Archaeocyatha

Archaeocyatha
	Archaeocyatha.jpgáltozatos alakú archaeocyathák
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták;
Csoport:	Opisthokonta;
Csoport:	Holozoa;
Csoport:	Filozoa;
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Szivacsok (Porifera);
Osztály:	Archaeocyatha; A.G. Vologdin, 1937
Szinonimák
	Cyathospongia; Pleospongia;
Alosztályok
	szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Archaeocyatha témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Archaeocyatha témájú médiaállományokat és Archaeocyatha témájú kategóriát.

Az Archaeocyatha a szivacsok (Porifera) törzsének egyik, a földtörténet kambrium időszakában élt osztálya. Nevük görög eredetű; jelentése: „ősi kehely”.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Mivel kizárólag ősmaradványokból ismerjük őket, csak valószínűsítjük, hogy a szivacsok közé tartoztak. Maradványaik kőzetalkotó mennyiségben kerültek elő jóformán az összes kontinensről. Úgy tűnik, ezek voltak a bioszféra legelső zátonyépítő szervezetei.^[1]

Első képviselőik mintegy 525 millió éve jelentek meg. A korai kambriumot 510 millió éve lezáró kihalási eseményt refúgiumokban túlélték és utána úgy elszaporodtak, hogy a ma ismert szilárd vázú kambriumi fajok több mint a fele közülük kerül ki. A kambrium és az ordovícium határán, 488 millió éve lezajlott következő kihalás kipusztította őket, és utána hosszú ideig egy állatfaj sem vált zátonyképzővé.^[2]

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Fordított serleg-, illetve kúpszerű, többnyire 8–15 cm hosszú, 1–2,5 cm átmérőjű vázuk leginkább a mai mészszivacsokéhoz és szarukorallokéhoz hasonlított (némely adatok szerint egyes vázak hossza elérhette a 30 cm-t). A test közepén húzódott végig az űrbél, amitől az állat olyan, mintha egy kisebb serleget, illetve kúpot tettek volna a nagyobba. Számos, ettől az általános alaktól eltérő formájuk is létezett: voltak köztük gömbölyűek egyetlen belső kamrával, kúposak több kamrával és cső alakúak is. Valamennyi alakot e célra szolgáló kinövések rögzítették a tengerfenékhez. A kért fal között a tulajdonképpeni testet vékony, függőleges lapok tagolják.

Vázukat zömmel mikroszemcsés, mikrokristályos kalcium-karbonát poliéderek építették fel (föltehetőleg kalcit). Összetételét tekintve a kalcium-karbonát volt túlsúlyban, feltehetően a kalcit. A talált fosszíliákban a szivacstűk jelenléte nem nyilvánvaló. Belső és külső faluk egyaránt perforált; a belső pórusok nagyobbak a külsőknél.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Tengeri lények voltak, mint a kambrium időszakában még minden élőlény. Felnőtt alakjaik a többi szivacshoz hasonlóan a fenékhez rögzülve szűrték ki a vízből táplálékukat — legalábbis a zátonyképző fajok a sekély vízben, partközelben. Egyes fajaik magánosan éltek, mások áltelepeket alkottak.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

Hagyományosan két kládra (alosztályra) osztják őket: a szabályos és a szabálytalan alakú archaeocyathák csoportjaira. Az ebből a két kategóriából kimaradt taxonokat egy harmadik, formális alosztály fogja össze