Ugrás a tartalomhoz

Artur Alliksaar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Artur Alliksaar
Született1923. április 15.[1][2]
Tartu[3]
Elhunyt1966. augusztus 12. (43 évesen)[1][2]
Tartu[4]
Állampolgárságaészt
Foglalkozása
IskoláiHugo Treffer Gimnázium
Halál okavastagbélrák és végbélrák
SablonWikidataSegítség
 Artur Alliksaar

Artur Alliksaar (1936. június 17-ig Artur Alnek, Tartu, 1923. április 15.Tartu, 1966. augusztus 12.) észt költő, drámaíró és műfordító.

Élete

[szerkesztés]

Tartuban végezte el az általános iskolát, 1937-ben beiratkozott a rangos középiskolába: a Hugo Treffner Gimnáziumba. Utána egy rövid ideig az apjához hasonlóan a vasútnál dolgozott. 1941-ben önként jelentkezett az észt biztonsági erőkhöz. 1943 és 1944 között a Waffen-SS-ben szolgált, a keleti fronton harcolt a Vörös Hadsereg ellen. 1944 és 1949 között ismét az észt vasútnál dolgozott. 1949-ben hivatali visszaéléssel vádolták, ezért a szovjet hatóságok letartóztatták és deportálták. 1957-ig munkatáborokban szenvedett. Kiengedése után nem kapott engedélyt az Észtországba való visszatérésre, a Vologdai területen élt, de egy évvel később (1958-ban) titokban visszatért Tartuba, és sörgyárban, építőiparban és a vasút területén dolgozott.

Az irodalom iránt is elkötelezte magát. Sok igazságtalanságot szenvedett a szovjet hatalom alatt. A börtönbüntetés mellett a házát felégették, és szennyes padlójú istállóban kényszerült élni, míg a felesége és a fia tüdőgyulladásban szenvedett. Annak ellenére, hogy kizárták a hivatalos irodalmi életből, Alliksaar az irodalmi körökben jól ismert volt, kiterjedt befolyást gyakorolt más írókra is. Andres Ehin költő a „tartui bohémek királyának” nevezte.

Alliksaar 1966-ban vastagbélrákban halt meg. Munkáinak nagy részét posztumusz jelentették meg.

Költészete

[szerkesztés]

Műveiben az egyén szabadságát ünnepli, a versei innovatívak és kritikusak a korszakkal szemben. Főként szabadversben írt. Alkotásai nagy része szenvedélyes, gondatlan és bohém jellegű. A művei közül keveset publikált életében; mégis jól ismert volt. Egy darabot írt, a Nimetu Saar-t (Névtelen sziget), amelyet nyomtatott formában látott. Versei teljes gyűjteménye, a Päikesepillaja (Nyugtató napfény), 1997-ben jelent meg, és bestseller lett. Verseket is fordított, Szergej Jeszenyin, Anna Ahmatova és Rainer Maria Rilke alkotásait.

Művei

[szerkesztés]
  • Nimetu saar (1966) Névtelen sziget
  • Olematus võiks ju ka olemata olla (1968)[5] A nemlétezés nem létezhet
  • Luule (1976)[5] Költészet
  • Väike luuleraamat (1984)[5] Egy kis költői könyv
  • Päikesepillaja (1997)[6] Összegyűjtött versek
  • Alliksaar armastusest (2002)[5] Alliksaar szerelmes

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. a b c d A gyűjteményt összeállította: Paul-Eerik Rummo.
  6. Összeállította Urmas Tõnisson, utószó: Arne Merilai; több kiadásban is megjelent.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Artur Alliksaar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]