Aszkalóni csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aszkalóni csata
A csata
A csata

Konfliktus Első keresztes hadjárat
Időpont 1099. augusztus 12.
Helyszín Aszkalón, Fátimida Kalifátus (ma Askelón, Izrael)
Eredmény Keresztes győzelem
Szemben álló felek
KeresztesekFatimid Flag.png Fátimida Kalifátus
Parancsnokok
Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai herceg
IV. Rajmund toulouse-i gróf
II. Róbert normandiai herceg
Tankréd tarantói herceg
Al-Afdal al-Sahánsah
Szemben álló erők
1200 lovag
9000 gyalogos
20 000 fő
Veszteségek
ismeretlenismeretlen
Térkép
Aszkalóni csata (Izrael)
Aszkalóni csata
Aszkalóni csata
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 40′ 14″, k. h. 34° 33′ 29″Koordináták: é. sz. 31° 40′ 14″, k. h. 34° 33′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszkalóni csata témájú médiaállományokat.

Az aszkalóni csata az első keresztes hadjárat egyik összecsapása volt 1099. július 12-én, Jeruzsálem bevételét követően. Az egyiptomi Fátimida-dinasztia Jeruzsálem elestét követően egy tekintélyes méretű hadsereget küldött a város visszafoglalására, de a keresztesek Aszkalón határában súlyos vereséget mértek az egyiptomi haderőre, ezzel hosszú időre biztosítva Jeruzsálem birtoklását.

Előzmények[szerkesztés]

Több mint egy hónapig tartó ostrom után, a keresztes csapatok 1099. július 15-re bevették a keresztes hadjárat fő célpontjának számító Jeruzsálemet. A fátimida uralkodó, Al-Musztali Billa nem tűrte szó nélkül a vallási és stratégiai szempontból fontos város elvesztését: már a város ostromának hírére egy megközelítőleg 20 000 fős sereget állított fel és küldött a keresztesek visszaverésére.

Augusztus 5-én egy fátimida küldöttség érkezett Jeruzsálembe, mely ultimátumban szólította fel a keresztes vezéreket a város elhagyására, akik azonban ezt elutasították, sőt, augusztus 10-én, az időközben "Szent Sír ügyvivője címmel felruházott Bouillon Gottfried vezetésével egy több mint 10 000 fős keresztes sereg elhagyta Jeruzsálemet és Aszkalón fele indult, a muszlim csapatok "fogadására".

A csata[szerkesztés]

A Jeruzsálem fele tartó muszlim sereg számát a Gesta Francorum 200 000 főre teszi, ez nyilvánvalóan túlzás, a modern becslések szerint mintegy 50 000 fő tartozhatott Al-Afdal as-Sahánsah vezír parancsnoksága alá. Nem tudván a keresztesek érkezéséről, Al-Afdal az Aszkalón melletti al-Mazsdál fennsíkon táborozott le, sorainak rendezésére Jeruzsálem megtámadása előtt. A muszlim sereggel egy nagy számú, ökrökből, juhokból, tevékből és kecskékből álló csorda is tartozott, melynek látványa megtévesztette a közeledő kereszteseket, jóval nagyobbnak látva a fátimida hadsereget (valószínűleg innen származik a Gesta Francorum 200 000 fős becslése a muszlim csapatok számára vonatkozóan).

Augusztus 12-én reggel a keresztesek - a muszlimok táborozási helyének felfedezése után - csatarendbe szerveződtek, a balszárnyat Bouillon Gottfried, a jobbszárnyat Rajmund gróf irányította, míg a centrum Tankréd tarantói herceg és II. Róbert normandiai herceg irányítása alatt állt. A sereg eligazítását követően támadásba lendültek, meglepve a táborozó egyiptomiakat. A csata rövid ideig tartott, a meglepett egyiptomi csapatok közül csak az etiópiaiak fejtettek ki nagyobb ellenállást, megkísérelve a keresztes sereg centrumának áttörését, sikertelenül. A bepánikolt muszlim sereg végül - Al-Afdallal az élen - rendezetlenül visszavonult a megerősített Aszkalón várába, hátrahagyva táborukat, mely a keresztesek kezére került.

Következmények[szerkesztés]

A keresztes csapatok az éjszakát az elhagyott fatimida táborban töltötték, felkészülve egy újabb összecsapásra, de másnap reggel meglepve tapasztalták, hogy a muszlim sereg az éjszaka folyamán elhagyta az erődöt és hazahajózott Egyiptomba. A keresztesek még megkísérelték Aszkalón bevételét, de sikertelenül (a város még hosszú ideig a fátimidák kezén maradt és hídfőként szolgált a Jeruzsálemi Királyság elleni támadásokhoz). A csata után a lovagok többsége hazatért Európába.

A történészek többsége megegyezik abban, hogy az aszkalóni csata tekinthető az első keresztes hadjárat lezárásának, egyúttal azonban a keresztes hadjáratok egy új korszakának a nyitánya is, mely a szentföldi keresztes államok megszervezését és pozíciójának megszilárdítását hozta magával.

Forrás[szerkesztés]

  • Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002.