Aszfaltmaró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aszfaltmaró

Az aszfaltmaró vagy szaknyelven hidegmaró a közutak felújításában részt vevő munkagép. Funkciója a közutak, járdák elhasznált aszfaltjának, burkolatának a felmarása, aminek a helyére később új burkolat kerül. A hideg jelző arra utal, hogy a gép a burkolatot mindenféle hőkezelés vagy egyéb fizikai előkészítés nélkül hidegen távolítja el, vagyis marja fel.

Felépítése[szerkesztés]

Kisebb méretű kerekes aszfaltmaró
Különböző kiállított maróhengerek
A gépek jellegzetes szállítószalagja
Közepes méretű aszfaltmaró

Az aszfaltmaró önjáró, lánctalpakon vagy tömör-gumiabroncsos kerekeken közlekedő munkagép. Gazdaságossági szempontokból sok más munkagéphez hasonlóan többféle méretben és teljesítménnyel készül, ezeknek a felépítése is különbözik. A kisebb és közepes – vagy kompakt – méretű gépeken a gép végén, a nagyobbaknál a gép közepén helyezkedik el a marást végző szerszám, a maróhenger vagy maródob. Ez egy olyan henger, melynek felületén spirális alakzatban elhelyezett különlegesen kemény ötvözetű, általában volfrám-karbid fogak sorakoznak, melyeket marótüskének vagy marótűnek is neveznek. A maróhengerek mérete függ a hordozó munkagép méretétől: kisebb gép kisebb hengerrel, nagyobb nagyobbal üzemel. A hengereknek aszerint is több változata van, hogy milyen sűrűséggel helyezkednek el marófogak a felületén: minél sűrűbben helyezkednek el fogak annál finomabb marást lehet elvégezni. A hengerek egy hidraulikusan emelhető-süllyeszthető, alul nyitott házba vannak felfogatva. A másik jellemző szerkezeti elem a gép elején vagy végén elhelyezett, abból kinyúló, bordázott felületű, kihordószalagnak is nevezett szállítószalag, ami a felmart zúzalékot továbbítja, ez kis gépeknél hátul, nagyobbaknál elől helyezkedik el. Ennek következtében a motortér kis és közepes gépeknél a gépek elején kap helyet, míg a nagyobbaknál hátra kerül, de a közepes típusoknál a motortér és a szalag is elől kap helyet. A kezelőhely kis és közepes gépeken hátul, nagyobb gépeken középen található. A kisebb gépek három vagy négy keréken, a közepesek típustól függően négy keréken vagy négy lánctalpon, míg a nagyok négy (korábbi típusok három) lánctalpon közlekednek, miután külön-külön oszlopszerű lábakkal kapcsolódnak a lánctalpas vagy kerekes futóművek a géptesthez, melyek magassága hidraulikusan külön állíthatóak. Ennek célja, hogy a marástól egyenetlen talajon a gép vízszintben maradjon. A meghajtás dízelmotorral történik, nagyobb gépek akár két motorral is üzemelnek.

Működése[szerkesztés]

Videó egy nagyméretű aszfaltmaróról működés közben

A marás a gép motorjának mechanikus áttéteivel meghajtott maróhengerével történik. Az így forgatott hengert annak hidraulikusan mozgatható házával eresztik a felmarni kívánt burkolatra, ahol a fogak rögtön felőrlik a kemény talajt. Ezzel együtt lép működésbe a szintén a gép részét képező, abból szerkezetileg magasra kiálló szállítószalag, ami a folyamatosan képződő zúzalékot azonnal továbbítja, praktikusan tehergépkocsik vagy más szállítóeszközök platójába, de deponálhatja is azt a munkaterület szélén, miután a szállítószalag összesen 120 fokban forgatható, így géptípustól függően nemcsak közvetlenül előre vagy hátra, hanem oldalirányba is képes a zúzalék ürítésére. Mindeközben a gép lassan halad előre, az így felmart aszfalt később újrafelhasználásra kerül. Modern gépek vízpermettel gondoskodnak a mozgó alkatrészek hűtéséről és a képződő por lefojtásáról, de olyan vákuumos rendszerrel is rendelkeznek egyes gépek, melyek a por nagy részét felszívják és azt a szalag mentén továbbítva a végén a törmelékkel együtt fújják ki. A gépek működése jellemzően igen nagy zajjal jár, és mivel a gépnek nincs zárt fülkéje a gépkezelőnek ajánlatos fülvédőt viselnie. Az aszfaltmaróval nemcsak felületi marásokat, hanem lokális árkokat is ki lehet alakítani bizonyos mélységig, például valamely közmű számára. A hengereken lévő fogak időközben elkopnak, ezért rendszeres cseréjük szükséges, mely történhet egyesével, de a komplett henger cseréjével is. A fogak egyesével vannak csavarral rögzítve a henger felületén kialakított foglalatokba, ezért a cseréjük nagyon egyszerű, ahogy a hengeré is, mivel az is egyszerű rögzítésekkel rendelkezik. A kormányzás az első egy vagy két kerék, illetve lánctalp elforgatásával történik, de nagy gépeknek mind a négy lánctalpa kormányozódik.

Nagyméretű aszfaltmaró (lehajtott tetővel)

Szállítás[szerkesztés]

Az aszfaltmarók gépszállító trélerrel szállíthatóak, ilyenkor a kezelőhely védőtetejét és a szállítószalagot rendszerint összehajtják, amiket direkt emiatt alakítanak ilyenre.

Egyéb változatok[szerkesztés]

Az aszfaltmaróknak nemcsak közúti, hanem bányászati változata is létezik, mely szerkezetileg ugyanazokkal az alkatrészekkel rendelkezik, csak itt mind azok méretei, mind azok teljesítménye sokkal nagyobb. Az ilyen óriás-hidegmarók már nem aszfaltot, hanem külszíni kőzeteket marnak fel maguk alól, panorámakilátásos fülkéjükbe külön létrán kell felmenni.

Aszfaltmarók készülnek földgyalu-alapra is, ahol a gyalukés helyén a marószerkezet kap helyet, a szállítószalag pedig előrefelé ürít.

Léteznek továbbá aszfaltmaró adapterek is, a komplett gépeknél természetesen jóval kisebb hatásfokkal, melyeket általában markológépekre, homlokrakodókra lehet felszerelni alkalmi felhasználás céljából.

Gyártók[szerkesztés]

Ismert gyártók:

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Cold milling machines
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszfaltmaró témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pavement milling című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.