Archeogenetika
Az archeogenetika (régészeti genetika) a régészet segédtudománya, amely egykor élt élőlények maradványainak biológiai örökítő anyagát (DNS vagy RNS) elemzi. Vizsgálati anyaga legtöbbször emberi maradvány, de kutathatók az állatok, növények, gombák leletei, sőt a baktériumok és vírusok több száz vagy ezer éves nyomai is.[1] Az eddigi legrégebbi DNS szekvenálását 2021-ben végezték el egy több mint egymillió éves mamut maradványaiból.[2][3]
Története
[szerkesztés]A fogalmat Colin Renfrew vezette be a 2000-es évek elején, mint a múlt genetikai eszközökkel folytatott vizsgálatát. A korai tanulmányok a mai emberek DNS-ének elemzése révén vontak le történeti következtetéseket, később az archeogenetikai vizsgálatok már régészeti anyagokból indultak ki, és a régészeti kutatások során előkerült anyagokat vizsgálják.[4]
Az ősi DNS vizsgálata a 2010-es, 20-as években forradalmasította a régészetet és az antropológiát. Lehetővé vált az emberi populációk biológiai múltjának, az evolúciós, migrációs és keveredési mintázatoknak a rekonstruálása, elemzése, de a társadalmi szerveződések, kulturális kapcsolatok mögött álló genetikai rokonsági kapcsolatok feltárása is.[4]
A régészeti leletként előkerülő ősi mintákban a DNS szál töredékes és idővel egyre több hibát tartalmaz. Ezek a problémák az archeogenetika első két évtizedében sok gondot okoztak, azonban a 2020-as évekre az újgenerációs DNS-szekvenátorok nem egy-egy DNS-szálat olvasnak le, hanem tömeges, párhuzamos leolvasást végeznek, és ezek a során a töredezettség nem igazán okoz problémát, hanem éppen a DNS ősiségét, eredetiségét mutató jellé válik.[4]
Az archeogenetika új eredményeiből
[szerkesztés]Az avarokról
[szerkesztés]Csáky Veronika és munkatársai 2020-ban publikálták tanulmányukat a kárpát-medencei Avar Kaganátus elitjének származásáról, 26 avar kori gazdag sír, köztük a kunbábonyi, feltehetően kagán sírban eltemetett személy maradványainak vizsgálatával. Megállapították, hogy ezek a személyek genetikai kapcsolatban álltak több ősi és modern belső-ázsiai populációval, leginkább a Bajkál-tótól keletre élő burjátokkal.[5] A régészetileg körvonalazott Duna-Tisza közi avar elit egységes származású volt. Az apai felmenők számontartása összetartó erő volt mind társadalmilag, mind területileg. A mitokondriális genetika eredmények azt is mutatják, hogy az avar elit családokból álló csoportokként érkezett a Kárpát-medencébe, és a letelepedés után több generáción át nagyrészt endogám maradt, de kerülték a közeli rokonok egymás közötti házasodását is. [6]
A honfoglalókról
[szerkesztés]2022 májusában Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok mintegy harminc társukkal tanulmányt tettek közzé a Current Biology című nemzetközi szaklapban, amelyben a mitokondriális DNS genetikai vizsgálata alapján kimutatták, hogy a honfoglaló magyarok magját képező népesség finnugor származású volt.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ KKJM 32. o. KKJM32
- ↑ Hunt, Katie. „World's oldest DNA sequenced from a mammoth that lived more than a million years ago”, CNN News, 2021. február 17. (Hozzáférés: 2021. február 17.)
- ↑ Callaway, Ewen (2021. február 17.). „Million-year-old mammoth genomes shatter record for oldest ancient DNA - Permafrost-preserved teeth, up to 1.6 million years old, identify a new kind of mammoth in Siberia.”. Nature 590 (7847), 537–538. o. DOI:10.1038/d41586-021-00436-x. PMID 33597786.
- ↑ a b c KKJM 33. o.
- ↑ KKJM 32. o.
- ↑ KKJM 33. o.
- ↑ Török-Neparáczki
Források
[szerkesztés]- ↑ KKJM: Rácz Zsófia (szerk) – Hajdrik Gabriella: Egy eltűnt nép nyomában: Az avarok élete a Duna–Tisza közén. Kecskemét: Kecskeméti Katona József Múzeum. 2024. ISBN 978-963-9815-76-6
- ↑ Török-Neparáczki: Török Tibor – Neparáczki Endre – Maróti Zoltán – Gál Szilárd Sándor – Tomka Péter – Schütz Oszkár: The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians. Current Biology, XXXII. évf. 13. sz. (2022. július 11.) Hozzáférés: 2024. május 18.
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Archeogenetika témájú kategóriát.
