Ariel-űrtávcső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeni eseménnyel kapcsolatos információkat tartalmaz. Az adatok lehetnek spekulatív természetűek, a tartalom pedig – az esemény közeledtével, illetve további információk beérkeztével – jelentősen változhat. Legutóbbi módosítás: 2023. szeptember 22.
Ariel (Atmospheric Remote-Sensing Infrared Exoplanet Large-survey)
ŰrügynökségESA
Küldetés típusacsillagászati műhold
Küldetés
Indítás dátuma2029 (tervezett)
Indítás helyeCentre Spatial Guyanais, Kourou, ELA-4
HordozórakétaAriane 6-2 Francia-Guyanából, a Comet Interceptorral együtt
Időtartamlegalább 4 év
Az űrszonda
Tömeg• Műszeregyüttes tömege: kb. 500 kg • Felbocsátott tömeg: kb. 1500 kg
Pályaa Nap–Föld rendszer L2 Lagrange-pontja

Az Ariel-űrtávcső (angolul Atmospheric Remote-sensing Infrared Exoplanet Large-survey, ARIEL)[1] az Európai Űrügynökség Cosmic Vision programjának negyedik közepes méretű küldetése. A program célja legalább ezer ismert exobolygó tranzit módszerrel történő megfigyelése, kémiai összetételük és termikus szerkezetük tanulmányozása és osztályozása. Az Ariel több távcsőidővel fog rendelkezni a bolygók vizsgálatára, mint a James Webb űrtávcső, de annál jóval kisebb méretű lesz, és majdnem egy évtizeddel később bocsátják csak fel. Az Ariel-űrtávcső a tervek szerint 2029-ben indul útnak egy Arianespace Ariane-6 hordozórakéta fedélzetén.

Küldetés[szerkesztés]

Az Ariel-űrtávcső ezer olyan bolygót fog megvizsgálni, amelyek távoli csillagok körül keringenek, és első alkalommal fog nagyszabású felmérést végezni exobolygók légkörének összetételéről.[2] A program célja, hogy alapvető kérdésekre találjon válaszokat a bolygórendszerek kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban. Egy spektrométer rögzíti az exobolygók felől érkező fény spektrumát, amelyben látszik a légkörüket alkotó gázok kémiai ujjlenyomata. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megtudják, hogyan kapcsolódik a bolygó kémiai összetétele a környezethez, amelyben kialakult, és mennyiben befolyásolja a csillag a kialakulását és a fejlődését. Az Ariel a legkülönbözőbb exobolygó-populációkat fogja tanulmányozni a legkülönbözőbb környezetekben, de a főként a csillaguk közelében keringő meleg és forró bolygókra fog összpontosítani.

Az Ariel küldetést az Európai Űrügynökség (ESA) tizenegy tagállamának[a] különböző intézményeiből és négy ország nemzetközi közreműködőiből álló konzorcium fejleszti. A projektet Giovanna Tinetti, a University College London kutatója vezeti.[4][5] A küldetés és az űrszonda műveleteit az ESA és a küldetést kifejlesztő konzorcium közösen irányítja egy Összehangolt Irányítási és Tudományos Adatközponton (IOSDC) keresztül. A Küldetésirányító Központ (MOC) a németországi Darmstadtban kap helyet az Európai Űrműveleti Központban (ESOC), míg a Madrid melletti Európai Űrcsillagászati Központban (ESAC) egy párhuzamos Ariel Tudományos Műveleti Központot (SOC) hoznak létre. A MOC magáért az űrrepülőgépért, az SOC pedig a küldetésadatok és az űrtávcső által küldött tudományos adatok archiválásáért lesz felelős. A küldetés eredményeinek feldolgozását Összehangolt Irányítási és Tudományos Adatközpont fogja segíteni a SOC által kapott adatok alapján.

2021. december 7-én az ESA bejelentette, hogy az Ariel megépítésére vonatkozó 200 millió eurós szerződést az Airbus Defence and Space céggel kötik meg.[6]

Az ESA Ariel-űrtávcsöve

Az űrtávcső[szerkesztés]

Az Ariel-űrszonda tervei az Exoplanet Characterization Observatory (EChO) és a Planck műhold termikus tervein alapulnak.[7] Az űrtávcső testét két különálló modul alkotja: a szervizmodul (SVM) és a hasznos teher modul (PLM).

Az űrtávcső főtükre 1,1 x 0,7 méter. Műszerei: három fotometriai csatorna és három spektrométer, amelyek a 0,5–7,8 mikrométeres hullámhossztartományt fedik le.[8]

Indításkor az űrszonda tömege körülbelül 1500 kg, a műszeregyüttes tömege pedig körülbelül 500 kg lesz.[8]

Távcső[szerkesztés]

Az Ariel-űrtávcső egy Cassegrain-típusú távcsővel dolgozik, melynek elliptikus főtükre 1,1 x 0,7 méter. Emellett három fotométer és három spektrográf is helyet kap rajta, amelyek a 0,5–7,8 mikrométeres hullámhossztartományt fedik le.

Az Ariel-űrszondát várhatóan 2029-ben bocsátják fel az Arianespace Ariane 62 hordozórakétáján (jelenleg fejlesztés alatt áll[9][10] ) a Comet Interceptorral együtt.[11][12][13] A rakétát a Francia Guyana állambeli Kourouban található Guyana Űrközpontból (CSG) indítják,[12][13] az ELA-4 (Ariane Launch Area-4) kilövőállásról, amelyet a jövőbeli Ariane 6 rakétához terveztek.[14] Az Ariel célpontja a Nap–Föld rendszer második Lagrange-pontja (L2) 1,5 millió kilométer távolságra a Földtől,[12] ahol egy gravitációs stabilitási pont körüli pályán fog a Nap körül keringeni. Ez a nagyon stabil környezet szükséges az exobolygók észleléséhez.[13]

Magyar hozzájárulás[15][szerkesztés]

Az Ariel-űrtávcső magyar hardver- és tudományos hozzájárulásának koordinátora dr. Szabó Róbert. Az űrtávcsőhöz fedélzeti eszközöket, valamint az építéséhez és földi logisztikai feladatokhoz szükséges berendezéseket, például a detektor és az elektronika hőmérsékletét szabályozó radiátort, a miskolci ADMATIS Kft.[16] szállítja. Az űrtávcső infravörös széles sávú fényességmérésen alapuló vizsgálatait az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója, Szabó M. Gyula vezeti. Az Ariel célkitűzéseinek megvalósításához az ELKH CSFK KTM Csillagászati Intézetének kutatói is hozzájárulnak a bolygóatmoszférák, valamint a célpontok gazdacsillagainak alapos vizsgálatával.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Ezek közé tartozik a Bécsi Egyetem (Ausztria), a Leuveni Egyetem és a Liège-i Egyetem (Belgium), a Dán Műszaki Egyetem, a CEA, a CNES, az Institut d’Astrophysique de Paris, a Marseille Obszervatórium, a Nizzai Obszervatórium és a Párizsi Obszervatórium (Franciaország), a Max Planck Társaság és a Hamburgi Egyetem (Németország), a SRON, az Amszterdami Egyetem, a Delft Műszaki Egyetem és a Leideni Egyetem (Hollandia), a Lengyel Tudományos Akadémia, a CAB, az Institut de Ciències de l’Espai és az Instituto de Astrofísica de Canarias (Spanyolország), a Berni Egyetem (Svájc), az ATC, a Cardiffi Egyetem, az Exeteri Egyetem, a Hertfordshire-i Egyetem, a Keele Egyetem, a Leicesteri Egyetem, a Londoni Egyetem és az Oxfordi Egyetem (Egyesült Királyság).[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Press Releases – Ariel Space Mission (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  2. ↑ Ariel (angol nyelven). GOV.UK. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  3. ↑ (ESA/SCI(2017)2) ARIEL – Atmospheric Remote‐sensing Infrared Exoplanet Large‐survey -- Enabling Planetary Science across Light‐years. ARIEL Science Mission, 2017. március 1. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 12.)
  4. ↑ Amos: Discovering the nature of planets. BBC News, 2018. március 20. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  5. ↑ Gibney: First space mission dedicated to exoplanet atmospheres gets green light. Nature (journal), 2018. március 20. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  6. ↑ ESA award €200m contract to Airbus to build Ariel observatory. European Spaceflight. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  7. ↑ ARIEL: Spacecraft. European Space Agency, 2018. március 20. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  8. ↑ a b Zöld utat kapott a CSFK közreműködésével megvalósuló exobolygó-légköröket vizsgáló Ariel-űrtávcső-program (magyar nyelven). ELKH - Eötvös Loránd Kutatási Hálózat. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  9. ↑ Amos: Full thrust on Europe's new Ariane 6 rocket. BBC News, 2017. június 22. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  10. ↑ Pultarova: ArianeGroup CFO Pierre Godart on Ariane 6 cost savings, micro launchers and reusability. SpaceNews, 2017. október 25. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  11. ↑ Ariel moves from blueprint to reality. ESA, 2020. november 12. (Hozzáférés: 2021. június 12.)
  12. ↑ a b c ESA's next science mission to focus on nature of exoplanets. European Space Agency, 2018. március 20. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  13. ↑ a b c Warren: UK part of ARIEL exoplanet project selected as ESA's next medium-class science mission. Science and Technology Facilities Council, 2018. március 20. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  14. ↑ Race to build Ariane 6 rocket launch pad. Euronews, 2017. december 14. [2018. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  15. ↑ Zöld utat kapott a CSFK közreműködésével megvalósuló exobolygó-légköröket vizsgáló Ariel-űrtávcső-program (magyar nyelven). ELKH - Eötvös Loránd Kutatási Hálózat. (Hozzáférés: 2023. január 23.)
  16. ↑ https://admatis.com/

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az ARIEL című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ariel-űrtávcső&oldid=26466013”