Arkhimédész törvénye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Archimédész törvénye szerint minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat, amelynek nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával.

"Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya".

A test lebeg, ha a felhajtóerő kiegyenlíti a gravitációs erőt

A törvény születésének körülményei[szerkesztés]

Az ókori görög tudós, Arkhimédész alkotta meg a felhajtóerőről szóló törvényt, amelyet ma az iránta való tiszteletből így nevezünk. Vitruvius a De architectura című művében írja le azt a történetet, amely szerint Hérón király arra kérte a tudós-feltalálót, hogy állapítsa meg egy koronáról annak tönkretétele nélkül, hogy tiszta aranyból van-e. Arkhimédész módszere az volt, hogy egy vízzel telt edénybe rakta a koronát, és megmérte a kiszorított víz tömegét. Vett két ugyanolyan súlyú ezüstöt és aranyat, megnézte velük is a kiszorított víz tömegét, és mivel a korona által kiszorított víz tömege a kettő között volt, így rájött, hogy nem tiszta arany, hanem ezüst is van benne. Innen már könnyen ki tudta számolni a sűrűségét, és hogy hány százalék belőle az ezüst.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]