Augsburgi egyházmegye

Augsburgi egyházmegye Bistum Augsburg (Dioecesis Augustanus Vindelicorum)
Elhelyezkedés
Ország	Németország
Területi fennhatóság	Bajorország délnyugati része
Főegyházmegye	München-Freisingi
Esperesi körzetek	23
é. sz. 48° 22′ 22″, k. h. 10° 53′ 48″48.37277778, 10.89666667
Statisztikai adatok
Terület	13 665 km²
Lakosság
Teljes	2 384 924
Egyházmegyéhez tartozók	1 308 450 (54,9%)
Plébániák	998
További jellemzők
Egyház	római katolikus
Rítus	római rítus
Alapítás ideje	6. század
Székesegyház	Sarlós Boldogasszony-székesegyház
Védőszent	Szent Ulrik Szent Afra Szent Simpert
Vezetése
Pápa	Ferenc
Püspök	sede vacante
Metropolita	Reinhard Marx
Segédpüspök	Anton Losinger, Florian Wörner
Apostoli kormányzó	Bertram Meier
Nyugalmazott püspök	Konrad Zdarsa, Viktor Josef Dammertz OSB, Walter Mixa, Josef Grünwald
Térkép
Augsburgi egyházmegye
Honlap
Augsburgi egyházmegye weboldala Augsburgi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Augsburgi egyházmegye témájú médiaállományokat.

Az Augsburgi egyházmegye (latinul: Dioecesis Augustanus Vindelicorum, németül: Bistum Augsburg) egy németországi római katolikus egyházmegye. Alapítása a 6. századra tehető. Az újkor kezdetén Augsburg a reformáció egyik központjává vált.

Az egyházmegye a münchen-freisingi érsek alá tartozik, székesegyháza az augsburgi Sarlós Boldogasszony-katedrális.

Püspöke 2019. június 4-ig Konrad Zdarsa volt, ekkor Ferenc pápa elfogadta a 75. életévébe lépő puspök lemondását. A sede vacante ideje alatt az egyházmegyét apostoli adminisztrátorként Bertram Meier püspöki helynök kormányozza.

Története

Az augsburgi dóm

Alapítása

Az egyházmegye területén a kereszténység története a Római Birodalom idejéig nyúlik vissza. Raetia provincia központjaként Augusta Vindelicorum városában nagyobb keresztény közösség élt, ám őket sem kerülte el a keresztényüldözés. 304-ben itt szenvedett vértanú halált Szent Afra, a város és az egyházmegye későbbi védőszentje. A legújabb régészeti kutatások alapján valószínű, hogy a keresztény tradíció a népvándorlás korában is fennmaradt a területen a kora középkorig. Több középkori forrás név szerint említ augsburgi püspököket, ám ezek hitelessége erősen kétséges. Erről az időszakról tehát nem sok információval rendelkezünk, az azonban biztos, hogy a 8. században már létezett a püspökség. Első név szerint is ismert püspöke Szent Wikterp volt 739, vagy 768 körül, aki részt vett Szent Bonifác több szinódusán is. Ő és utódjai számtalan kolostort alapítottak a környéken. Ez idő tájt került át püspökség az Aquileiai patriarkátus alól a maizni érsek alá. 810 körül Szent Simpert püspök alatt kezdték el építeni az első bazilikát, Szűz Mária tiszteletére, ekkorra Augsburg és a környező bencés kolostorok (Ottobeuren, Benediktbeuern, Wessobrunn, Kempten) a szellemi és kulturális élet központjai lettek.

A Német-római Birodalomban

Szent Ulrik püspök

A 9. századtól a püspök már nem csak az egyházmegye főpásztora, hanem a Német-római Birodalom hercege, s Augsburg és a környező területek uralkodója is volt. Uradalma azonban jóval kisebb volt, mint az egyházmegye. A korszak legjelentősebb püspöke Szent Ulrik volt, aki 923-tól ötven éven át volt a város püspöke. Ez idő alatt megújította az egyházmegye hitéletét, nagy hangsúlyt fektetett a klérus és a fiatalság oktatására, támogatta a szegényeket, és számtalan templomot és apátságot épített újjá. Nagy szerepe volt a város védelmében a magyar kalandozások idején, sőt a legenda szerint személyesen vezette a város csapatait a döntő győzelmet hozó augsburgi csatában.

1276-ban Augsburg szabad birodalmi városi rangot nyert I. Rudolf német királytól. A város így kikerült a püspök hatalma alól, ezért a püspök áthelyezte rezidenciáját Dillingenbe. A következő évszázadokban a püspökség és a város is gyors ütemben fejlődött, Augsburg pedig kereskedelmi és üzleti élet egyik központjává vált.

Reformáció

A reformáció időszakában Augsburg, a gazdag kereskedőváros hamar a protestantizmus egyik fellegvára lett. Főként Luther és Zwingli tanai terjedtek el. A városban alkották meg 1503-ban az ún. ágostai hitvallást, mely az evangélikus vallás legfontosabb hittételeit foglalja össze. 1534. július 22-én a városi tanács nyolc kolostortemplom kivételével betiltotta a katolikus szertartásokat, és csak a város által engedélyezett prédikátorok működhettek. 1547-ben újra engedélyezték a katolikus szertartásokat, majd V. Károly császár nyomására egyenlő szerepet biztosítottak a katolikusoknak és az evangélikusoknak a város vezetésében. Végül az 1555-ben megszületett augsburgi vallásbéke nyugalmat hozott a vallási életben.

A katolikus megújulás Otto Truchsess von Waldburg bíboros regnálásához köthető. Ő hívta meg Canisius Szent Pétert és a jezsuitákat a városba, akik az ellenreformáció legjelentősebb képviselői voltak. Emellett egyetemet alapított Dillingenben, melyet később a jezsuitákra bízott. Reformjainak köszönhetően a katolicizmus újra megerősödött az egyházmegyében. 1598-ban, mindössze 28 évesen szentelték püspökké Heinrich von Knoringent, aki közel ötven évig volt Augsburg püspöke. Hosszú uralkodása alatt számos várost és egyházközösséget, illetve a környék több nemesi családját is visszatérítette a katolikus hitre. Ebben a munkájában ő is a jezsuitákra támaszkodott, akiknek több rendházat is alapított az egyházmegyében. A harmincéves háború súlyos veszteségeket okozott a püspökségnek, ám az újjáépítést követően, a barokk időszakában az egyházmegye újra fénykorát élte. Ennek csúcs- és egyben végpontja VI. Piusz pápa látogatása volt 1782-ben, ezután megkezdődött a püspökség hanyatlása. A német szekularizációs hullám Augsburgot is elérte: 1802. december 1-én a püspök minden birtoka a Bajor Választófejedelemségre szállt.

A Szent Ulrik- és Szent Afra-templom Augsburgban. Itt található az egyházmegye három vedőszentjének sírja.

Újraalapítása

A mai formájában (azaz világi hatalom nélkül) 1817-ben alapították újra a püspökséget a Bajor Királyság és a Szentszék között létrejött konkordátum alapján, melyben rendezték a bajor egyházmegyék sorsát. Augsburg metropolitája a münchen-freisingi érsek lett. 1821-ben további területeket kapott a felszámolt Konstanzi egyházmegyétől, ezzel kialakultak mai határai.

Az újjáalapított egyházmegye püspökei hozzáláttak a politikai harcok árnyékában elhalt hitélet megújításához. Ebben az egyik legnagyobb szerepet a közoktatás fejlesztése, valamint a klérus képzése kapta, de számtalan más vallási intézetet is alapítottak ebben az időben. A szerzetesrendek soha nem látott mértékben kezdtek növekedni. Ez a lendület a 20. század közepéig kitartott, 1965 körül azonban hirtelen megtört. A szerzetesek mellett a 21. század elejére hívők létszáma is apadni kezdett.

1987-ben II. János Pál pápa is meglátogatta az egyházmegyét.

Egyházszervezet

Az egyházmegye Bajorország délnyugati részén található, mintegy 13 500 km²-en. Területén 998 plébánia működik, ezeket 23 espereskerületben 212 „plébániaközösség” (Pfarreiengemeinschaft) fogja össze.

Az egyházmegye püspökei

Augsburg püspökei

• Dionysius/Zosimus (304 körül)
• Perewelf (?)
• Manno (?)
• Wicho (?)
• Zeizzo (?)
• Marchmann (?)
• Wikterp (738–772)
• Tozzo (772–778)
• Szent Simpert (778–807)
• Hanto (807–816)
• Nidker (816–830)
• Udalmann (830–833)
• Lanto (833–860)
• Witgar (861–887)
• Adalpero (887–909)
• Hiltine (909–923)

Augsburg hercegpüspökei

• Szent Ulrik (923–973)
• I. Henrik (973–982)
• Eticho (982–988)
• Liutold (988–996)
• Gebehard (996–1000)
• I. Siegfried (1000–1006)
• Brúnó (1006–1029)
• I. Eberhard (1029–1047)
• II. Henrik (1047–1063)
• Embriko (1063–1077)
• II. Siegfried (1077–1096)
• Wigold (1077–1088)
• Hermann (1096–1133)
• I. Walther (1133–1152)
• Konrád, von Hirscheck (1152–1167)
• I. Hartwig, v. Lierheim (1167–1184)
• Udalschalk (1184–1202)
• II. Hartwig (1202–1208)
• III. Siegfried, v. Rechberg (1208–1227)
• Siboto, v. Seefeld (1227–1247)
• Hartmann, Dillingen grófja (1248–1286)
• IV. Siegfried, v. Algishausen (1286–1288)
• Wolfhard, v. Roth (1288–1302)
• Degenhard, v. Hellenstein (1303–1307)
• I. Frigyes, v. Faimingen (1309–1331)
• II. Ulrik, v. Schönegg (1331–1337)
• III. Henrik, v. Schönegg (1337–1348)
• Markward, v. Randegg (1348–1365)
• II. Walter, v. Hochschlitz (1365–1369)
• I. János, Schadland (1371–1372)
• Burkhard, v. Ellerbach (Erbach) (1373–1404)
• II. Eberhard, Kirchberg grófja (1404–1413)
• Anzelm, v. Nenningen (1413–1423)
• Friedrich v. Grafeneck (1413–1418)
• I. Péter, v. Schaumberg, bíboros (1424–1469)
• II. János, Werdenberg grófja (1469–1486)
• II. Frigyes, Zollern grófja (1486–1505)
• IV. Henrik, v. Lichtenau (1505–1517)
• Kristóf, v. Stadion (1517–1543)
• Ottó Truchseß, v. Waldburg, bíboros (1543–1573)
• János Eglif, v. Knöringen (1573–1575)
• II. Marquard, vom Berg (1575–1591)
• János Ottó, v. Gemmingen (1591–1598)
• V. Henrik, v. Knöringen (1598–1646)
• Zsigmond Ferenc, osztrák főherceg (1646–1665)
• János Kristóf, v. Freiyberg (1665–1690)
• Sándor Zsigmond, v. Pfalz-Neuburg (1690–1737)
• János Ferenc Schenk, v. Stauffenberg (1737–1740)
• József, hessen-darmstadti tartománygróf (1740–1768)
• Kelemen Vencel, szász herceg, trieri érsek és választófejedelem (1768–1812)

Augsburg püspökei 1818-tól

Konrad Zdarsam

• Franz Karl Joseph von Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst, fejedelem (1818–1819)
• Joseph Maria von Fraunberg, báró (1821–1824)
• Ignaz Albert von Riegg, O.S.A. (1824–1836)
• Peter von Richarz (1836–1855)
• Michael von Deinlein (1855–1858)
• Pankratius von Dinkel (1858–1894)
• Petrus von Hötzl, O.F.M. (1895–1902)
• Maximilian von Lingg (1902–1930)
• Joseph Kumpfmüller (1930–1949)
• Joseph Freundorfer (1949–1963)
• Josef Stimpfle (1963–1992)
• Viktor Josef Dammertz, O.S.B. (1993–2004)
• Walter Mixa (2005–2010)
• Konrad Zdarsam (2010– )

Szomszédos egyházmegyék

• Feldkirchi egyházmegye (délnyugat)
• Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye (nyugat)
• Bambergi főegyházmegye (észak)
• Eichstätti egyházmegye (északkelet)
• Regensburgi egyházmegye (északkelet)
• München-Freisingi főegyházmegye (délkelet)
• Innsbrucki egyházmegye (dél)

Források

• Az egyházmegye története. bistum-augsburg.de (németül)
• Az egyházmegye statisztikái (2016). bistum-augsburg.de (németül)
• Katolikus Lexikon
• gcatholic.org (angolul)