Aszódi Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aszódi Attila
Életrajzi adatok
Született1969. október 16. (51 éves)
Szeged
Ismeretes mint mérnök
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Gyermekek két lány, egy fiú
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
BME
Pályafutása
Szakterület energetika
Tudományos fokozat habil. dr.
Munkahelyek
BME egyetemi tanár
tanreaktor igazgatója
Más munkahelyek paksi kapacitás fenntartásért felelős kormánybiztos, miniszteri biztos
Tudományos publikációk száma >200
Szakmai kitüntetések
MTA – Paksi Atomerőmű Zrt. Wigner Jenő-díja, 2009
Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, 2008
Magyar Hírlap, „Az 50 legsikeresebb magyar fiatal”, helyezett, 2003

Hatással voltak rá Teller Ede, Marx György

Aszódi Attila (Szeged, 1969. október 16.) mérnök, egyetemi tanár, tudományos intézményvezető, államtitkár, kormánybiztos.

Tanulmányai[szerkesztés]

1984–88 között a Petőfi Sándor Gimnáziumba, Kiskőrösre járt. Energetikai mérnöki oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán (1988–91) Pakson, gépészmérnöki oklevelét a BME Gépészmérnöki Kar Folyamattervező Szakán (1991–93) Budapesten szerezte. 1993–1996 között doktori ösztöndíjjal a BME Energetika Tanszékének munkatársa lett. Eközben 1994–96 között a németországi Verein für Kernverfahrenstechnik und Analytik Rossendorf és Forschungszentrum Rossendorf Institut für Sicherheits­forschung intézetben is dolgozott. PhD-védése 1997-ben volt, majd 2010-ben szintén a BME-n habilitált. 2014-ben egyetemi tanári címet szerzett.

Tevékenysége[szerkesztés]

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

1997-től 1999-ig a BME Nukleáris Technikai Intézetében dolgozott adjunktusként, majd 2002-ben az Intézet igazgatóhelyettesévé, 2004-ben igazgatójává nevezték ki, amely tisztséget 2014-ig viselte.

1999–2012 között a BME NTI Atomenergetika Tanszék (korábbi elnevezése Oktatóreaktor Nagylaboratórium) vezetője volt, 2012 augusztusa és 2013 márciusa között pedig a BME tudományos és innovációs rektorhelyettese.

Több mint 200 tudományos publikáció és egy szabadalom szerzője.

Szakmai közéleti szerepvállalásai[szerkesztés]

1993-től a Magyar Energetikai Társaság, 1997-től a Német Nukleáris Társaság, 1998-től a Magyar Nukleáris Társaság tagja, 2001-től elnökségi tagja. 1999-től az MNT fiatal tagozatának, a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért (FINE) tagja, 2001–2003 között stratégiai elnöke. 2003-től a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottság tagja, 2006-tól az MTA Energetikai Bizottság elnöke.

2004-től a VVER nukleáris reaktorokat üzemeltető országok tudományos együttműködési fóruma (Atomic Energy Research, AER) tudományos tanácsának tagja, 2005-től az AER „G” munkacsoport (AER Working Group G – “3D Thermal-Hydraulics”) megalapítója és elnöke.

2007-től az Országos Atomenergia Hivatal Tudományos Tanácsának tagja.

Politikai pályája[szerkesztés]

Atomenergetikával kapcsolatos politikai szerepet több kormányzati ciklus idején is vállalt. 2003 májusa és 2004 júniusa között a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Paksra kiküldött miniszteri biztosa volt.

A fukusimai atomerőmű-baleset után 2011. december – 2012. április között az Európai Bizottság Európai atomerőművek Célzott Biztonsági Felülvizsgálata projektjének (az ún. Stressz-tesztnek) szakértőjeként dolgozott.

2014 és 2017 között a Miniszterelnökségen a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztosa, 2017-től az atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkára volt. A köztársasági elnök – a miniszterelnök javaslatára – a 18/2019. (I. 15.) KE határozattal 2019. január 15-i hatállyal államtitkári megbizatása alól felmentette.[1][2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • MTA – Paksi Atomerőmű Wigner Jenő-díja, 2009
  • Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, 2008
  • Magyar Hírlap, „Az 50 legsikeresebb magyar fiatal”, helyezett, 2003
  • „Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae” doktorrá avatás a köztársasági elnök kitüntetésével, 1998
  • Nemzetközi Ifjúsági Kamara (Junior Chamber International) „Tíz kiemelkedő fiatal” pályázat, Különdíj, 1998
  • Jövő Energetikusa alapítvány „A Jövő Energetikusa" díj, 1997
  • Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem, 1992

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

  • atomerőművek termohidraulikája, – hő- és áramlástani folyamatok szimulációja (CFD = Computational Fluid Dynamics), háromdimenziós modellezés
  • atomerőművi főberendezésekben lejátszódó termohidraulikai és termodinamikai folyamatok szimulációs vizsgálata
  • atomerőművek biztonsága, biztonsági elemzések
  • folyadékokban és többkomponensű rendszerekben lejátszódó természetes konvekciós folyamatok kísérleti és szimulációs vizsgálata
  • nagy aktivitású radioaktív hulladékok transzmutációjára alkalmas berendezések kifejlesztésére irányuló kutatások
  • oktatási célú szimulációs programok fejlesztése, a hozzájuk tartozó oktatási anyagok kidolgozása (a programokat a paksi atomerőmű és a BME rendszeresen alkalmazza oktatásában)
  • vízgőz állapotjelzőinek nagypontosságú számítására alkalmas számítógépi programok fejlesztése
  • hőerőművi kapcsolások statikus számítására alkalmas hőséma-számító programok fejlesztése
  • újgenerációs reaktorok biztonsági hűtőrendszereinek vizsgálata
  • kommunikáció és lakossági kapcsolatok a nukleáris energetikában
  • internetes kommunikáció, energetikai, atomenergetikai tárgyú weblapok fejlesztése

Művei[szerkesztés]

  • Szatmáry Zoltán–Aszódi Attilaː Csernobil. Tények, okok, hiedelmek; Typotex, Bp., 2005 ISBN 963-9548-68-5; OCLC 439206796

Magánélete[szerkesztés]

Nős, két leány- és egy fiúgyermek édesapja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK19004.pdf
  2. Bence, Horváth: Menesztették Aszódi Attilát, a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkárát. 444, 2019. január 15. [2019. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 16.)

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]