Asztali Linux

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
GNOME asztali környezet

Az asztali Linux kifejezés azokra a speciális Linux disztribúciókra utal, melyek asztali felhasználók számára lettek tervezve. Az ilyen disztribúcióknál a grafikus felület és a felhasználói alkalmazások különösen fontos szerepet kapnak.

Vannak disztribúciók, melyek tartalmaznak minden asztali felhasználáshoz szükséges programot (de csak ezeket tartalmazzák), míg vannak olyanok is, melyeknél az adott platformra elérhető szinte összes program a telepíthető adathordozón megtalálható, így a felhasználó a telepítés folyamán választhat az asztali vagy szerver operációs rendszer telepítése között.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományosan a Unix és Unix-szerű operációs rendszerek felhasználási területei a szerver, nagygépes rendszer, munkaállomások vállalati és tudományos környezet. A 90-es évek elején azonban néhány Linux disztribútor - mint például a MandrakeSoft -, elkezdte termékét reklámozni az átlag felhasználó számára.

Asztali környezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Linux alapú operációs rendszerekre számos grafikus felület közül lehet választani. A legnépszerűbbek a GNOME, KDE és az XCFE. Ezek számos felhasználói programot is magukban foglalnak, nem úgy, mint az ablakkezelők - például az FVWM vagy az IceWM - melyek tényleg csupán csak ablakkezelők. Ezek az asztali környezetek számos beállítási lehetőséggel bírnak, így a felhasználók testre szabhatják. A Compiz segítségével 2D asztali környezet helyett 3D környezetet kaphat a felhasználó, mely segítségével például négy asztala lehet egy kocka négy oldalán.

Az linuxos asztali alkalmazások mind az X Window Systemet használják, így ennek előnyeit is élvezik. Ilyen például a másolás-kivágás és beillesztés: az egérrel kijelölt szöveg automatikusan másolva van, beilleszteni pedig a közepső egérgombbal is lehetséges, így akár billentyűzet nélkül is elvégezhető ez a művelet.

Az asztali Linux környezet fejlődésének köszönhetően ez a platform is egyre elterjedtebb.

Alkalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb Linux disztribúció tartalmaz egy olyan programot (csomagkezelőt), amellyel több ezer olyan szabad szoftver között válogathat a felhasználó, melyet már leellenőriztek, teszteltek és az adott disztribúcióhoz optimalizáltak. Ezek a szabad szoftverek egy kattintással letölthetők és telepíthetők. Digitális aláírás garantálja azt, hogy a programhoz senki sem adott hozzá vírust vagy kémprogramot.[1] A digitális aláírás garantálja azt, hogy a program nem lett módosítva a letölthető verzió elkészítése óta. A csomagkezelő automatikusan frissíti a program listát, így mindig a legújabb verzió tölthető le, valamint a már feltelepített programok esetén is jelez, ha frissítés történt.[2]

A Windows-emuláló szoftverek mellett a legtöbb disztribúció támogatja a dual-boot és az x86 virtualizációs megoldásokat, így egy gépen futhat Linux és Windows.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Debian: Debian Wiki - Synaptic, 2008. May. (Hozzáférés: 2008. október 11.)
  2. Debian: Debian Wiki - secure apt, 2008. September. (Hozzáférés: 2008. október 11.)