Asboth Oszkár (feltaláló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Asboth Oszkár szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Asboth Oszkár
Asbothoszkar.jpg
Életrajzi adatok
Született 1891. március 31.
Pankota
Elhunyt 1960. február 27. (68 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Ismeretes mint a repülés úttörője
Pályafutása
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Fédération Aéronautique Internationale Paris à Paul Tissandier

Hatással voltak rá Louis Blériot, Kármán Tódor
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Asboth Oszkár témájú médiaállományokat.

Asboth Oszkár,[1] teljes nevén: Asboth Oszkár Dezső Vilmos (Pankota, 1891. március 31.Budapest, 1960. február 27.) magyar feltaláló, gyárigazgató, aviatikus.

Fiatalsága[szerkesztés]

Az Osztrák-Magyar Monarchiában az arad megyei Pankotán született Asboth Gyula erdőgondnok és Horváth Terézia fiaként. Aradon végezte gimnáziumi tanulmányait. Családja az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból ismert Asboth Lajos családjától származott.[2] Már fiatal korában elkezdett érdeklődni a főként Franciaországból egyre gyakrabban érkező repülési hírek iránt. Hosszabb tanulmányutat tett 1911-12-ben a bécsújhelyi és 1913-ban a San Stefanói repülőtereken. Tanulmányai végeztével 1909 és 1913 között Aradon, Szabadkán, majd Bécsújhelyen repülőgép-építéssel foglalkozott. Pilóta nélküli repülő motorkerékpár-vontatású kísérleti repülőgép-sárkányszerkezetet épített, mellyel több sikeres repülést hajtott végre.

1918. június 10-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött a nála hét évvel fiatalabb Geyer Hedviggel, Geyer Ottó és Rudolf Terézia lányával.[3]

Munkássága[szerkesztés]

Kezdeti szárnybontogatása után sikerei a bécsi katonai parancsnokság figyelmét is felkeltették. Ezért az első világháború alatt a Császári és Királyi Légierő fischamendi kísérleti telepére került, ahol 1916. elejéig gépészként dolgozott, utána pedig a Légcsavar Kísérleti Intézetet vezette Budapesten. Néhány év alatt több mint 1000 légcsavart tervezett, készített és szabadalmaztatott. Petróczy István ezredes javaslatára 1916-tól tervbe vették, hogy az ellenség megfigyelésére használatos léggömböket függőleges tengely körül forgó emelőlégcsavarokkal ellátott repülő alkalmatosságokkal váltsák fel. Asboth nagy szerencséjére a fischamendi kísérleti intézetében kezdték meg az ehhez szükséges légcsavarok gyártását és a majdani repülő eszköz kifejlesztését. Kármán professzor vezette a tervezést, Zsurovecz mérnök a kivitelezést. Az első magyar katonai pilóta Petróczy ezredessel kiegészült trió nevének kezdőbetűiből kapta a tervezett típus a PKZ jelölést. A szerkezet működéséhez nélkülözhetetlen rotor, emelőlégcsavar megtervezése és elkészítése Asboth feladata volt.

Repülő modellek[szerkesztés]

A PKZ–1 fejlesztése 1917-ben kezdődött és 1918-ra elkészült az első repülőképes villanymotorral üzemeltetett modell. A repülőgép 76184 lajstromszámon kapott szabadalmi oltalmat. Tömege 650 kg volt, egy 190 LE-s Austro-Daimler villanymotor biztosította a felemelkedését, melynek 195 kW-os teljesítményszükségletét közvetlen földi kábeles összeköttetéssel oldották meg. A négy sikeres emelkedést 1918 márciusában hajtották végre, azonban a kísérletek folytatását a motor leégése miatt felfüggesztették.

A PKZ–2 helikopter

A Zsurovecz által tervezett, belső égésű motorokkal meghajtott PKZ–2 1918 júniusában már repült, de személyzet nélkül. A háromszög alakú szerkezetben 3 db 100 LE-s Gnome motor két ellenforgó légcsavart hajtott meg. A motorokat hamarosan lecserélték 3 db 120 LE-s Le Thone motorra és a kísérletet megismételték 1918 májusában. Az 1400 kg-os szerkezet 30 percen keresztül lebegett 50 méteres magasságban, megdöntve ezzel minden addigi csúcsot. A rotorok felett megfigyelőkosár volt két személy és egy géppuska részére. 1918 augusztusában a gép 50 méter magasba emelkedett, de oldalhúzás következtében belengett, leesett és összetört.

Az első világháborút követően Asboth az AH típusjelzéssel 1–4-ig sorszámmal jelölt járművek kísérleteibe fogott bele. Több mint tíz évnyi kísérletezés után elkészített egy, a PKZ sorozathoz hasonló elven működő emelőlégcsavaros repülő eszközt, ami kilenchengeres, 120 lóerős motorjával helyből, merőlegesen fel tudott emelkedni. Először 1928. szeptember 9-én Hosszú István pilóta irányításával emelkedett magasba. A kísérlet sikerült, és – Asboth saját visszaemlékezései szerint – még 95 eredményes, 30-50 méter magasságot elérő repülést tudtak végrehajtani.[4] Ezek a repülő eszközök azonban nem voltak alkalmasak a későbbi helikopterekre jellemző stabil, önálló repülésre, sem egy helyben való függeszkedésre.

1938-ban „szélmalom-repülőgépének” elővételi jogát az angol légügyi minisztérium megvásárolta tőle 875 fontért.

Ellentmondások munkásságában[szerkesztés]

Asboth Oszkár helikopterkísérleteinek eredményeit sokan az általa 1956-ban megírt Az első helikopter című könyvéből ismerték meg. Ez a könyv és önmenedzselési képessége tette a későbbiek során híressé nevét.[5] Az ott leírtakat célszerű kritikusan szemlélni, mivel hajlamos volt eltúlozni eredményeit és karrierjének elősegítése érdekében a valóságot szebbé tenni.[6] Asboth munkásságát elsők között 1978-ban Rotter Lajos repülőgép-konstruktőr és pilóta kritizálta. Szerinte Asboth gépét valójában „a földön álló négy ember kötelekkel egyensúlyozta”, a könyvében közölt fotókon pedig a „tartóköteleket retusálással eltüntették”. Egy szaktekintélyekből álló bizottság erre a Repülés című folyóirat 1980. márciusi számában erősített rá, hangsúlyozva, hogy Asboth „megoldásai nélkülözték a műszaki ismereteket, szakképzettséget”, sőt nemcsak a kortárs, de „a korábbi időszakok eredményeit sem vette figyelembe”.[7] Az 1970-es évek végétől megjelenő repüléstörténeti szakmunkák azon az állásponton vannak, hogy Asboth gépei csak arra lehettek alkalmasak, hogy fel és leszálljanak, illetve szélcsendes időben lebegjenek, mivel – ahogy ezt Kármán Tódor már az első világháború alatt kiszámította – a merev légcsavarral repülő forgószárnyas gép instabil. Az 1930-as években megszülető működőképes konstrukciók ezzel szemben csuklós illeszkedésű, egymástól függetlenül billenthető és emelhető forgószárnyakat (lapátokat) alkalmaztak. (Ilyen megoldásra az első szabadalmat a magyar Madzsar József és Barta Miksa adta be Németországban, 1909-ben.) Rotter Lajos gyanúját az Asboth-féle helikoptereknél használt stabilizáló köteleket illetően évtizedekkel később, az Asboth-hagyatékból előkerült eredeti, retusálatlan fényképek igazolták.[5]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Fédération Aéronautique Internationale Paris kitüntette a Paul Tissandier-diplomával, 1953 A Magyar Repülő Szövetség díszoklevele, 1954 A Gépipari Tudományos Egyesület oklevele, 1955
Asboth Oszkár sírja a budapesti Farkasréti temetőben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A róla szóló irodalomban hosszú ékezettel fordul elő, Asbóth Oszkárként, az életében megjelent művein azonban röviddel szerepel, ahogy a síremlékén is.
  2. A Bánság enciklopédiája. (Hozzáférés: 2009. november 8.)
  3. Budapest VIII. ker. állami házassági akv. 699/1918. folyószám.
  4. Asboth Oszkár és helikoptere. (Hozzáférés: 2009. november 8.)
  5. ^ a b Nagy Attila Károly: A nagy Asboth-sejtés: géniusz helyett kókler. Index.hu, 2016. november 28. (Hozzáférés: 2016. december 9.)
  6. Hunyady László: Asboth Oszkár helikopter kísérletei. [2009. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  7. Lőrinc László: Forgószárnyas történet. A helikopter titokzatos magyar fejlesztői. (Hozzáférés: 2015. július 6.)

Források[szerkesztés]