Az ártatlanság múzeuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ártatlanság múzeuma
Orhanpamuk2.jpg
Szerző Orhan Pamuk
Eredeti cím Masumiyet Müzesi
Ország  Törökország
Nyelv török
Téma szerelem, fetisizmus
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó İletişim
Kiadás dátuma 2008
Magyar kiadó Ulpius-ház
Magyar kiadás dátuma 2010
Fordító Tasnádi Edit
Oldalak száma 662
ISBN 9789632542249

Az ártatlanság múzeuma (eredeti címén Masumiyet Müzesi) Orhan Pamuk Nobel-díjas török író 2008-ban kiadott regénye, mely egy üzletemberről szól, aki éveken át megszállottan gyűjti a szeretett nőhöz kapcsolódó tárgyakat. Pamuk Isztambul Beyoğlu negyedében valódi múzeumot hozott létre a regényben szereplő tárgyaknak, melyeket maga gyűjtött össze.[1] A történet korhű képet fest az 1970-es évek modernizálódó, de még nem teljesen nyugatias török társadalmáról és az isztambuli élet mindennapjairól.[2]

Történet[szerkesztés]

1975-ben a 30 éves Kemal, jómódú üzletember, beleszeret egy távoli rokonába, a 18 éves Füsunba, aki egy boltban dolgozik azon a gazdag környéken (Nişantaşı), ahol a férfi lakik. A lángoló szerelemnek azonban véget kell érnie, ahogy a társadalmi konvencióktól kötve Kemal eljegyez egy „rangban hozzá illő” lányt, Sibelt. A megbántott Füsun, aki nem akar egy életen át egy családos ember szeretője lenni, inkább férjhez megy egy induló filmeshez, Feridunhoz. Kemal a szerelem rabjábá válik és megszállottan gyűjteni kezd mindent, ami a nőhöz kapcsolódik, a cigarettacsikkektől a mozijegyeken át az üres üdítős üvegekig.

A mű keletkezési körülményei[szerkesztés]

Az ártatlanság múzeumának épülete Isztambulban

Az ártatlanság múzeumának ötlete már tíz évvel a regény kiadása előtt megszületett Pamuk fejében és nem sokkal a megjelentetése után el is kezdte írni, megszakításokkal hét évig dolgozott rajta.[3] Ahhoz, hogy megértse a gyűjtés, a kollekció-összeállítás mögötti érzelmeket és munkát, kutatásokat végzett a muzeológia terén és számos múzeumot is bejárt Európában és Ázsiában.[4]

A múzeum[szerkesztés]

A múzeum Beyoğluban található, egy vöröses színűre festett régi, isztambuli stílusú házban. A regényhez összegyűjtött tárgyakat Pamuk a helyi ócskapiacokról és régiség-kereskedésekből szerezte be. A múzeumban 83 vitrin található, ezek mindegyike a regény egy-egy fejezetét reprezentálja, a tárgyakon keresztül meséli el a cselekményt.[1] A múzeum létrehozása miatt Pamukot hazájában több kritika is érte.[5]

Fogadtatás[szerkesztés]

A regényt Marcel Proust munkásságához hasonlította a The Economist és a The Independent.[6][7] Ian Irvine a Financial Timestól úgy vélte „Kemal fennkölt és tragikus megszállottságának türelmes megfigyelésével Pamuk egy olyan művet alkotott meg a romantikus szerelemről, ami megérdemli, hogy olyanok mellett említsék, mint a Lolita, a Bovaryné és az Anna Karenina.”[2]

A regény hatására Nazan Öncel énekesnő Canım Benim Nasılsın (Kedvesem, hogy vagy?) címmel dalt írt.[8]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b A spot of romance. The Economist, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  2. ^ a b Irvine, Ian: The Museum of Innocence. Financial Times, 2009. december 23. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  3. Güven, Banu: Aşkından müze yaratan adamın hikayesi (török nyelven). NTVMSNBC, 2008. szeptember 2. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
  4. Babam için yazarlar, din adamları ve paşalardan çok daha önemliydi (török nyelven). Aktüel Dergisi. (Hozzáférés: 2008. augusztus 26.)
  5. Kemal bu müzeden hoşnut kalırdı (török nyelven). NTVMSNBC, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  6. Turkish delight. The Economist, 2009. november 19. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  7. The Museum of Innocence, By Orhan Pamuk trans Maureen Freely. The Independent, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  8. Nazan Öncel Masumiyet Müzesi'nin şarkısını yazdı. Hürriyet, 2008. november 24. (Hozzáférés: 2012. október 30.)

További információk[szerkesztés]