkozta, hogy mivel a szíriai hadsereg elhagyta a határt, az 1974-es egyezmény megszűnt, és a veszély megelőzése érdekében vonult be Izrael átmenetileg a "vörös vonal" mögé, ahonnan 1974-ben kivonultak, amíg új egyezmény nem születik az új szíriai kormánnyal.[17][18]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Bence, Pintér (2015. szeptember 18.). "Pintér Bence: „Ez nem arab és nem tavasz" – Megérteni a Közel-Keletet II". Mandiner. Hozzáférés: 2024. december 13.
  2. ↑ "Syrian President Bashar al-Assad has left Damascus to an unknown destination, say two senior army officers". Reuters. 2024. december 7. Hozzáférés: 2024. december 8.
  3. ↑ "Russia says Bashar al-Assad has 'stepped down and left Syria'". www.bbc.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8.
  4. 1 2 3 Reuters (2024. december 8.). "Homs falls: Rebels tighten grip as Assad regime teeters". The Express Tribune (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8. {{cite web}}: |last= has generic name (súgó)
  5. ↑ Abdulrahim, Raja (2024. december 7.). "Syria's Government Battles Multiple Rebel Uprisings". The New York Times. Hozzáférés: 2024. december 8.
  6. ↑ "Syrian rebels seize Damascus, ending decades of brutal Assad dynasty rule". Middle East Eye (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8.
  7. ↑ السوري, المرصد (2024. december 7.). "After the major withdrawal in the Damascus countryside and cities adjacent to the capital.. Regime forces redeploy in the capital Damascus" (arab nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8.
  8. ↑ "Syria rebels declare Damascus 'free,' claim Assad has fled the capital". CNN (angol nyelven). 2024. december 7. Hozzáférés: 2024. december 8.
  9. ↑ "Syria latest: 'The future is ours,' says rebel leader after Assad flees Damascus". BBC News (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8.
  10. ↑ "Rebels declare end of Assad rule in Syria - Al-Monitor: The Middle Eastʼs leading independent news source since 2012". www.al-monitor.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8.
  11. ↑ "Syrian rebels enter Damascus: everything we know so far". The Guardian (brit angol nyelven). 2024. december 8. Hozzáférés: 2024. december 8.
  12. ↑ "Russian state news agencies say ousted Syrian leader Bashar Assad is in Moscow and given asylum". AP News (angol nyelven). 2024. december 8. Hozzáférés: 2024. december 8.
  13. ↑ "Egypt denies WSJ report on asking Al Assad to leave Syria". EgyptToday. 2024. december 7. Hozzáférés: 2024. december 8.
  14. ↑ https://www.facebook.com/UNNews (2024. december 6.). "Bashar al-Assad's family left Syria for Russia amid rebel offensive-mass media | УНН". unn.ua (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 8. {{cite web}}: |last= has generic name (súgó); External link in |last= (súgó)
  15. ↑ "Reports claim Israeli tanks crossing into Syria buffer zone". www.timesofisrael.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 9.
  16. ↑ Ammar Shamaileh: Trust and terror: social capital and the use of terrorism as a tool of resistance. 1 Edition. 2017. = Conceptualising comparative politics, ISBN 978-1-138-20173-6 Hozzáférés: 2024. december 9.
  17. ↑ Krever, Mick (2024. december 8.). "Israel watches Syria with trepidation as 50 years of detente is upended". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 9.
  18. ↑ "Israel's Netanyahu declares end of Syria border agreement, orders military to seize buffer zone". The New Arab. Hozzáférés: 2024. december 9.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Aszad-rezsim_bukása&oldid=29109767”