Aribo osztrák őrgróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Aribo vagy Arbo (kb. 850909) a korai Ausztria őrgrófja volt. 871-től haláláig.

Elődei, II. Vilmos és I. Engelschalk Aribót jelölték ki, hogy kormányozza a hercegséget amíg ők a morvák ellen harcolnak. Ez alátámasztja azt a hipotézist miszerint Aribo Vilmos és Engelschalk öccse volt. Aribo békét kötött Szvatoplukkal a morvák fejedelmével. Ez ki is fizetődött amikor 882-ben Engelschalk fia, II. Engelschalk fellázadt ellene magának követelve a hatalmat. A frank és német császár, III. Kövér Károly, megerősítette Aribót pozíciójában, ezért Engelschalk Karintiai Arnulfhoz, Ausztria déli szomszédjához fordult segítségért. Hamarosan Szvatopluk is belépett az úgynevezett Vilmosi háborúba Aribo és a császár oldalán. A harcok 884-ig húzódtak el.

Aribo hatalmának ereje ezután már csak azon múlott hogy meg tudja-e szerezni a császári trónt Arnulf elől Kövér Károly 887-es halála után. A hatalmi harcot végül Párizsi Odo került ki győztesen, aki hatalmába kerítette az egész egykori Frank Birodalmat. Kettőjük küzdelmében azonban mégis Arnulf kerekedett felül, ugyanis 896-ban neki sikerült megszerezni a német trónt.

Előd:
II. Vilmos és I. Engelschalk
Aribo

osztrák őrgróf (kb. 850909)

Utód:
Burkhard