Atlanti tőrfarkú rák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Atlanti tőrfarkú rák
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Atlanti tőrfarkú rák a londoni Grant Museum of Zoology-ban
Atlanti tőrfarkú rák a londoni Grant Museum of Zoology-ban
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Rákszabásúak (Merostomata)
Rend: Tőrfarkúak (Xiphosura)
Család: Tőrfarkú rákfélék (Limulidae)
Nem: Limulus
O.F. Müller, 1785
Faj: L. polyphemus
Tudományos név
Limulus polyphemus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Limulus cyclops
  • Monoculus polyphemus Linnaeus, 1758
  • Polyphemus occidentalis
  • Xiphosura americana
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atlanti tőrfarkú rák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti tőrfarkú rák témájú médiaállományokat és Atlanti tőrfarkú rák témájú kategóriát.

Az atlanti tőrfarkú rák (Limulus polyphemus) a rákszabásúak (Merostomata) osztályának tőrfarkúak (Xiphosura) rendjébe, ezen belül a tőrfarkú rákfélék (Limulidae) családjába tartozó faj.

Manapság, nemének egyetlen faja. Korábban a Limulus nembe sorolták a mangrové tőrfarkú rákot (Carcinoscorpius rotundicauda) is, Limulus rotundicauda néven.

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

Az állat egy akváriumban

Habár ennek a tengeri csáprágósnak a nevében a „rák” szó is szerepel, az atlanti tőrfarkú rák nem közeli rokona a valódi rákoknak. Inkább közelebbi rokonságot mutat a pókokkal, kullancsokkal és skorpiókkal.[1]

Korábban a tőrfarkúakat az eurypteridák közé sorolták és a trilobitákkal együtt a legősibb ízeltlábúaknak vélték. Az igaz, hogy hasonló élőlények már léteztek az ordovícium és devon időszakokban, azonban pontosan atlanti tőrfarkú rák kövület még nem került elő azokból az időkből. A legrégebbi Limulus maradványok csak 20 millió évesek (tehát csak miocén koriak), s nem 200 millió évesek.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az atlanti tőrfarkú rák fő előfordulási területe a Mexikói-öböl, de Észak-Amerika keleti részén, egészen a Maine-öbölig mindenütt megtalálható. A szaporodási időszakban a Delaware-öböl partjaira nagy számban jönnek ki. Néha, elvétve, Európába is eljut egy-egy példány.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

Lábszerű nyúlványai, csáprágói

Ez az állat három testrészből áll: a feji részből, a hasi részből és a tüskés farokból, az úgynevezett tőrfarokból. A sima páncélzata lópatkóalakú, színe zöldes szürke vagy sötétbarna. A nemek egyforma alakúak, azonban a nőstények 25-30 százalékkal nagyobbak a hímeknél. A nőstények a tőrfarokkal együtt, körülbelül 60 centiméter hosszúak.[4]

Ha elveszti valamelyik végtagját, a tengericsillagokhoz hasonlóan, képes visszanöveszteni azt.[5] Rengeteg élőlény megtapad, utazik vagy élősködik az atlanti tőrfarkú rák páncélzatán, például: algák, laposférgek, puhatestűek, tengerimakkok és mohaállatok. Ott, ahol sok atlanti tőrfarkú rák él, gyakran partra dobja a tenger, az egészben megmaradt és/vagy összetört, levedlett páncélzatokat.

Az állat agya és szíve a feji részben található. A feji rész alatt hat pár nyúlvány van; ezekből az első pár a kis méretű csáprágók, amelyekkel teszi a szájába a táplálékot. A többi ízeltlábútól eltérően ennek az élőlénynek nincsen állkapcsa.

A második nyúlvány pár, állkapcsi tapogatók, amelyek a járást szolgálják (a hímek esetében a párzásban is szerepük van). A többi nyúlvány is a járást szolgálja, de ezekkel a szétterülő levélszerű nyúlványokkal nem mászik az állat, hanem előrenyomja magát.[6] A hasi részen is van hat pár nyúlvány; az első pár a szaporodáshoz szükséges, míg a többi kopoltyú-szerepet tölt be. Ezekkel a „kopoltyúkkal” egyaránt képes lélegezni a vízben és a szárazon is (addig, amíg nedvesek maradnak).

A tőrfarok segítségével kormányoz, vagy ha a hátára kerül, akkor meg tud fordulni. Az alsó szemei mellett kémiai érzékelők vannak, amelyekkel a szagokat érzékeli.[7]

Látása[szerkesztés]

A feji rész oldalán, kiemelkednek az összetett szemek

Az évek során számos tudományos kísérlet foglalkozott az atlanti tőrfarkú rák látásával. Sőt, 1967-ben a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat azoknak adták, akik ezzel foglalkoztak.

A feji rész mindkét felén egy-egy nagy, összetett szem található; ezekkel nem látja a színeket. Az összetett szemek mellett a páncélzaton öt, az alsó részén, a száj előtt két pontszem van. A pontszemek főleg a lárva stádiumban szükségesek.[8] A farkon is vannak fényérzékelő szervei.[9]

Vére[szerkesztés]

Az atlanti tőrfarkú rák vérnyirokjában rezet tartalmazó fehérje, úgynevezett hemocianin van; körülbelül 50 gramm literenként. Az állatban nincsen vasat tartalmazó hemoglobin, amely a gerincesek esetében oxigént szállít. A hemocianin színtelen, ha nincs benne oxigén, és sötétkék, ha van benne oxigén. A természetes élőhelyén, ahol hideg van és kevés az oxigén, a tőrfarkú rák "vére" szürkésfehér vagy halványsárga. A hemocianin nem az erekben folyik, hanem a sejtek közti folyadékban.[10]

Ha megsebesül vagy baktériumos fertőzést kap el, akkor a "vérében" található véralvadást okozó sejtek segítségével küzd azok ellen.[11]

Életmódja[szerkesztés]

Miközben a hím kapaszkodik a nőstényen

Az állat puhatestűekkel, gyűrűsférgekkel, egyéb fenéklakó gerinctelenekkel és elpusztult halakkal táplálkozik. Mivel nincs állkapcsa, a táplálékot a csáprágókkal és egy zúzógyomorszerű képződménnyel (amelyben homok és kavicsok vannak) dolgozza fel.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

A telet a kontinentális selfen tölti. Késő tavasszal, a szaporodási időszakban kijön a partra. Előbb a hímek jelennek meg, őket követik a nőstények. A kisebb méretű hímek a párzás előtt akár hónapokig rákapaszkodnak a nőstényekre. Néha egy nőstényre több hím is rákapaszkodhat.[12] A nőstények az évszak legnagyobb dagálya idején érkeznek meg.[12] Amiután a nőstény egy 15-20 centiméter mély homokfészekbe lerakja petéit, a hím megtermékenyíti a hímivarsejtjeivel.[12] A peték száma a nőstény méretétől függ. Általában 15 000-64 000 pete kerül a homokfészekbe.[13]

A petéből a lárva 5-7 napon keresztül egy kis „úszómedencét” alkot, amelyben aztán úszik és fejlődik. Körülbelül 20 nappal később megtörténik az első vedlés. Ezután elhagyja az „úszómedencét”, és bemászik az óceán mélyére, ahol további vedléseken megy keresztül. Mielőtt kilencévesen ivaréretté fejlődne, 17 alkalommal vedlik. Élettartamát nehéz megtudni, de feltételezések szerint körülbelül 20-40 évig élhet.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Chliboyko, J. Crabby Ancestors, Canadian Geographic Magazine, April 2008, p. 25
  2. Stephen Jay Gould. Wonderful Life (book). New York: W.W. Norton & Co., 43. o. (1989). ISBN 0-393-02705-8 
  3. NEAT Chelicerata and Uniramia Checklist (PDF). (Hozzáférés: 2006. október 24.)
  4. a b Angier, Natalie. „Tallying the Toll on an Elder of the Sea”, New York Times, 2008. június 10.. [2008. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. június 11.) 
  5. Misty Edgecomb. „Horseshoe Crabs Remain Mysteries to Biologists”, Bangor Daily News (Maine), repr. National Geographic News, 2002. június 21., 2. oldal 
  6. Anatomy of the Horseshoe Crab Archiválva 2008. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, Maryland Department of Natural Resources. Hozzáférés ideje: 12 August 2008.
  7. Elizabeth Quinn, Kristen Paradise & Jelle Atema (1998). „Juvenile Limulus polyphemus generate two water currents that contact one proven and one putative chemoreceptor organ”. The Biological Bulletin 195 (2), 185–187. o.  
  8. (2006) „Evolution of eye development in arthropods: phylogenetic aspects”. Arthropod Structure & Development 35 (4), 319–340. o. DOI:10.1016/j.asd.2006.08.009. PMID 18089079.  
  9. Battelle, B.A. (2006. December). „The eyes of Limulus polyphemus (Xiphosura, Chelicerata) and their afferent and efferent projections”. Arthropod Structure & Development 35 (4), 261–274. o. DOI:10.1016/j.asd.2006.07.002. PMID 18089075.  
  10. Shuster, Carl N.szerk.: Shuster, Carl N, Jr; Barlow, Robert B; Brockmann, H. Jane: Chapter 11: A blue blood: the circulatory system, The American horseshoe crab. Harvard University Press, 276–277. o. (2004). ISBN 0-674-01159-7 
  11. The history of Limulus and endotoxin Archiválva 2008. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, Marine Biological Laboratory. Hozzáférés ideje: 24 September 2008.
  12. a b c Sandy Huff (April 11, 2004), "Crab Watch", Tampa Tribune
  13. Leschen, A.S., et al. (2006). „Fecundity and spawning of the Atlantic horseshoe crab, Limulus polyphemus, in Pleasant Bay, Cape Cod, Massachusetts, USA”. Marine Cology (journal) 27, 54–65. o. DOI:10.1111/j.1439-0485.2005.00053.x.  
  14. Horseshoe crab (Limulus polyphemus)'. ARKive. [2009. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 28.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]