Avetik Iszahakjan
| Avetik Iszahakjan | |
 | |
| Született | 1875. október 18.[1][2] Gjumri[3][1][2][4] |
| Elhunyt | 1957. október 17. (81 évesen)[5][6][7][1][2] Jereván[8][9][1][2][4] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Vigen Isahakyan |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Komitas Pantheon[2] |
 | |
| Avetik Iszahakjan aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Avetik Iszahakjan témájú médiaállományokat. | |
Avetik Iszahakjan (örmény Ավետիք Իսահակյան), Kazarapat, Alekszandropol (ma Gjumri) közelében, 1875. október 31. (október 19. a régi naptár szerint) – Jereván, 1957. október 17.) örmény költő, író, akadémikus, az Örmény Tudományos Akadémia tagja.
Élete
[szerkesztés]Jómódú kereskedőcsalád legkisebb fia. Az elemi iskola befejezése után az ecsmiacini Gevorkjan szemináriumban tanult (1889-92). Ezután tanulmányait nyugaton folytatta: 1893-tól a lipcsei, majd a genfi egyetemen volt bölcsészhallgató. 1895-ben hazatért és csatlakozott az Örmény Forradalmi Szövetség alekszandropoli bizottságához. 1896-ban letartóztatták és egy évet töltött a jereváni börtönben.
1897-ben szabadulása után kiadta első kötetét (Dalok és Sebek). Újra letartóztatták az „orosz cár elleni tevékenysége” miatt, és Odesszába száműzték. Később Svájcba utazott, és a zürichi egyetem előadásait hallgatta. 1902-ben újra hazatért és Tifliszbe költözött.
1899 és 1906 között írta meg a „Haidukok Dalait”. Ez az első alkotás az örmény költészeten belül, ami az örmény szabadságharcról szól. 1908-ban 158 másik értelmiségivel együtt letartóztatták, és a tifliszi Metehi várbörtönbe zárták, ahonnan fél év múlva óvadék fejében szabadult. 1911-ben Európába emigrált.
1926-ban tért vissza a szovjet Örményországba, és 1928-ban új verseskötetet adott ki. 1930 és 1936 között külföldön élt, és a Szovjetunió barátjaként tevékenykedett. Később véglegesen hazatért és folytatta szociális munkásságát. Híresebb művei ebből a korszakból a Történészeink és Költőink(1939), Anyaföldemnek (1940), Örmény irodalom (1942) és a Sasna Mher (1937). A második világháború alatt hazafias verseket írt: Harcba Hívás (1941), Szívem a Hegyek Tetején (1941), A Nagy Győzelem Napja (1945). Állami díjjal tüntették ki 1946-ban. 1943-tól az Örmény Tudományos Akadémia tagja, 1946-tól 1957-ig az Örmény Írószövetség elnöke volt.
Emlékezete
[szerkesztés]Iszahakjan műveit több nyelvre is lefordították, verseit dalszövegként adaptálták.
.png)
Arcképe szerepel a 10 000 örmény dramos papírpénzen.
Magyarul
[szerkesztés]- Avetik Iszahakjan versei; vál., utószó Szalmási Pál, ford. Bede Anna et al.; Európa, Bp., 1975 (Lyra mundi) ISBN 963-07-0079-4
További információk
[szerkesztés]- http://armenianhouse.org/isahakyan/isahakyan-en.html
- https://web.archive.org/web/20070609144555/http://groong.usc.edu/orig/rb-20061219.html
- ↑ a b c d Örmény Szovjet Enciklopédia
- ↑ a b c d e Armenian Concise Encyclopedia
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. május 1.)
- ↑ Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). Concise Literary Encyclopedia. The Great Russian Encyclopedia, 1962
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Исаакян Аветик Саакович
- ↑ 00000018887, 2017. október 9., Awetik Issaakjan
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)