Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke
| Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke | |
| President pro tempore of the United States Senate | |
| Elnöki pecsét | |
Chuck Grassley (R–Iowa) Hivatal kezdete: 2025. január 3. | |
| Adatok | |
| Ország | |
| Megszólítás | Elnök úr (informális) Tisztelt (formális) |
| Első | John Langdon (1789) |
| Kinevezi | Egyesült Államok Szenátusa |
| Utódlási sorrend | Harmadik |
| Helyettes | Általában a többségben lévő párt egy szenátora |
| Fizetés | $193 400 amerikai dollár/év |
| Hivatal kezdete | 1789. március 4. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore elnöke témájú médiaállományokat. | |
| Az Amerikai Egyesült Államok politikai élete |
|---|
| Szövetségi kormány |
| Az Amerikai Egyesült Államok választási rendszere |
| Politikai pártok |
| Tagállamok kormányzata |
Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának pro tempore (ideiglenes) elnöke a szenátus által a testület elnöki feladatainak ellátására megválasztott szenátor, aki az elnöki utódlási sorrend harmadik helyén áll az alelnök és a Képviselőház elnöke után. A tisztségre azért van szükség, mert a Szenátus elnöke az Egyesült Államok Alkotmánya alapján hivatalból az Egyesült Államok alelnöke, ő azonban általában nem vesz részt a testület ülésein. 1949 óta kivétel nélkül a többségi párt rangidős szenátorát választották meg pro tempore elnökké.
Jelentése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]President Pro Tempore, ami szó szerint átmeneti elnököt jelent, a gyakorlatban viszont ennél összetettebb a dolog: az amerikai alkotmány szerint a szenátus elnöke a mindenkori alelnök. Az alelnök viszont jellemzően csak akkor jut szerephez a szenátus életében, ha szavazategyenlőség alakul ki. Minden más esetben az átmeneti elnök - aki a szokásjog szerint a többségi frakció legrégebb óta szolgáló szenátora - látja el a házelnöki feladatokat. Feladatkörének létrehozásáról az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának I. cikkelyének 3. szakasza az alábbiakban rendelkezik: A Szenátus választja egyéb tisztségviselőit, valamint ideiglenes elnökét az alelnök távolléte esetén, vagy amikor az az Egyesült Államok elnökének tisztjét gyakorolja.
Az elnöki öröklési rendben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Egyesült Államok alkotmánya erről mindössze annyit tartalmaz, hogy az elnököt az alelnök követi, és hogy a kongresszusnak meg kell határozni az utódlás rendjét, ha az alelnök sem tudja betölteni az elnöki posztot.[1] Első alkalommal John Langdont választották meg pro tempore elnöknek 1789. április 6-án. Eredetileg csak ideiglenes intézmény volt, amelyet akkor aktiváltak, amikor az alelnök nem tudott jelen lenni a szenátusban. 1886-ban az elnöki öröklési sorból kivették a kongresszusi tagokat (így a pro tempore elnököt, illetve a képviselőház vezetőjét), s a Kabinet tagjai kerültek be az öröklési sorba.
A jelenlegi rendet Harry S. Truman 1947-ben határozta meg, amikor az új öröklési sorba az alelnök után a kongresszus elnöke, majd negyedik helyen a szenátus pro tempore elnöke került, megelőzve a Kabinet tagjait.
Gyakorlatban még nem történt meg az, hogy az alelnökön kívül más betöltötte volna az elnöki posztot. Egyes vélemények szerint mégis lehet erre példa, mivel John Tyler amerikai elnök, aki William Henry Harrison alelnökeként annak halála után került az elnöki székbe, vasárnap nem akarta letenni az elnöki esküt - mivel ez a hitével ellenkezett - s ezért egy napig - jogilag az akkori pro tempore elnök David R. Atchison volt az ügyvezető elnök.[2] Ugyan egyes vélemények szerint Atchison volt a de facto elnök, történészek nagy része ezt tagadja, amelynek egyik fő indoka, hogy Hutchinson mandátuma március 4-én, vasárnap, lejárt.[3]

Három pro tempore elnökből lett később alelnök: John Tyler, William R. King és Charles Curtis. Tyler az egyetlen közülük, aki az elnöki tisztséget is betöltötte William Henry Harrison halála után.
A korábbi pro tempore elnökök államonkénti megoszlása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nem adott eddig pro tempore elnököt: Colorado, Észak-Dakota, Florida, Idaho, Kalifornia, Minnesota, Montana, Oklahoma, Oregon, Új-Mexikó és Wyoming.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Az USA Alkotmánya - II. cikkely | Budapest, Magyarország - Az Egyesült Államok Nagykövetsége". hungarian.hungary.usembassy.gov. 2016. június 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. július 20..
- ↑ "The Other 12th U.S. President David Rice Atchison Part 1". www.trivia-library.com. 2016. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. július 20..
- ↑ „The 24-Hour President”, HISTORY. [2021. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 16.) (angol nyelvű)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "U.S. Senate: President Pro Tempore". www.senate.gov. Hozzáférés: 2016. július 20..