Asztalos Sándor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asztalos Sándor
Született 1919. október 15.[1]
Tiszalök
Elhunyt 1970. május 25. (50 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Kemény Klió (h. 1968)
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései József Attila-díj (1952)
Sírhelye Farkasréti temető (10/1-1-158)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Asztalos Sándor Béla (Tiszalök, 1919. október 15.Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és -esztéta. Kemény Klió opera-énekesnő harmadik férje.[3]

Pályafutása[szerkesztés]

A Tisza István Tudományegyetem Bölcsészeti Karán 1944-ben végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott.

1945 után a debreceni városigazgatásban kultúrtanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került mint osztályvezető, s ezért Budapestre költözött. Akadályozta Bartók Béla és más modern szerzők műveinek előadását, viszont melegen üdvözölte a népieskedő új alkotásokat.[4] 1950 végén az ELTE-n tette le doktorátusát zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. 1958-ban az akkor indult Muzsika c. folyóirat főszerkesztője lett haláláig. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja, illetőleg tisztviselője volt.

Budapesten utca viseli a nevét.

Díjai[szerkesztés]

1952József Attila-díj

Asztalos Sándor költő, zeneesztéta sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-158.

Művei[szerkesztés]

Verseket is írt.

  • A debreceni kollégiumi kórus hangversenyei (Debrecen, 1947)
  • A szabadságharc fővárosa, Debrecen (Szerkesztette) (Debrecen, 1948)
  • Ötágú csillag, verskötet többekkel (Debrecen, 1948)
  • Szabad életünk törvénye, költemény (Budapest, 1950)
  • Mitra. Költemény. (Budapest, 1951)
  • Winkler Dezső, Kossuth-díjas mérnök (Budapest, 1951)
  • Az élet hőse. Versciklus, Budapest, 1953[5]
  • Verdi. In: Muzsika, 1963. 10. sz.
  • Musikliveti Ungarn. Stockholm, 1968
  • Útinapló. Budapest, 1968
  • Musiklivet i Ungern; Ungersk Exposé, Stockholm, 1968 (Ungersk Exposés smaskrifter)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00495.htm, Asztalos Sándor, 2017. október 9.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  3. Magyar főnemességi adattár
  4. Péterfi István: Fél évszázad a magyar zenei életben. Válogatott zenekritikák (1917–1961). Budapest, 1962. Zeneműkiadó Vállalat. 352–353. l.
  5. A Beloianniszról írt elbeszélő költemény 1952 augusztusában elhangzott a Magyar Rádióban.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]