Ugrás a tartalomhoz

Auckland-szigetek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auckland-szigetek (Mōtū Maha vagy Maungahuka)
Közigazgatás
OrszágÚj-Zéland
Területi hatóságon kívüli terület (Area Outside Territorial Authority)Új-Zéland szubantarktikus szigetei
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
FekvéseCsendes-óceán
SzigetcsoportÚj-Zéland szubantarktikus szigetei
Terület570 km²
Legmagasabb pontMount Dick
IdőzónaUTC+12
Világörökség-azonosító877-004
Elhelyezkedése
Auckland-szigetek (Csendes-óceán)
Auckland-szigetek
Auckland-szigetek
Pozíció a Csendes-óceán térképén
d. sz. 50° 42′, k. h. 166° 06′50.700000°S 166.100000°EKoordináták: d. sz. 50° 42′, k. h. 166° 06′50.700000°S 166.100000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Auckland-szigetek témájú médiaállományokat.

Az Auckland-szigetek (maoriul: Mōtū Maha vagy Maungahuka)[1] egy lakatlan szigetcsoport Új-Zéland Déli-szigetétől 465 km-re délre. Területe 570 km², amelyből 459 km²-t az azonos nevű Auckland-sziget tesz ki. Gazdag és endemikus fajokban bővelkedő élővilágáért Új-Zéland többi szubantarktikus szigetével együtt a Világörökség részévé nyilvánították 1998-ban.[2]

Földrajz

[szerkesztés]

A szigetcsoporthoz legközelebb eső szárazföld északi irányban 270 km-re a Snares-sziget, délkeleti irányban 270 km-re a Campbell-sziget, délnyugati irányban 620 km-re pedig az ausztrál fennhatóság alatt álló Macquarie-sziget.

Az Auckland-szigetek jelentősebb[3] tagjai
Név Terület[4] Térkép
Auckland-sziget

(Mauka Huka)

459 km²
Adams-sziget 97 km²
Enderby-sziget 7 km²
Disappointment-sziget 3 km²

Geológia

[szerkesztés]

A szigetcsoport a Campbell-plató kréta kori, gránit kontinentális talapzatán helyezkedik el. Az Auckland-szigetek kiemelkedései két összeérő pajzsvulkán, északon a Ross, délen pedig a Carnley-vulkán működésének eredményeképp jöttek létre mintegy 12 millió éve, a miocén korban.[5] A lávafolyások anyagát elsősorban bazalt és olivin (hawaiit) alkotják. A Musgrave-félszigeten jelentős gránit előbukkanások, a Carnley Harbour partjainál pedig gyengén osztályozott kavics és breccsa konglomerátumok is megfigyelhetőek. A létrejött hegyeket gleccserek és a tengerparti erózió alakították tovább, kialakítva a jelenlegi felszínformákat. [6]

  • Bazaltoszlopok az Enderby-szigeten
    Bazaltoszlopok az Enderby-szigeten

Domborzat

[szerkesztés]
A Carnley Harbour öble

Az Auckland-sziget keleti partján mélyen bevágódó fjordok sorakoznak, míg a nyugati parton a szárazföld meredek sziklafallal találkozik a tengerrel. Az Auckland-szigetet és az Adams-szigetet a Carnley-vulkán kalderájában létrejött öböl, a Carnley Harbour választja el egymástól. A kaldera peremén sorakoznak a legmagasabb csúcsok: a Mount Dick (705 m) az Adams-szigeten és a Cavern Peak (659 m) az Auckland-szigeten. A szigetek szinte teljes területe hegyvidéki jellegű és gazdag glaciális formakincsekben: U-alakú völgyek, kifejlett cirkuszvölgyek, morénák és tengerszemek (például a Hinemoa-tó és a Tutanekai-tó) figyelhetők meg.[6]

Éghajlat

[szerkesztés]

Az Auckland-szigetek szubpoláris óceáni éghajlattal rendelkezik, a magas éves csapadékmennyiség (1494 mm csapadék, átlagosan évente 311 esős nap) alacsony, de fagypont alá ritkán eső hőmérséklettel párosul, kevés ingadozással.

Port Ross (Auckland-sziget) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)18,319,318,514,312,310,812,412,114,115,815,617,319,3
Átlagos max. hőmérséklet (°C)14,814,412,910,79,17,88,88,89,911,312,113,411,2
Átlaghőmérséklet (°C)11,211,09,88,86,55,46,15,86,97,88,49,88,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)7,67,56,86,44,13,23,32,93,84,45,06,35,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)2,12,41,40,8−1,6−1,8−2,6−1,7−1,8−1,6−0,30,2−2,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)110120140180150150841101201001101201494
Forrás: The Climate of the Auckland Islands, Campbell Island, and Macquaire Island [1]


Élővilág

[szerkesztés]

Növényvilág

[szerkesztés]

Az Auckland-szigetek a többi új-zélandi távoli déli szigettel együtt az Antipodesi szubantarktikus szigeteki tundra (Antipodes Subantarctic Islands Tundra) ökorégióhoz tartozik,[7] amelyen belül a leggazdagabb flórával rendelkező terület, a botanikusok összesen 196 őshonos növényfajt jegyeztek fel. A vegetációs zónákat elsősorban a tengerszint feletti magasság és a viharoknak való kitettség határozza meg. A legalacsonyabban fekvő, de a hullámoktól már védett területeken a mirtuszfélék családjába tartozó déli rātā (Metrosideros umbellata) alkot erdőket, amely ideális körülmények között 15 méteresre is megnőhet. Felfelé haladva az erdőt szinte áthatolhatatlanul sűrű bozótos váltja fel, amelyet az inaka (Dracophyllum longifolium) az Ozothamnus vauvilliersii és a szomorú matipo (Myrsine divaricata) fajok dominálnak. A cserjést a magasabb térszíneken nyílt tundra váltja fel, amelyet elsősorban az endemikus Chionochloa antarctica fűféle alkot. A szubantarktikus szigetek növényvilágára jellemző óriás lágyszárúak (például az Anisotome antipoda, az Anisotome latifolia, a Bulbinella rossii és az Azorella polaris) egykor a partoktól a hegycsúcsokig mindenütt elterjedtek voltak, azonban a behurcolt invazív fajok jelentősen visszaszorították őket, így napjainkban csak a nehezen megközelíthető helyeken és a kisebb szigeteken maradtak fenn populációik zavartalanul.[8]

  • Vegetációs övezetek a Carnley Harbournál
    Vegetációs övezetek a Carnley Harbournál
  • Déli rātā (Metrosideros umbellata) erdő az Enderby-szigeten
    Déli rātā (Metrosideros umbellata) erdő az Enderby-szigeten
  • Virágzó déli rātā az Auckland-szigeten
    Virágzó déli rātā az Auckland-szigeten
  • Hegyvidéki tundra az Auckland-szigeten
    Hegyvidéki tundra az Auckland-szigeten
  • Óriás lágyszárúak az Enderby-szigeten (köztük Bulbinella rossii)
    Óriás lágyszárúak az Enderby-szigeten (köztük Bulbinella rossii)
  • Azorella polaris a sziget magasan fekvő régiójában
    Azorella polaris a sziget magasan fekvő régiójában

Állatvilág

[szerkesztés]

A szigetcsoport nem rendelkezik őshonos emlős és hüllő fajokkal. Madárvilága ellenben kiemelkedően gazdag, különösen viharmadár, pingvin és albatrosz fajokban bővelkedik, emellett fontos költőhely. Az Enderby-szigeten jelentős sárgaszemű pingvin kolónia él, a Disappointment-szigeten pedig a tasmán albatrosz egyik alfajának, a Thalassarche steadi-nek 90-100 ezer példánya költ. Számos endemikus faj is él itt, ilyen például az Auckland-szigeteki kárókatona, a maori réce, a csaknem röpképtelen Auckland-szigeteki guvat (Lewinia muelleri) és az Auckland-szigeteki szalonka (Coenocorypha aucklandica aucklandica).[9] A szigeteken élt az édesvízi, nehezen repülő Auckland-szigeteki bukó is, amelyet a behurcolt macskák és patkányok pusztítottak ki.[10] A szigeteken 250 gerinctelen faj is őshonos, amelyek közül 95 endemikus. Csak itt él egy barlangi weta nemzetség, a Dendroplectron is.[8]

Tengeri és édesvízi élővilág

[szerkesztés]

A szigetcsoport az új-zélandi oroszlánfóka legfontosabb szaporodási helyszíne és az új-zélandi medvefókának is jelentős kolóniái élnek itt, telente gyakori vendégnek számít a déli elefántfóka is.[11] Az Auckland-sziget északi részén található Port Ross öböl a déli simabálnák fontos gyülekezési pontja, a sziget közelében élő bálnapopuláció eléri a 2000-et.[12][13] A szigetek patakjai és tavai jelentős kōaro (Galaxias brevipinnis) halpopulációknak adnak otthont, a halfaj példányai fiatal korban a tengerben, kifejlett példányként pedig édesvízi környezetben élnek és szaporodnak.

Invazív fajok

[szerkesztés]

200 éve az európai hajósok részben szándékosan, részben véletlenül számos idegen fajt hurcoltak be a szigetvilágba, komoly zavart okozva a kényes ökológiai egyensúlyban. Jelenleg a növényfajok 20%- alkotják nem őshonos fajok, a fás szárúak közül ilyen például a Olearia lyallii, amely leginkább a szigetcsoport egyes északi részein terjedt el és az őshonos déli rātā riválisa.[14] A legnagyobb kárt a behurcolt emlősök okozzák, amelyek a fő szigeten az ott fészkelő 44 madárfaj nagy részét elpusztították, mindössze 12 fészkelő őshonos fajt hagyva meg. A kártevőktől mentes kisebb szigetek élővilága ugyanakkor sértetlenül fenn tudott maradni. Az egerek észak-amerikai bálnavadászok hajóin érkeztek, megeszik az őshonos madarak tojásait és a rovarokat. A hajósok által behozott és elszaporodott macskák szintén elsősorban a madárpopulációkat veszélyeztetik, a szabadon engedett kecskék, nyulak és szarvasmarhák a legfontosabb endemikus fűféle, a Chinochloa antarctica állományát tizedelték meg, a disznók pedig az óriás lágyszárúak csaknem teljes visszaszorulását eredményezték az Auckland-szigeten. A több évszázados elzártság alatt az új környezetükhöz alkalmazkodó elvadult emlősöknek saját fajtáik alakultak ki, ilyen az ezüst-sötétszürke bundájú Enderby-szigeti nyúl,[15] az Auckland-szigeteki disznó[16] és az Enderby-szigeti szarvasmarha is.[17]

Az okozott környezeti károk miatt az új-zélandi kormány erőfeszítéseket tett a legkárosabb invazív fajok kipusztítására. 1989–1991-ig lezajlott a kecskék egy részének áttelepítése, a maradék állomány kiírtása, 1991 és 1993 között pedig sikeresen felszámolták a szarvasmarha és nyúl populációt is. Fogságban ugyanakkor igyekeztek megmenteni a kialakult fajták génállományát. A következő lépés az úgynevezett Maukahuka projekt, amelynek keretében az egerek, a macskák és a disznók kiirtását és az eredeti társulások helyreállítását tervezik, ez a Predator Free 2050 elnevezésű új-zélandi program részét képezi, amely a Stewart- és a Chatham-szigetek megtisztítását is célul tűzi ki. A Maukahuka projekthez az Antipodes-szigeten és a Campbell-szigeten már sikeresen végrehajtott kártevőirtási program a minta és lokális sikereket már elért: az Enderby-szigetet immár sikerült teljesen megtisztítani minden invazív emlőstől, beleértve az egereket is.[18][19]

Természetvédelem

[szerkesztés]

A szigetcsoport első védett területét 1910-ben alakították ki, amikor az Adams-szigetet természetvédelmi rezervátumnak nevezték ki.[20] Az Auckland-szigetek jelenleg a többi szubantarktikus szigettel együtt a Department of Conservation kormányhivatal közvetlen igazgatása alatt áll és az új-zélandi jogszabályok szerint a legmagasabb szintű védelemben részesül, az 1977. évi rezervátumtörvény alapján természetvédelmi területnek minősül és törvényben rögzítették, hogy „nemzeti, illetve nemzetközi jelentőségű értékeket” képvisel.[2] 1993-ban a szigeteket körülvevő tengert is védelem alá helyezte az új-zélandi kormány Auckland-szigeteki Tengeri Emlősök Természetvédelmi Terület (Auckland Islands Marine Mammal Sanctuary) néven,[21] majd 2003-ban még szigorúbb védelem alá vonták Mōtū Maha Tengeri Rezervátum (Mōtū Maha Marine Reserve) elnevezéssel, amely 484 000 hektár vízfelületet ölel fel.[22] A szigetcsoportot a többi új-zélandi szubantarktikus szigettel együtt fajgazdagságáért, magas szintű endemizmusáért, egyes élőhelyek különleges alkalmazkodóképességéért és a tengeri élővilág magas produktivitásáért 1998-ban a Világörökség részévé nyilvánították Új-Zéland szubantarktikus szigetei néven.[2]

Történelem

[szerkesztés]

Korai polinéz jelenlét

[szerkesztés]

A szigetcsoportot elsőként polinéz hajósok fedezték fel a 13. vagy 14. században, a régészeti kutatások az Enderby-sziget Sandy Bay öblében fedezték fel településük nyomát. Ez a legdélebbi bizonyítottan elért pontja a polinéz migrációnak. Az ásatásokon egy földkemence maradványait és kőeszközöket tártak fel. A polinézek legalább egy nyári-őszi időszakot töltöttek a szigeten, kutyáikkal oroszlánfókára, medvefókára és fészkelő madarakra vadásztak, valószínűleg néhány éven át maradtak. Nem világos hogy a közösség kihalt vagy továbbhajóztak, mindenesetre ez után évszázadokra megszűnt az emberi jelenlét a szigetcsoporton.[23][24][25] Az Új-Zéland Déli-szigetét uraló törzs, a Ngāi Tahu tisztában volt az Auckland-szigetek létezésével, maori nyelven Mōtū Maha-nak („sok sziget“) és Maungahuka-nak („a hullámok fehér taraja“) nevezték.

Felfedezés

[szerkesztés]

Az Auckland-szigeteket első európai látogatóként Abraham Bristow, az Ocean bálnavadász hajó kapitánya fedezte fel 1806-ban. Bristow a fő szigetet apja barátja, William Eden, Auckland első bárójának tiszteletére nevezte el Auckland-szigetnek, az északi földdarab pedig megbízója, Samuel Enderby után az Enderby-sziget nevet kapta. Egy évvel később visszatért és a Brit Birodalom birtokának nyilvánította a területet. Ezt követően rendszeressé vált a fókavadászok látogatása a szigeteken, a tevékenység csökkenő intenzitással egészen 1894-ig folytatódott, amikor is a faj védetté vált.

Maori és moriori letelepedési kísérlet a 19. században

[szerkesztés]

1842-ben a Chatham-szigeteket is meghódító maori Ngāti Mutanga törzs tagjai moriori (Chatham-szigeteki őslakos) rabszolgáikkal elhajóztak az Auckland-szigetekre Matioro főnök vezetésével. Amíg Matioro embereivel feltárta a sziget belsejét, két alacsonyabb rangú maori vezető úgy döntött hogy a barátságtalan éghajlatú szigetek alkalmatlanok a letelepedésre és elhajóztak, magára hagyva a főnököt és 70 emberét a lakatlan földdarabon, akik így kiút nélkül kénytelenek voltak falut alapítani.

Az Enderby-telep

[szerkesztés]
Hardwicke temetője

Hét évvel később, 1849-ben Samuel Enderby unokája, Charles Enderby engedélyt kapott a brit hatóságoktól egy bálnavadászaton és földművelésen alapuló kolónia létrehozására a szigeteken, amely nem tartozott sem az ausztrál, sem az új-zélandi központ alá. Az első 66 európai telepes 3 hajóval érkezett meg, és összetalálkoztak a szigeten rekedt maorikkal és moriori rabszolgáikkal. A két csoport konfliktus nélkül együtt tudott élni és megalapították Hardwicke faluját a Port Ross öböl partján, azonban a földművelési kísérletek rendre kudarcba fulladtak a gyenge minőségű talajon és a bálna fogások is messze elmaradtak a várttól. A népesség végül 300 főben tetőzött, azonban 1852-ben, kevesebb mint 3 évvel az alapítás után a veszteséges és vezetőségi konfliktusoktól terhelt kolónia felszámolása mellett döntöttek. A maorik és moriorik egy része még két évig a szigeten élt, az utolsó lakók 1854-ben költöztek el, egy részük haza a Chatham-szigetekre, egy részük pedig a Stewart-szigetre.[26][27][28][29]

Hajótöröttek

[szerkesztés]

Az Auckland-szigetek veszélyes, sziklás partmenti vizei számos arra járó hajó végzetét okozták. A katasztrófák túlélői hónapokon, akár több mint egy éven keresztül a lakatlan szigeteken rekedtek. Az új-zélandi hatóságok lerakatokat hoztak létre hasznos holmikkal és élelemmel a fő szigeten hajótörések esetére, a magaslatokon pedig útjelző táblákat is kiraktak, amelyek a készletek felé mutattak. Arra járó hajósok azonban gyakran kifosztották ezeket a raktárakat, amelyek így valódi vész esetén nem mindig tudtak segítséget nyújtani a bajba jutott tengerészeknek.[30]

Hajótörések az Auckland-szigeteken[31]
Hajó neve Hajótörés időpontja Legénység Partravetettek száma Szigeten töltött idő Megmenekült túlélők száma Kép
Grafton 1864.01.03. 5 5 19 hónap 5

A Grafton roncsai, Carnley Harbour

Invercauld 1864.05.10. 25 19 1 év 3
General Grant 1866.05.14. 83 15 18 hónap 10

A General Grant elsüllyedése

Derry Castle 1887.03.20.[32] 23 8 92 nap 8

A Derry Castle orrdísze a parton

Compadre 1891.03.19. 17 17 3 hónap 16
Anjou 1905.02.05. 22 22 3 hónap 22

Az Anjou hajótörötteinek kunyhója

Dundonald 1907.03.07. 28 18 8 hónap 16

A Dundonald hajótörötteinek kunyhói

Második világháborús megfigyelőállomások

[szerkesztés]

A második világháború idején az új-zélandi kormány tartott tőle, hogy ellenséges hadihajók horgonyozhatnak le a szubantarktikus szigetek partjainál és két állandó megfigyelőpontot állítottak fel az Auckland sziget északi és déli végén, állandó rádióösszeköttetéssel a fő szigetekhez. A projekt a szándékosan semmitmondó Cape Expedition nevet kapta. Az apró fakunyhókban 1941-1945-ig 12 hónapos váltásokban állomásozó partőrök nem fedeztek fel egyetlen hadihajót sem, azonban részletes meterológiai feljegyzéseik kulcsfontosságúnak bizonyultak a sziget éghajlatának leírásához.[33]

Tudományos expedíciók

[szerkesztés]
Az 1972–73-as Auckland Islands Expedition kutatóinak sátrai

Az Auckland-szigetek a történelem során számos jelentős tudományos expedíció célpontjául szolgált. Ilyen volt többek között a német csillagászok Vénusz-átvonulást megfigyelő expedíciója 1874-ben.[34] Számos botanikus tudóscsoport vizsgálta a szigetvilág növényfajait, az első komoly felmérést 1840-ben francia, amerikai és brit kutatók végezték el, majd az 1907-es nagy szubantarktikus expedíció is bővítette a szigetek flórájára és geológiájára vonatkozó tudást. A legrészletesebb megfigyeléseket az 1972–73-as Auckland Islands Expedition végezte el, amely 99 napon keresztül táborozott a szigeteken.[20] Bár állandó kutatóállomás nem üzemel napjainkban, a szigetek továbbra is gyakori célpontjai madártani,[35] bálnamegfigyelő és egyéb tudományos kutatócsoportoknak.[36]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Auckland Islands (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 4.)
  2. ↑ a b c New Zealand Sub-Antarctic Islands. (Hozzáférés: 2025. június 4.)
  3. ↑ Nagyobb mint 1 km²-es
  4. ↑ LINZ Data Service. data.linz.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  5. ↑ Gamble, J.A. (1985. január 1.). „Volcanic geology of Carnley volcano, Auckland Islands”. New Zealand Journal of Geology and Geophysics 28 (1), 43–54. o. DOI:10.1080/00288306.1985.10422275. ISSN 0028-8306. (Hozzáférés: 2025. június 7.) 
  6. ↑ a b Scott, James M. (2019. július 3.). „Geology of New Zealand’s Sub-Antarctic Islands”. New Zealand Journal of Geology and Geophysics 62 (3), 291–317. o. DOI:10.1080/00288306.2019.1600557. ISSN 0028-8306. (Hozzáférés: 2025. június 7.) 
  7. ↑ Antipodes Subantarctic Islands Tundra (angol nyelven). One Earth, 2023. december 6. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  8. ↑ a b Auckland Islands (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  9. ↑ Conservation status of New Zealand birds, 2016. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  10. ↑ Auckland Island merganser | Miuweka | New Zealand Birds Online (angol nyelven). www.nzbirdsonline.org.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  11. ↑ Elephant seal (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  12. ↑ Elder, Vaughan: Whale protection call (angol nyelven). Otago Daily Times Online News, 2012. szeptember 3. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  13. ↑ Stewart, Ramari (2001. január 1.). „A note on observations of southern right whales at Campbell Island, New Zealand”. J.Cetacean Res.(Special Issue) 2, 117-120. (Hozzáférés: 2025. június 8.) 
  14. ↑ The ecology and distribution of Olearia lyallii on the subantarctic Auckland Islands | NZES. newzealandecology.org. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  15. ↑ ENDERBY ISLAND RABBITS. www.rarebreeds.co.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  16. ↑ Challies, C. N. (1975. december 1.). „Feral pigs (Sus scrofa) on Auckland Island: Status, and effects on vegetation and nesting sea birds”. New Zealand Journal of Zoology 2 (4), 479–490. o. DOI:10.1080/03014223.1975.9517889. ISSN 0301-4223. (Hozzáférés: 2025. június 8.) 
  17. ↑ Enderby Island Cattle: A Breeding Strategy for Genetic Conservation. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  18. ↑ Restoring Auckland Island - the Maukahuka project (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  19. ↑ Three New Zealand islands to undergo ‘ground-breaking’ pest eradications. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  20. ↑ a b A brief history of botanical expeditions to Motu Maha Auckland Islands (New Zealand English nyelven). Te Papa’s Blog, 2024. március 11. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  21. ↑ Auckland Islands Marine Mammal Sanctuary (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  22. ↑ Auckland Islands - Mōtū Maha Marine Reserve (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  23. ↑ Atholl Anderson: Subpolar settlement in South Polynesia. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  24. ↑ Enderby Island Māori occupation (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  25. ↑ Uncovering early Māori settlement on the Subantarctic Islands | University of Canterbury (angol nyelven). www.canterbury.ac.nz, 2023. július 19. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  26. ↑ Enderby Settlement (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  27. ↑ Rohan Howitt: The company-microstate: The Auckland Islands and corporate colonialism in global history, 1849-52. (Hozzáférés: 2025. június 4.)
  28. ↑ Historical Timeline of the Auckland Islands. www.murihiku.com. [2012. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  29. ↑ The lie of the land (New Zealand English nyelven). New Zealand Geographic. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  30. ↑ Sandy Bay Boatshed (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  31. ↑ Taonga, New Zealand Ministry for Culture and Heritage Te Manatu: Wrecked on a subantarctic island (angol nyelven). teara.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  32. ↑ Derry Castle grave site (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  33. ↑ Second World War lookout huts (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 7.)
  34. ↑ German science expedition (New Zealand English nyelven). www.doc.govt.nz. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  35. ↑ Ornithological discovery, exploration, and research on the Auckland Islands, New Zealand subantarctic (New Zealand English nyelven). Birds New Zealand. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  36. ↑ tohora: Whales in the mist: coming back to Auckland Islands (amerikai angol nyelven). Tohorā Voyages, 2020. augusztus 9. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Auckland-szigetek&oldid=28185044”