Athanarik nyugati gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Athanarich nyugati gót fejedelem szócikkből átirányítva)
Athanarik
01-ATANARICO.JPG

Nyugati Gót Fejedelemség fejedelme
Uralkodási ideje
365381
Utódja I. Alarik
Életrajzi adatok
Született nem ismert
Elhunyt 381. január 11.
Konstantinápoly
Édesapja Aoric
Gyermekei I. Alarich nyugati gót király

Athanarik vagy Atanarik (? – 381. január 11.[1]) (latinul Athanaricus) nyugati gót király 365 - 381 között.

Uralkodásának a hunok vetettek véget, akik elől a nyugati gótok pogánynak maradt részével a mai Erdélybe húzódott vissza.[1] 376-ban kénytelen volt Makedóniába és Thesszáliába átkelni,[1] de nemsokára pártviszályok miatt Nagy Theodosius császár udvarába volt kénytelen menekülni.[1] Amikor 381-ben meghalt Konstantinápolyban,[1] Theodosius fényesen temettette el.[1] A Pietrosszánál (Romániában) talált nagy értékű aranykincset Athanarich kincsének szokás nevezni.[1]

Uralkodása[szerkesztés]

Athanarik 365-ben lett a nyugati gótok királya. Uralkodása kezdetén üldözést indított a kereszténységet felvett gótok ellen. Összesen huszonhat keresztényt végeztetett ki, köztük volt Szent Nicetás és Szent Szába is. Az üldözések miatt a keresztény gótok felkeltek Athanaric uralma ellen Fritigern vezetésével.

376-ban a hunok megtámadták a polgárháborúba süllyedt nyugati-gót királyságot. A keresztény gótok Fritigern vezetése alatt a hunok elől menekülve elhagyták az országot és átkeltek a Római Birodalomba, míg Athanarik és hívei megkíséreltek ellenállni. A csatára valahol a mai Dnyeszter vidékén került sor, ahol a gótok katasztrofális vereséget szenvedtek. Ezt követően Athanarik és hívei visszahúzódtak a mai Erdély területére, majd a hunok elől innen is kénytelen volt a Római Birodalomba menekülni népével együtt. Itt a gótok közti viszálykodások miatt I. Theodosius római császár udvarába ment, ahol 381. január 11-én meghalt. A végtisztességet számára Theodosius császár adta meg, aki királyhoz illően temettette el Athanarikot.

Athanarik, amikor Erdélyt kénytelen volt elhagyni, kincseinek egy részét elásta a földben, remélve, hogy majd egyszer visszatér értük. Ez azonban nem következett be és a kincsek egészen 1837-ig rejtve maradtak, amikor azonban román földművesek megtalálták. A földművesek a kincs nagy részét eladták, ekkor azonban a román kormány tudomására jutott és a megmaradt értéktárgyakat a bukaresti múzeumba vitették. Itt található a mai napig.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Révai Lexikona, II. kötet (Arány–Beke), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1911, 233. oldal

Forrás[szerkesztés]

  • Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.