Asztalos Sándor (költő)
| Asztalos Sándor | |
| Született | 1919. október 15.[1] Tiszalök |
| Elhunyt | 1970. május 25. (50 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kemény Klió (h. 1968) |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | József Attila-díj (1952) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (10/1-1-158) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Sándor témájú médiaállományokat. | |
Asztalos Sándor Béla (Tiszalök, 1919. október 15. – Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és -esztéta. Kemény Klió opera-énekesnő harmadik férje.[3]
Pályafutása
[szerkesztés]A Tisza István Tudományegyetem Bölcsészeti Karán 1944-ben végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott.
1945 után a debreceni városigazgatásban kultúrtanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került mint osztályvezető, s ezért Budapestre költözött. Akadályozta Bartók Béla és más modern szerzők műveinek előadását, viszont melegen üdvözölte a népieskedő új alkotásokat.[4] 1950 végén az ELTE-n tette le doktorátusát zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. 1958-ban az akkor indult Muzsika c. folyóirat főszerkesztője lett haláláig. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja, illetőleg tisztviselője volt.
Budapesten utca viseli a nevét.
Díjai
[szerkesztés]
Művei
[szerkesztés]Verseket is írt.
- A debreceni kollégiumi kórus hangversenyei (Debrecen, 1947)
- A szabadságharc fővárosa, Debrecen (Szerkesztette) (Debrecen, 1948)
- Ötágú csillag, verskötet többekkel (Debrecen, 1948)
- Szabad életünk törvénye, költemény (Budapest, 1950)
- Mitra. Költemény. (Budapest, 1951)
- Winkler Dezső, Kossuth-díjas mérnök (Budapest, 1951)
- Az élet hőse. Versciklus, Budapest, 1953[5]
- Verdi. In: Muzsika, 1963. 10. sz.
- Musikliveti Ungarn. Stockholm, 1968
- Útinapló. Budapest, 1968
- Musiklivet i Ungern; Ungersk Exposé, Stockholm, 1968 (Ungersk Exposés smaskrifter)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00495.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Magyar főnemességi adattár
- ↑ Péterfi István: Fél évszázad a magyar zenei életben. Válogatott zenekritikák (1917–1961). Budapest, 1962. Zeneműkiadó Vállalat. 352–353. l.
- ↑ A Beloianniszról írt elbeszélő költemény 1952 augusztusában elhangzott a Magyar Rádióban.
Források
[szerkesztés]- Kozák Péter: Asztalos Sándor = Névpont, 2013
- Magyar életrajzi lexikon
További információk
[szerkesztés]- Raics István: Gyászbeszéd In: Muzsika, 1970. 7. szám
- Koczogh Ákos: Búcsú Asztalos Sándortól. In: Muzsika, 1970. 7. szám
