Ardin (hárfa)

Ardin

Noura Mint Seymali ardinnal

Besorolás

kordofon → összetett → szöghárfa pengetős

A Wikimédia Commons tartalmaz Ardin témájú médiaállományokat.

Az ardin hagyományos nyugat-afrikai hárfaféleség, mellyel mauritániai énekmondó nők, griotok (iggawen) kísérik éneküket. 10–14 húrja van, teste nyersbőrrel borított, félbevágott kabaktökből készül, amiből hosszú, egyenes nyak áll ki.

Leírása

Az Ardin korpusza kb. 40 cm átmérőjű, hosszában félbevágott kabaktökből készül, melynek nyitott részére rezonánsként szolgáló nyersbőr hártya feszül. A tök pereménél a tetőre közel merőleges helyzetben kb. egy méteres, 3-4 cm átmérőjű, egyenes nyak van beültetve, amin fém vagy fa hangolókulcsok sorakoznak. A bél- vagy újabban nylonhúrok ezektől kiindulva csatlakoznak a bőr rezonáns hossztengelye mentén végigfutó, húrtartóként funkcionáló fapálcához. A húrtartó két oldalán egy-egy vékony fémlemezből készült kerek lemez található, kilyuggatott peremükben kis fémkarikákkal, melyek a hárfa hangját zizegésükkel színesítik. A rezonátortest nyílása, hanglyuka a bőr tetőlapon, a nyakbeillesztésnél található. A hangszer tetőlapján, nyakán gyakori a geometrikus díszítés.

A nyak és a test csatlakozásának módja szerint az ardin Wachsmann tipológiája szerint a „kanál a csészében” típusnak felelne meg, ugyanakkor, mivel az egyenes nyak a rezonánshoz képest szinte merőlegesen áll, nem ívhárfának, hanem – a mai Afrikában egyedüliként – szöghárfának minősül. Ennek ellenére megjelenése erősen eltér a történelmi szöghárfáétól, tartásmódja éppen annak fordítottja (a test van alul, a nyak felül). Szokás az ardint párhuzamba állítani nyugat-Afrika másik jellemző hangszerével, a korával, de a tökből készült rezonátortesten és az egyenes hárfanyakon kívül más hasonlóság nincs, a lényegi morfológiai eltérések azonban szembeszökők.

Az ardin játékmódja

Használata

Az ardin Mauritániában, Nyugat-Szaharában az arab nyelv hasszanija változatát beszélő, arab-berber gyökerű „fehér mórok” közé tartozó hivatásos női zenészek hangszere, akik éneküket kísérik vele. Játék közben a hangszertest alul van, a hárfa nyakrúdja a zenész bal vállához illeszkedik. Mindkét kéz részt vesz a játékban, de csak a középső három ujjal pengetnek. A hárfa bőrrel fedett testét gyakran egy másik női zenész eközben dobként használja. Az ardin mellett a zenekarban szerepet kap a tidinit nevű nyárslant, amin férfiak játszanak, valamint ütő- és rázóhangszerek is.

Dimi Mint Abba (1958–2011) énekesnő és ardin-hárfás volt az első, aki az 1980-as évek vége felé megismertette a nyugati világot ezzel a hangszerrel.

Források

• Ardin – Oberlin College Libraries
• Deubel, Tara F., Scott M. Youngstedt, Hélène Tissières. Saharan Crossroads. Cambridge Scholars Publishing. ISBN 1-4438-5826-9 (2014) 
• Shepherd, John, David Horn, Dave Laing, Paul Oliver, Peter Wicke. Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World, Volume 2. London, New York: Continuum. ISBN 0-8264-6322-3 (2003)