Asbóth Oszkár (nyelvész)
| Asbóth Oszkár | |
| Született | Asbóth Oszkár 1852. augusztus 10. Újarad |
| Elhunyt | 1920. augusztus 24. (68 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hertel Ágnes[1] |
| Foglalkozása | nyelvész, egyetemi tanár |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-375/376)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Asbóth Oszkár (Újarad, 1852. augusztus 10. – Budapest, 1920. augusztus 24.[1]) nyelvész, a szláv nyelvtudomány egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1892, rendes: 1907). Fia, Asbóth János, testvére Asbóth Lajos. Fő munkája a magyar nyelv szláv eredetű elemeinek kutatása. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.
Élete[szerkesztés]
Asbóth János és Glatz Matild gyermeke.[1] Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Berlinben és Göttingenben járta ki. 1875-ben szerzett bölcsész oklevelet. 1880-tól a Budapesti Egyetem magántanára volt, egy évvel később helyettes (1882-1885), 1885-től pedig rendkívüli tanár lett 1892-ig. 1892-től taníthatott rendes tanárként 1919-ig. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1907-ben lett az Akadémia rendes tagja. 1907-től tíz évig a Nyelvtudomány című folyóirat szerkesztője volt.
Művei[szerkesztés]
- Die Umwandiung der Themen im Lateinischen (Göttingen, 1875)
- Szlávság a magyar keresztény terminológiájában (Budapest, 1884)
- Rövid gyakorlati orosz nyelvtan (1888)
- Kurze russische. Grammatik (Lipcse, 1889)
- Russische Chrestomathie für Anfänger (Lipcse, 1890)
- A hangsúly a szláv nyelvekben (Budapest, 1891)
- A szláv szók a magyar nyelvben (Budapest, 1893)
- Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1907)
- A j>gy változás a hazai szlovének nyelvében és a dunántúli magyar nyelvjárásokban (Budapest, 1908)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 57–58. o.
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Kislexikon.hu [Tiltott forrás?]
