Augustówi-csatorna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Augustówi-csatorna
Kanał Augustowski, Аўгустоўскі канал
Az Augustówi-csatorna Augustów városában
Az Augustówi-csatorna Augustów városában
Település
Hely

Lengyelország Lengyelország

Belarusz Fehéroroszország
Építési adatok
Építés éve 1823-1839
Típus csatorna
Felhasznált anyagok föld, mészkő, tégla, fa, acél, beton
Tervező Ignacy Prądzyński
Építési költség 9 500 000 zł
Hosszúsága101 200 m
Elhelyezkedése
Augustówi-csatorna (Lengyelország)
Augustówi-csatorna
Augustówi-csatorna
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 53° 52′, k. h. 22° 58′Koordináták: é. sz. 53° 52′, k. h. 22° 58′
A Wikimédia Commons tartalmaz Augustówi-csatorna témájú médiaállományokat.

Az Augustówi-csatorna (lengyelül: Kanał Augustowski, belorusz nyelven: Аўгустоўскі канал) egy határokon átnyúló hajózási csatorna, amelyet a 19. században építettek a mai észak-lengyel Podlasiei vajdaságban és Fehéroroszország északnyugati részén a Hrodnai területen, az egykori Lengyel Királyság Augustówi vajdaságában. Az építésétől kezdve a csatornát a szakértők technológiai csodának nevezték, a számos zsilip és a szép környék pedig jelentősen hozzájárult esztétikai vonzerejéhez. Mindkét országban műemlék, emellett európai ipari örökség és az UNESCO kulturális világörökségi cím várományosa.[1]

Ez volt az első csatorna Közép-Európában, amely közvetlen összeköttetést biztosított két nagy folyó, a Visztula és a Nyeman vízrendszere között.

A környék térképe, a jobb alsó részen az Augustówi-csatorna lengyel szakasza látható

Összeköttetés más vízi utakkal[szerkesztés]

Az Augustówi-csatorna több folyórendszerrel és tengerrel is kapcsolatban áll. A Visztula felé a Narew mellékfolyón vezet az útvonal, amellyel a Biebrza köti össze a vízi utat, ettől a folyótól számolják a folyamkilométereket is. A Czarna Hancza mellékfolyón végighaladva a Nyeman kapcsolódik hozzá, ezen lefelé hajózva a Kur-öbölbe jutunk. Emellett összeköttetést nyújt a Fekete-tengerrel déli irányban a Scsara folyón, az Ogiński-csatornán, a Daugaván, a Berezina-csatornán és a Dnyeperen keresztül.[2]

Földrajza[szerkesztés]

Az Augustówi-csatorna kialakításához egy posztglaciális depressziót és számos, a pleisztocén korban a jég által kialakított folyót és tavat használtak fel a Mazuri-tóhátság területén. A környező dombok közül sok a jég által otthagyott morénából van, a tavak nagy része is morénató. A csatorna ezen tavak és a szomszédos folyók hosszú természetes láncolatán alapszik. Emiatt a teljes hossz töredékét teszik csak ki a mesterségesen kiásott részek. A táj tulajdonságai lehetővé tették a csatorna és a környezet tökéletes integrációját a teljes 101,2 km-es hosszúságban.[3]

A vízgyűjtő területe a határ lengyel oldalán 74,25 km², a belorusz oldalán pedig 8,42 km², összesen 82,67 km². A nyomvonal hét természetes morénatavat köt össze, ezek a Necko, a Białe, Studzieniczne, Orle, Paniewo, Krzywe és Mikaszewo tavak. A csatorna nyomvonala emellett 11 folyót is érint: Biebrza, Netta, Czarna Hańcza, Klonownica, Plaska (Sucha Rzeczka, Serwianka), Mikaszówka, Perkucia, Szlamica, Wolkuszanka, Ostaszanka és a Nyeman. A természetes szakaszokat hajózsilipekkel és vízleeresztő zsilipekkel választották el egymástól, de ide tartoznak még a part mentén lévő vontatóutak, a hidak és a part menti épületek is. A csatornát tápláló víztartalékot kívülről a Sajno, a Serwy és a Wigry tavak biztosítják, emiatt ezek is a védett területhez tartoznak. Hat történelmi zsilip, a Przewięź, Paniewo, Perkuć, Sosnówek, Tartak és Kudrynki könnyen elérhető a túrázók és kerékpárosok által használt zöld jelzésű ösvényről.[4]

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A vízi utak döntő jelentőségűek voltak sok ország számára a nagy vasútépítések előtt a 19. század elején. Az ipari forradalom korszakában a műszaki technológiák fejlődése új csatornák építését tette lehetővé, azaz mesterséges összeköttetéseket építhettek a meglévő természetes vízfolyások felhasználásával. Ezeken a hajózási útvonalakon viszonylag gyorsan és nagy menyiségben lehetett az árukat szállítani, amire szüksége is volt a fellendülő iparnak. A korszak leghíresebb hajózási csatornáit Nagy-Britanniában építették fel.[5]

A csatorna megépítése[szerkesztés]

Az Augustówi-csatorna építésének mind politikai, mind gazdasági okai is voltak.[6] 1821-ben Poroszország elnyomóan magas vámokat vezetett be a lengyel és litván áruk tranzitjára a területén, ami gyakorlatilag megakadályozta a lengyel kereskedők kijutását a Visztula folyón keresztül a Balti-tengerre.[7] 1822-ben a Lengyel Királyság kereskedelmi autonómiát kapott az Orosz Birodalom vámterületétől.

1823–1839 között építették fel az Ignacy Prądzyński tábornok, Jan Chrzciciel de Grandville Malletski francia tábornok és a mérnök Jan Paweł Lelewel által tervezett vízi utat, beleértve a hozzá tartozó épületeket és a hidrotechnikai szerkezeteket is, hogy megkerüljék Poroszország területét, és összekapcsolják a Lengyel Királyság központját Ventspils (lengyelül: Windawa) balti-tengeri kikötőjével, kikerülve ezzel a porosz fennhatóságú Danzigot.[8] A vízi út (Windawai-csatorna) végső, windawai szakaszának építését, amelynek célja az új kereskedelmi útvonal Ventspilshez csatlakoztatása volt, keresztülhúzta az 1830–1831-es novemberi felkelés miatt Oroszország, és az időközben felülvizsgált kereskedelmi megállapodások Poroszországgal.[9]

Az Augustówi-csatorna befejezett része helyi jelentőségű belvízi út maradt, amelyet kereskedelmi hajózáshoz és faszállításához használtak a Visztula és a Nyeman folyókhoz, illetve az áruszállításhoz, egészen addig, amíg a regionális vasúti hálózat elavulttá nem tette a csatornát.

A munkálatok[szerkesztés]

A csatorna építésekor kihasználták a jégkorszak után létrejött glaciális depressziót, amely az Augustówi-tavak, valamint a Biebrza, a Netta, a Czarna Hancza és a Nyeman folyóvölgyeinek láncát képezi. Ez tette lehetővé a csatorna tökéletes integrálását a természetes környezetben található elemekhez.

Prądzyński 1823. június 15-én érkezett Augustów városába. Első feladata a Biebrza és a Nyeman közötti térségek körbeutazása, az útvonaljelző-táblák felállítása és a fák kivágatása volt a leendő csatorna nyomvonalán. Mindemellett el kellett végeznie a megfelelő földmérési munkálatokat is, de felhasználta a Schüler által vezetett porosz földmérők munkáját, akik 1799–1800-ban Biebrzán és Nettán végeztek méréseket az e folyók közötti mocsarak lecsapolásának előkészítésére. Prądzyński számos problémával szembesült, az egyik legsúlyosabb a sűrű erdők, mocsarak és sár által borított terület vadsága volt, amely megnehezítette az építők mozgását és az anyagszállítást.

Az alapanyaghiányt még az építkezés megkezdése előtt meg kellett oldani. Ezek közül a mésztermelés volt a legnagyobb probléma. A csatorna és különösen a zsilipfalak felépítéséhez vízálló mészre volt szükség, az Augustów környékéből származó mészkő minősége azonban csak közönséges mész előállítására volt alkalmas. Sok próbálkozás után azonban a Mérnökök Testületének tisztjei új módszereket fejlesztettek ki a mesterséges vízálló mész előállítására. Az építkezés a lengyel mérnökök egyik jelentős 19. századi teljesítménye volt. A vörös téglákat két külön téglagyárban gyártották, köztük az egyiket a város közelében. A vas alkatrészeket Karol Brzostowski vasöntödéje készítette Sztabinban.

A tényleges építkezés 1824 júliusában kezdődött. Egyszerre mintegy 6000–7000 ember dolgozott a területen, köztük a helyi parasztok is, akik szabadságot szerezhettek a csatornán végzett munkálatokért cserébe.[10] 1826-ban azonban Prądzyński elvesztette szabadságát, mivel letartóztatták titkos hazafias szervezetekhez való tartozása miatt. Helyét a csatorna építésének közvetlen irányításában Jan Chrzciciel de Grandville Malletski tábornok, a Mérnökök Testületének igazgatója vette át, aki emellett a vízi út tervezését és Prądzyński aláírási jogát is megkapta. 1829. március 25-én Prądzyńskit szabadon engedték, és visszatért az építkezésre, ám Malletskivel való együttműködése nem volt zavartalan. 1830 tavaszáig a tervezett munka nagy részét elvégezték, ugyanakkor Prądzyński eredeti tervét kissé megváltoztatták: további hat hajózsilipet adtak hozzá a tervezett 11-hez. 1831-ben a csatorna építését megszakították a novemberi felkelés hadműveletei. A felkelés leverése után Oroszország eltörölte a Lengyel Királyság autonómiáját, ezért a csatorna építésének koncepciója is megváltozott. A kormány felkérte a Lengyel Bankot, hogy fejezze be a csatornát. 1833–1839-ben csak a Biebrza és Nyeman szakaszán végeztek munkálatokat; az építkezést ezután Teodor Urbanski hidromérnök vezette. Egy újabb hajózárat adtak hozzá a meglévőkhöz, Kudrynki és Sosnówka között. Elkészült a Niemnowo-zsilip is, amely Prądzyński terveivel ellentétben háromkamrás kialakítású lett. 1839-ben befejeződtek a hajózási útvonal építésének munkái, és ünnepélyesen megnyitották. Építői között voltak többek között Jerzy Arnold, Tadeusz Edward Bieliński, Michał Horain, Wojciech Korczakowski, Jan Paweł Lelewel, Feliks Pancer, valamint August Szulc.

Az elkövetkezendő években továbbfejlesztették a csatornát, és a szükséges helyeken további zárakat és zsilipeket építettek a megfelelő vízháztartás és hajózhatóság miatt, mivel kompenzálniuk kellett a víz esését mindkét irányban mérföldenkénti 8–12 lábnyira (2,3–3,45 m). A zsilipeknek két mintának megfelelően kellett épülniük: teljesen kőből, kővel bélelt aljzattal, vagy téglafallal és fatuskókkal bélelt fenékkel. Egységes kinézetükben az esztétika és a hazafias szimbolizmus is szerepet játszott: vörös téglával és fehér homokkővel burkolták őket, ami utalás volt a lengyel nemzeti színekre.[11] A meder minimális szélessége nem lehetett kevesebb 40 lábnál (11,5 m), a mélysége pedig 5 lábnál (1,45 m). A csatorna egyik oldalán egy széles vontatóútnak is kellett lennie, valamint fákat kellett ültetni a csatorna mentén, hogy így díszítsék azt. A vízlépcsők, duzzasztóművek és hidak építését szintén pontosan megtervezték. A meder fölött lévő hidakat vagy emelhetővé tették, vagy a zsilipkapuk tetejére kellett rögzíteni.

Jelzőtábla egy, a csatorna felett áthaladó hídon Augustów város határában.

A nyomvonal[szerkesztés]

A munkálatok első szakasza a Biebrza folyó rendbetétele volt a Narewtől a Netta torkolatáig. A Biebrza ezen szakasza 50 600 öl (87 400 m) volt, de a tervek szerint a meder 37 kanyarulatánál történő átvágásokkal 36 800 ölre (63 600 m) csökkenthető. A második szakasz a Netta folyó volt, amelynek 23 220 öles (40 100 m) hosszát 57 átvágás útján 18 457 ölre (31 900 m) kellett lerövidíteni. A folyó mentén a gátakat fonott palánkkal és burkolatokkal kellett megerősíteni. Nyáron a folyót további vízforrásokkal kellett ellátni a Necko, Białego, Studzieniczne és Sajno tavakból. Ezt az első számú vízáteresztő zsilippel Augustówban kellett megvalósítani. Prądzyński felvetette, hogy szükség lehet további zsilipet építeni Białobrzegiben. A csatorna további útvonala a Necko, a Klonownica, majd a Białe tó mentén haladt. Ez utóbbi és Studzieniczy között egy hajózsilip is szerepelt a tervek között, és a Studzieniczne tótól a Ptaszek folyóig 2400 öl (4150 m) meder kiásására volt szükség. Onnan a csatorna útját a folyó mentén kellett futtatni a Gorczycaig, ahol a 3. zsilip volt. A csatornát az Orlego-tó felé kellett vezetni, ahonnan egy 500 öles (860 m) árok építésével csatlakoztak a Paniewo-tóhoz, ahonnan újabb 240 ölnyi (415 m) ásást kellett elvégezni a Krzywe-tó felé. A Krzywym és a Paniewo tavak között épült a 4. számú, kétkamrás zsilip az eredeti tervek szerint. A csatorna ekkor a Perkuć folyó mentén haladt a Mikaszewo tóig, ahol az 5. zárat kellett felépíteni. Átfolyást terveztek Mikaszewótól a Mikaszówka tóig. Innentől el kellett ásni a Czarna Hańcza folyóhoz, és itt megépíteni a 6. és a 7. számú zsilipet. A Nettától a Czarna Hańczáig vezető szakasz összességében 15 900 öl (27 500 m) mesterségesen kialakított csatornából állt. Az utolsó szakasz a Czarna Hańcza szabályozása volt. A csatornával való összeköttetéstől a Nyemanig tartó szakasz 27 500 öl (47 500 m) volt, amelyet terveztek 4020 öl (6950 m) levágásával 15 120-ra (26 100 m) rövidíteni. Négy zsilipet terveztek a folyón, köztük az utolsó (eredetileg 11. számú) kétkamrás lett.[12]

A kétkamrás Paniewo-zsilip fa kapui.

Költségek[szerkesztés]

A csatorna építési költségei Prądzyński becslése szerint a következők voltak:

  • a Biebrza mederrendezési munkái 115 500 złotyba kerültek;
  • a Netta folyó szabályozása - 1 083 000 zł;
  • földmunkák a Netta és a Czarna Hańcza találkozásánál - 1 615 000 zł;
  • egy teljes hajózsilip téglaburkolattal és kő aljzattal - 340 000 zł;
  • egy fagerendákkal bélelt aljzatú hajózsilip - 260 000 zł   
  • egy vízáteresztő zsilip - 49 000 zł
  • egyéb gátak - 181 000 zł

A Netta és a Czarna Hańcza közötti vonal építésének összköltsége mintegy 4 020 000 złoty volt, a Czarna Hańczán végzett munkáknak pedig 3 069 000 volt az ára. A csatorna építésének végösszege körülbelül 9 500 000 zł, ebből 17 000 zł az építés irányításával, az ellenőrzésekkel és a rendkívüli költségekkel kapcsolatos kiadások. Prądzyński költségbecslése nem tartalmazta az augustówi kikötő kiépítésének költségeit és a csatorna építéséhez használt kisajátított területek tulajdonosának járó kártérítést.

Visszaesés és elhanyagolás (1850–1920)[szerkesztés]

Már 1825 márciusában a poroszok a felesleges vámokat visszavonták a lengyel árukra. A gabona poroszországi kikötőkbe való szállítása ismét jövedelmezővé vált. Ezért az Augustówi-csatorna nem töltötte be a tervezett szerepét, annál is inkább, mert az oroszok nem fejezték be a Windawski-csatornát, amelynek a Nemunas-medencét a Windawa kikötőjével kellett volna összekötnie. A csatornát így a helyi forgalomban használták, elsősorban a faanyag leúsztatásához, 1852-től csak az erdészeti termékeket úsztatták le rajta, és az 1860-as évek közepétől a medret kimélyítették. A vízút szerepe még inkább csökkent a 19. század második felében, mivel a vasúthálózat, például a közeli Szentpétervár–Varsó-vasútvonal a vízi szállítás helyébe lépett, mint az áruk szállításának elsődleges útvonala. Az 1870-es években jelent meg a csatornán az első gőzhajó, bár száz évig a fő szerepet a vontatás játszotta. Az első világháború alatt sok kár érte a szerkezetet, különösen érintve a csatorna körüli épületeket és a zsilipek feletti hidakat.[13]

Feléledés és pusztulás (1920–1945)[szerkesztés]

A felújított Augustówi-zsilip, a csatorna ötödik zsilipje betonfallal és acél kapukkal.

Az első világháború és a lengyel–szovjet háború okozott némi kárt a hajózóút szerkezetében, de a Második Lengyel Köztársaság az 1920-as évek elején újjáépítette, és kissé korszerűsítette: a tégla aljzatot gránit vagy beton tömbökre cserélték, és a felnyitható hidak helyett több állandó hidat építettek. A világháborúk között a csatorna először vált turisztikai attrakcióvá. Festői útvonal volt, amely kiváló sportolási lehetőségeket kínált a kenuzóknak, vitorlázóknak és csónakázóknak. Gazdasági jelentőségét tovább csökkentette, hogy a lengyel korridor révén az országnak közvetlen összeköttetése lett a Balti-tengerrel.

1939 szeptemberében a lengyelországi hadjárat után a csatorna részben német (Sucha Rzeczkától Kurzyniecig), részben szovjet ellenőrzés alá került. A németek a csatorna középső szakaszát a faanyag úsztatására használták, míg a szovjetek építőanyagokat szállítottak a Molotov-vonal építéséhez a Niemnowo-zsilipen keresztül. Később a csatorna létesítményei a lengyel és a szovjet partizánok támadásainak célpontjává váltak. 1944-ben a Vörös Hadsereg közeledett a csatorna felé, emiatt a védelemre való felkészülés közben a németek Sosnowo, Borki és Augustów zárait felrobbantották, valamint még egy tucat hidat és nyolc gátat is elpusztítottak. Az 1944 júliusától 1945 januárjáig tartó harcok további károkat okoztak. A háború után a csatorna lengyel részét helyreállították.[14]

Megosztottság és újjáépítés (1950–2005)[szerkesztés]

A lengyel keleti határ háború utáni eltolása (lásd Curzon-vonal) jelentős hatással volt a csatornára. A Lengyelország és a Szovjetunió között, 1945. augusztus 16-án megkötött határmegállapodás Lengyelország és a Belorusz SZSZK határának egy szakaszát a Kurzyniec-zsiliptől a vízi út vonala mentén további 3,5 kilométeren át rajta húzta keresztül. Az 1950-es években a Lengyel Népköztársaság a vízi utat a Biebrzától kezdve a Tartak zsilipig újjáépítette, habár az országban fennmaradó része azután is használaton kívül maradt, miután a második világháború okozta károkat kijavították. Ebben az időszakban készültek a felrobbantott eredeti téglafalú, fakapus zsilipek helyett a modernebb betonfalas, acélkapus szerkezetek.

A Szovjetunió nem végzett javításokat a csatorna azon részén, amely a Belarusz SZSZK-hoz került. A vízi út elhanyagolt belorusz részén, mivel egy idő után elvadult és egyedülálló ökoszisztémává vált, 1970-ben létrehozták a Szapockini Biológiai Rezervátumot a terület megőrzésének elősegítése érdekében.[15] A lengyel kulturális és művészeti miniszter 1968. december 21-i határozata szerint az Augustówi-csatornának az Augustówtól az államhatárig tartó szakaszát műemlékké nyilvánította az infrastruktúrával együtt: a zsilipek, gátak, hidak, házak, a karbantartási épületek, a környezet, és a táj I. osztályú műszaki műemlék lett. Ezt követően, 1979. február 9-én, a suwalski vajdasági határozattal az Augustówi-csatornát teljes hosszában felvetették a műemlékek nyilvántartásába.[16] A Szovjetunió széthullása tovább nehezítette a vízi út kihasználását, mivel a Niemnowo-zsilip felőli vége alig 2 km-re került Litvánia határától, így még egy határátlépés szükséges a Nyemanon való végighajózáshoz, ráadásul a folyó a Kalinyingrádi terület határfolyója is lett. Ezzel a csatornán és a Nyemanon való végighajózáshoz összesen 4 országot kell érinteni, ami megnehezíti és rontja a megfelelő kihasználást.[17]

2002 óta a csatornát regionális jelentőségű vízi úttá minősítették. Rajta legfeljebb I. a osztályú motoros hajók és uszályok közlekedhetnek, amelyeknek a maximális hossza 24 m, legnagyobb szélessége 3,5 m, legnagyobb merülése pedig 1 m lehet.[18]

A Niemnowo-zsilip a csatorna Nyeman folyó felőli végén. Ez a legnagyobb zsilip az összes közül.

Az újjászületés (2005 – jelen)[szerkesztés]

2005. június 8-án a Miniszterek Tanácsa 2005. május 22-i 125/2005 határozata alapján megkötötte a „A Lengyel Köztársaság kormánya és a Belarusz Köztársaság kormánya között létrejött megállapodás a határ Augustówi-csatorna szakaszának újjáépítéséről" egyezményt. A projekt célja a csatorna működőképességének helyreállítása volt a turisták számára, észszerű vízgazdálkodás biztosítása a Czarna Hancza folyó völgyében és a vízi út természetes ökoszisztémájának helyreállítása. 2004-ben Fehéroroszország vállalta, hogy a lengyel oldalhoz hasonlóan rekonstruálni fogja a csatorna oda eső szakaszát, ezt végül 2005 és 2007 között meg is valósították.[19] Többek között a Niemnowo-zsiliphez hozzáépítettek egy 4. dokk-kamrát is, mivel az évszázadok alatt megváltozott a Nyeman partvonala és vízszintje. A közösen felújított Kurzyniec-zsilip mellett egy park is létesült, valamint egy kisméretű határátkelő a két ország között. A nemzetközi határt ennek ellenére fegyveresen őrzik, mindemellett többnyelvű táblák és úttorlaszok figyelmeztetik a turistákat a tiltott határátlépés elkerülésére. Egy másik esemény az Augustówi-csatorna történelmi műemlékként történő elismerése a lengyel elnök 2007. április 15-i rendelete alapján (Dz. U. Nr. 86 poz. 572).[20][21] A csatorna jelenleg védett övezet, amelyet Lengyelország és Fehéroroszország közösen javasolt az UNESCO világörökségi listájára felvételre, és 2007-ben be is került a várományosok közé.[22]

Gazdasági jelentősége[szerkesztés]

Az Augustówi-csatorna a befejezése után a tervezettel ellentétben mindössze helyi jelentőségű belvízi út maradt, amelyet kereskedelmi hajózáshoz és a faanyag szállításához használtak a Visztula és a Nyeman folyók között. A legfőbb szállított termékek a liszt, a só, a gabona, a mészkő, és a gipsz voltak. Augustówban nagy méretű kikötőt építettek a lóvontatta uszályok számára. A csatornát 40 m hosszú, 5 m szélességű és legfeljebb 10 tonna rakomány szállítására alkalmas hajók befogadására tervezték. A 19. század második felében a vasúti hálózat lett az áruk szállításának elsődleges útvonala. A hajózási útvonal fokozatosan hanyatlásnak indult, 1852-től csak az erdészeti termékeket úsztatták le rajta. Az 1920-as évek végétől a csatorna turisztikai attrakcióvá vált, így a teherszállítás helyett már ez lett fő bevételi forrás. Festői útvonala népszerű volt, amely kiváló sportolási lehetőségeket kínált a kenuzóknak, valamint más vízi sportot kedvelőknek. Jelenleg a környék számos városnéző és turisztikai látványosságot kínál. Páratlan szépsége a tűlevelű erdőkkel és tavakkal tarkított táj természetes látképéből származik, különösen a Biebrza és a Netta folyók környékén. A legnépszerűbb program a vízi út bejárása kajakkal, kenuval, motorcsónakkal vagy kisebb hajókkal. A csatorna egy részét és az Augustów környéki tavakat egy sétahajózás keretében is fel lehet keresni.[23] Fiatalabb korában II. János Pál pápa is szívesen kenuzott a hangulatos vizeken.[24][25] Pápává választása után egy későbbi látogatása keretében hajózott egyet a csatornán 1999-ben, ezzel is felidézve az ifjúkori emlékeit.[26][27]

Fehéroroszországban igen alacsony, 1% körüli volt a turizmus részesedése a GDP-ből. Az ország távlati terveiben szerepelt ennek az aránynak a 10%-ra növelése, így több lehetőséget biztosítanak az ide érkező turistáknak.[28] Az Augustówi-csatorna is egy ilyen kiemelt körzet lett, így 2018. január 1-jétől az ide látogató külföldiek 3 napos vízummentességet kapnak, így jelentősen leegyszerűsödik a belarusz területre történő beutazás.[29] A zsilipeknek országonként eltérő a nyitvatartási idejük, valamint hétvégén előre egyeztetni kell az áthaladásokat.[30]

A csatorna felépítése[szerkesztés]

A Visztula vízgyűjtő területén lévő szakasz[szerkesztés]

Kilométer Objektum Koordináták
0,0–83,40 A csatorna Lengyelország területén halad
0,0 A csatorna kezdete a Biebrza folyónál (84,2 km a forrásától)
0,35–10,95 A csatornázott Netta folyó
0,35 A Dębowo zsilip és duzzasztó 53.609978°N 22.930051°E
10,95–32,50 A Netta folyóval párhuzamos csatorna
13,20 Sosnowo zsilip; a többletvíz kiürítése a SosnowoBorki szakaszból a Netta folyóba 53.700272°N 22.926201°E
19,25 Borki zsilip 53.755095°N 22.915075°E
19,35 A BorkiBiałobrzegi szakaszból a többletvizet Netta folyóba ürítik 53.756433°N 22.915033°E
24,80 A BorkiBiałobrzegi szakaszból a többletvizet Netta folyóba ürítik 53.796686°N 22.945384°E
26,60 A csatorna keresztezi Białobrzegi községet; A BorkiBiałobrzegi szakaszból a többletvizet Netta folyóba ürítik 53.804657°N 22.96637°E
27,10 Białobrzegi zsilip 53.806976°N 22.968698°E
27,60 A BiałobrzegiAugustów szakaszból a fölösleges vizet a Sajno-tóba ürítik
32,50 Augustówi zsilip és duzzasztó: a zsilippel szabályozzák a Necko-tó és a Sajno-tó közötti vízáramlást a Bystry-csatornán keresztül (lengyelül: Kanał Bystry), mellyel biztosítják a csatorna AugustówDębowo szakaszának vízellátását 53.841365°N 22.990948°E

A Nyeman vízgyűjtő területén lévő szakasz[szerkesztés]

Kilométer Objektum Koordináták
32,50–43,50 A csatorna keresztezi a Necko-tavat (1,7 km) és a Białe-tavat (6,7 km)
43,50 Przewięź zsilip 53.867143°N 23.092189°E
43,50–47,50 A csatorna keresztezi a Studzieniczne-tavat
47,40 Swoboda zsilip 53.866653°N 23.1451°E
47,40–57,00 A legmagasabban lévő csatornaszakasz, a Swoboda-tavon és a Gorczyckie-tavon áthaladó szakaszokkal
53,00 Kapcsolat a Serwy-tóval
57,00 Gorczyca zsilip 53.90663°N 23.24726°E
57,00–60,90 Mesterséges csatorna és átjáró az Orle-tó és a Paniewo-tó között
60,90 Paniewo zsilip 53.898664°N 23.298331°E
63,00 Perkuć zsilip 53.8991°N 23.318835°E
63,00–69,10 Rövid mesterséges csatorna és a Mikaszewo-tó átjárója Mikaszówka község határában
69,10 Mikaszówka zsilip és duzzasztó 53.889625°N 23.396562°E
70,30 Sosnówek zsilip és duzzasztó 53.891393°N 23.413226°E
70,50–94,60 A csatornázott Czarna Hańcza folyó
74,40 Tartak zsilip és duzzasztó 53.882391°N 23.461454°E
77,40 Kudrynki zsilip és duzzasztó 53.878493°N 23.501558°E
80,00–83,40 A lengyel-fehérorosz határ 3,4 km-en keresztül a csatorna tengelyében halad
81,75 Kurzyniec zsilip és duzzasztó az egykori Kurzyniec község határában 53.86364°N 23.523851°E
83,40 Wołkuszek duzzasztó
80,00–101,20 A csatorna Fehéroroszország területén halad
85,00 Wołkuszek zsilip
91,50 Dąbrówka zsilip és duzzasztó 53.862862°N 23.623599°E
94,60 A Czarna Hańcza folyó természetes medrében folyik tovább a Nyeman folyóig
94,60–101,20 Párhuzamos csatorna a Czarna Hańcza folyóval
100,00 Kurkul duzzasztó; a felesleges víz kiürítése a DąbrówkaNiemnowo-szakaszból a Nyeman folyóba
101,20 Niemnowo zsilip 53.870561°N 23.756261°E
101,20 Nyeman folyó; a csatorna vége 53.870561°N 23.756261°E

A zsilipek[szerkesztés]

A csatorna teljes hosszán 18 zsilip található, ezek közül 14 Lengyelországban, 3 Fehéroroszországban, 1 pedig a határon. A zsilipek neveinél az eredeti lengyel elnevezés lett feltüntetve, a fehéroroszoknál pedig zárójelben a helyi nevük is fel lett sorolva.

Dębowo-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 1.
A Debowo-zsilip
km 0,35
szélesség 6,1 m
hosszúság 43,9 m
áthidalt szintkülönbség 2,07 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1826-1827
felújítva 1946

1997-2003

Sosnowo-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 2.
A Sosnowo-zsilip
km 13,2
szélesség 6,1 m
hosszúság 43,5 m
áthidalt szintkülönbség 2,77 m
zsilipkapuk anyaga acél
építés éve 1835-1836
felújítva 1948

Borki-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 3.
A Borki-zsilip
km 19,25
szélesség 6,1 m
hosszúság 44 m
áthidalt szintkülönbség 2,89 m
zsilipkapuk anyaga acél
építés éve 1835-1836
felújítva 1948

Białobrzegi-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 4.
A Białobrzegi-zsilip
km 26,9
szélesség 5,9 m
hosszúság 42,8 m
áthidalt szintkülönbség 2,08 m
zsilipkapuk anyaga acél
építés éve 1825-1826
felújítva 1959-1964

Augustówi-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 5.
Az Augustówi-zsilip
km 32,5
szélesség 6,02 m
hosszúság 46,8 m
áthidalt szintkülönbség 2,44 m
zsilipkapuk anyaga acél
építés éve 1825-1826
felújítva 1947-1948

Przewięź-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 6.
A Przewięź-zsilip
km 43,6
szélesség 5,96 m
hosszúság 46,17 m
áthidalt szintkülönbség 0,86 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1825-1826
felújítva 1947-1948

Swoboda-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 7.
A Swoboda-zsilip
km 47,4
szélesség 5,95 m
hosszúság 45,77 m
áthidalt szintkülönbség 1,7 m
zsilipkapuk anyaga acél
építés éve 1826-1827
felújítva 1960-as években

Gorczyca-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 8.
A Gorczyca-zsilip
km 57
szélesség 5,95 m
hosszúság 43,23 m
áthidalt szintkülönbség 2,81 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828
felújítva 1947-1948

1954

2003

Paniewo-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 9.
A Paniewo-zsilip
km 61
szélesség 5,95 m
hosszúság 88 m (első kamra: 41.41 m,

második kamra: 43.64 m)

áthidalt szintkülönbség 6,29 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1826-1828
felújítva 1947-1948

1951

1953-1954

1970

1973-1979

Perkuć-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 10.
A Perkuć-zsilip
km 63
szélesség 6,02 m
hosszúság 43,5 m
áthidalt szintkülönbség 2,91 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1827-1828
felújítva

Mikaszówka-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 11.
A Mikaszówka-zsilip
km 69,1
szélesség 6,05 m
hosszúság 43,31 m
áthidalt szintkülönbség 2,44 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828
felújítva

Sosnówek-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 12.
A Sosnówek-zsilip
km 71,2
szélesség 6,1 m
hosszúság 44,4 m
áthidalt szintkülönbség 2,98 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828
felújítva

Tartak-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 13.
A Tartak-zsilip
km 74,4
szélesség 6,08 m
hosszúság 45,35 m
áthidalt szintkülönbség 1,72 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1837-1838
felújítva

Kudrynki-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 14.
A Kudrynki-zsilip
km 77,4
szélesség 5,94 m
hosszúság 43,4 m
áthidalt szintkülönbség 2,27 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828-1829
felújítva 2005-2008

Kurzyniec-zsilip[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 15.
A Kurzyniec-zsilip nemzetközi felújítás alatt, 2006. december
km 81,75
szélesség 6 m
hosszúság 44,6 m
áthidalt szintkülönbség 2,98 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828-1829
felújítva 2006-2007

Wołkuszek-zsilip (Шлюз «Валкушык»)[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 16.
km 85
szélesség 5,9 m
hosszúság 44,6 m
áthidalt szintkülönbség 4,33 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1829
felújítva 2005-2006

Dąbrówka-zsilip (Шлюз «Дамброўка»)[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 17.
A Dąbrówka-zsilip
km 91,5
szélesség 6,1 m
hosszúság 43,9 m
áthidalt szintkülönbség 3,04 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1829
felújítva 2005-2006

Niemnowo-zsilip (Шлюз «Нямнова»)[szerkesztés]

Jellemzői
sorszám 18.
A Niemnowo-zsilip, a csatorna utolsó és legnagyobb zsilipje
km 101,2
szélesség 5,9 m
hosszúság 174 m (4 darab

43,5 m-es kamra)

áthidalt szintkülönbség 9,8 m
zsilipkapuk anyaga fa
építés éve 1828-1830
felújítva 2004-2006


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Centre, UNESCO World Heritage: The Augustów Canal (Kanal Augustowski) (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  2. Programfüzet és meghívó a víziúthoz kapcsolódó nemzetközi konferenciára. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
  3. Kanał Augustowski. web.archive.org, 2010. április 18. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  4. RZGW Warszawa - Kanał Augustowski. web.archive.org, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  5. Turcsányi Károly Hegedűs Ernő Bán Attila (2017.). „Az ipari forradalom hatása a haditengerészetekre” (magyar nyelven). Hadtudományi Szemle X. (1.).  
  6. Sontag, Raymond J. (1939. november 1.). „The Germany of Treitschke”. Foreign Affairs 18 (1), 127. o. DOI:10.2307/20028982. ISSN 0015-7120.  
  7. Chapman, H. Wallis (1931. október 1.). „Number; The Language of Science. By Tobias Dantzig, Ph.D. (London: George Allen & Unwin Ltd.1930. Pp. viii + 260. Price 10s.)”. Philosophy 6 (24), 517–519. o. DOI:10.1017/s0031819100032551. ISSN 0031-8191.  
  8. Shirokova, Vera, Abuzar (2018. március 1.). „Application of GIS-Technologies for Assessing the Disturbance of Natural Territories in the Construction of the Rybinsk Reservoir”. 2018 International Conference on Engineering Technologies and Computer Science (EnT), Kiadó: IEEE. DOI:10.1109/ent.2018.00024.  
  9. The Bankers' Magazine. 1855. Hozzáférés: 2020. máj. 1.  
  10. Zatwierdzenie przez Aleksandra I projektu budowy Kanału Augustowskiego - Muzeum Historii Polski (lengyel nyelven). muzhp.pl. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  11. [www.kanal-augustowski.pl/historia-kanalu.html A csatorna története lengyel nyelven]. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  12. Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich, Tom I - wynik wyszukiwania - DIR. dir.icm.edu.pl. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  13. The European War, Volume IV (angol nyelven). The New York Times Company, 1093-1095. o. [1915. július-szeptember] 
  14. RZGW Warszawa - Kanał Augustowski. web.archive.org, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  15. Goritskaya, Olga (2018. október 25.). „Lexical Peculiarities of Belarusian Russian Independent from the Influence of the Belarusian Language”. Respectus Philologicus 34 (39). DOI:10.15388/respectus.2018.34.39.04. ISSN 1392-8295.  
  16. Világ, Miénk a: Világörökségek Lengyelországban 1. (magyar nyelven). Miénk a Világ, 2014. április 7. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  17. Disszertáció Kalinyingrádról, benne javaslatokkal az Augustów-csatorna kihasználásának javításával. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  18. A Szejm határozata a csatornáról. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  19. Augusztus csatornát. Augustow Canal kirándulás. Augusztus csatorna: Leírás. hu.delachieve.com. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  20. Rozporządzenie Prezydenta Rzeczypospolitej Polskiej z dnia 25 kwietnia 2007 r. w sprawie uznania za pomnik historii "Kanał Augustowski". prawo.sejm.gov.pl. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  21. A dokumentum a Szejm honlapján. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  22. Centre, UNESCO World Heritage: UNESCO World Heritage Centre - Tentative Lists (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  23. Kanał Augustowski - Naszemiasto.pl. web.archive.org, 2011. április 29. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  24. Kanał Augustowski. www.prus.pl. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  25. Jankowska, Dobrochna (2018. november 1.). „Osadnictwo wczesnośredniowieczne nad Jeziorem Wojnowickim”. Folia Praehistorica Posnaniensia 16, 313–326. o. DOI:10.14746/fpp.2011.16.13. ISSN 2450-5846.  
  26. Kanał Augustowski "Szlak Papieski". www.augustow.org.pl. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  27. Żegluga Augustowska | -rejsy statkiem szlakiem Kanału Augustowskiego -rejsy statkami po jeziorach i kanale augustowskim (pl-PL nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 19.)
  28. Belarusz növelni akarja a turizmus hozzájárulást a GDP-hez (magyar nyelven). turizmus.com. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  29. Vízum nélkül is utazhatunk már Beloruszba! (magyar nyelven). Helló Oroszország, 2017. március 9. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  30. Schifffahrt auf dem Augustów-Kanal wieder möglich (de-DE nyelven). Polen Journal. (Hozzáférés: 2020. június 20.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustów Canal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kanał Augustowski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.