Auer Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Auer Pál
Született 1885. október 3.[1]
Budapest
Elhunyt 1978. június 21. (92 évesen)[1]
Párizs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar nagykövet Franciaországban (1946–1947)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1908, jogtudomány)

Auer Pál, alsóterényi,[2] dr. ( Budapest, 1885. október 3.Párizs, 1978. június 21.) magyar jogi író, nemzetközi jogász.

Életpályája[szerkesztés]

Jómódú budapesti zsidó családban született. Apja, Auer Róbert tőzsdetanácsos, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének elnöke, anyja Gallitzenstein Klára. a református hitre tért át. A család 1910-ben nemesi címet kapott, ettől fogva viselték az alsóterényi toldatot. Auer Pál a budapesti VII. kerületi főgimnáziumban érettségizett 1903-ban, majd a budapesti tudományegyetemen 1908-ban szerzett jogi doktorátust. Külföldi tanulmányait követően 1910-ben tett ügyvédi szakvizsgát. 1911-ben Budapesten nyitott ügyvédi irodát, ahol elsősorban nemzetközi jogi vonatkozású ügyekkel foglalkozott. Az I. világháborúban tüzértisztként teljesített frontszolgálatot 1914 és 1918 között. A Tanácsköztársaság idején[3] Bécsben élt. Az első világháború befejezése után 1919-ben Magyarországot képviselte a Nemzetek Szövetségét előkészítő nemzetközi konferencián, majd 1920-ban a békeszerződés által létesített határmegállapító bizottság jogi szakértője volt. A két világháború között ismét ügyvédi irodája volt Budapesten. 1923-ban a Magyar Békeegyesület elnöke lett, később (1924) a Páneurópai Unió magyar osztályának elnöke, a francia követség jogtanácsosa volt. 1926-ban a frankhamisítási ügyben a francia államot képviselte. 1936-ban javaslatot dolgozott ki a Nemzetek Szövetsége reformjára. A Journal de Genève magyarországi munkatársa volt. A gróf Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt tagja (1918–1919), Kossuth-párti, majd független képviselőként a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1926–1939). 1943-tól volt a Független Kisgazdapárt (FKgP) tagja. Francia és angol kapcsolatai, valamint németellenes nézetei miatt 1944-ben - az ország német megszállása után - illegalitásba kényszerült. A II. világháború után az FKgP budapesti VI. kerületi szervezetének elnöke és az országos intéző bizottság tagja volt (1945–1946), továbbá a budapesti nemzeti bizottság (1945), illetve a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1945–1946). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. ápr.–nov.), a Nemzetgyűlés képviselője (Nagy-Budapest, 1945–1946) és Külügyi Bizottságának elnöke (1945–1946). Auer Pál volt 1946-tól Magyarország párizsi követe[4] Amikor Nagy Ferenc miniszterelnök lemondott és elhagyta az országot, 1947. június 2-án Auer is lemondott tisztségéről és Franciaországban maradt. Ezután haláláig Párizsban élt. Számos jogi tanulmány szerzője. A magyar politikai emigráció egyik meghatározó személyiségeként írott politikai írásai az európai egység kérdésén kívül főleg a nagyhatalmak konfliktusainak békés megoldásával foglalkoztak.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Kezdetben Avar Pál néven szépirodalmi műveket is írt, és műfordításaiból Benedek Marecellal közösen adott ki egy kötetet (Idegen költők, Bp., 1906).
  • Becsület és becsületsértés (jogi tanulmány, Bp., 1908);
  • A magyar középosztály forradalma (politikai tanulmány, Bp., 1913);
  • A népek szövetsége (tanulmány, Bp., 1918);
  • Das Páriser Völkerbundabkommen (1920);
  • The protection of national minorities (International Law Association, London);
  • L'ONU. Ce qu'elle est. Ce qu'elle devrait être (tanulmány, Párizs, 1962);
  • Fél évszázad (emlékezések, Washington, D.C., 1971);
  • Elkerülhető-e a harmadik világháború? (politikai tanulmány, München, 1977).

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Francia Becsületrend lovagja

Irodalom[szerkesztés]

  • Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája, 1944–47 (Bp. 1976).

Források, jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00506.htm, Auer Pál, 2017. október 9.
  2. 1910-től
  3. 1919. márciusa és augusztusa között
  4. Megbízólevelét 1946. május 10-én adta át.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]