Auguste Beernaert
| Auguste Marie François Beernaert | |
.jpg) | |
| Belgium 15. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1884. október 26. – 1894. március 26. | |
| Előd | Jules Malou (2. hivatali idő) |
| Utód | Jules de Burlet |
| Született | 1829. július 26. Oostende |
| Elhunyt | 1912. október 6. (83 évesen) Luzern |
| Sírhely | Watermael-Boitsfort |
| Párt | Katolikus |
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Marie François Beernaert témájú médiaállományokat. | |
Auguste Marie François Beernaert (Oostende, 1829. július 26. – Luzern, 1912. október 6.) belga-flamand politikus, 1909-ben Paul-H.-B. d'Estournelles de Constant-nal együtt Nobel-békedíjat kapott. 1884–1894 között Belgium miniszterelnöke.
Élete[szerkesztés]
A Leuveni Katolikus Egyetem jogi karát 1850-ben végezte el, az egyetemi tanulmányai után ösztöndíjasként bejárta Európa legjobb jogi egyetemeit (Berlin, Párizs, Heidelberg, Lipcse, Strasbourg). 1853-ban visszatért Ostendbe és jogászként dolgozott. 1873-ban a belga képviselőház tagjává választották 1873–1878 között közmunkaügyi miniszter volt Jules Malou miniszterelnök első kormányzása alatt. Neki köszönhető többek között a belga vasúthálózat kiépítése és az antwerpeni kikötő megnagyobbítása. 1878 és 1884 között az ellenzéki katolikus párt vezetője.
1884. október 26-án alakított kormányt II. Lipót belga király megbízásából, egyben a pénzügyminiszteri posztot is ő töltötte be. 1892. március 29. és október 31. között a külügyminiszteri tisztséget is viselte. 1885-ben aktív támogatásával jött létre a Kongói Szabadállam, amelyet a nagyhatalmak beleegyezésével II. Lipót személyes irányítása alá vont. Miniszterelnöksége során hozták meg a dolgozók jogait védő első törvényeket, illetve kiterjesztették a szavazati jogot.
1894-ben, lemondása után államminiszterré nevezték ki, majd 1895-ben megválasztották a képviselőház elnökévé. A kormányból való távozása után fellépett a rabszolgaság és a Kongói Szabadállam területén elkövetett kegyetlenségek ellen, ami miatt közvetlen összetűzésbe került a királlyal.
1903-tól 1905-ig a Nemzetközi Jogászszövetség elnökeként dolgozott. Belgium első képviselője volt az 1899-es és az 1907-es hágai békekonferenciákon. 1909-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki a nemzetközi viták tárgyalásos rendezése, valamint a rabszolgaság eltörlése terén szerzett érdemeiért.
A Beernaert-kormány tagjai[szerkesztés]
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Joseph de Riquet de Caraman-Chimay | Katolikus |
| Belügyminiszter | Joseph Thonissen | Katolikus |
| Igazságügyminiszter | Joseph Devolder | Katolikus |
| Pénzügyminiszter | Auguste Beernaert | Katolikus |
| Mezőgazdasági, ipari és közmunkaügyi miniszter | Alphonse de Moreau | Katolikus |
| Vasút, posta és távközlési miniszter | Jules Vandenpeereboom | Katolikus |
| Hadügyminiszter | Charles Pontus | pártonkívüli |
Változások[szerkesztés]
- 1887. október 24.
- Joseph Devolder lemondott tisztségéről, helyét Jules Le Jeune vette át.
- 1887. október 27.
- Joseph Thonissen lemondott tisztségéről, helyét Joseph Devolder vette át.
- 1888. augusztus 26.
- Alphonse de Moreau lemondott tisztségéről, helyét Léon De Bruyn vette át.
- 1890. november 6.
- Joseph Devolder lemondott tisztségéről, helyét Ernest Mélot vette át.
- 1891. március 2.
- Ernest Mélot lemondott tisztségéről, helyét Jules de Burlet vette át.
- 1892. március 29.
- Joseph de Riquet de Caraman-Chimay lemondott tisztségéről, helyét ideiglenesen Auguste Beernaert vette át.
- 1892. október 31.
- Henri de Merode-Westerloo lett az új külügyminiszter
- 1893. május 4.
- Charles Pontus lemondott tisztségéről, helyét Jacques Brassine (pártonkívüli) vette át.
Egyéb érdekességek[szerkesztés]
Beernaert Brüsszel Boitsfort (Bosvoorde) kerületében lakott, itt van eltemetve felesége és nővére, Euphrosine Beernaert mellett. Komoly műgyűjtő volt és végrendeletében festményeit belga múzeumoknak adományozta. Oostend városában, a Marie-Joséplein téren áll emlékműve.
