Arausiói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Arausiói csata
A kimberek és teutonok vándorlása
A kimberek és teutonok vándorlása

Konfliktus Kimber háború
Időpont Kr. e. 105. október 6.
Helyszín Arausio városa és a Rhône között
Eredmény Hatalmas római vereség
Szemben álló felek
Teutonok
Kimberek
Római Köztársaság
Parancsnokok
Boiorix
Teutobod
Quintus Servilius Caepio
Gnaeus Mallius Maximus
Szemben álló erők
Körülbelül 200 000 katona80 000 légiós és 40 000 főnyi segéderő
Veszteségek
Ismeretlen
(Valószínűleg néhány ezer)
80 000
(ha a segédcsapatokat is beleszámítjuk, akkor 120 000)

Az arausiói csatára Kr. e. 105. október 6-án került sor Arausio városa, (a mai Orange, Vaucluse) és a Rhodanus (Rhône) folyó között, a kimber háború csúcspontja. Két római sereg vívott itt meg a kimber és teuton törzsekkel. A Római Köztársaság csapatait Quintus Servilius Caepio proconsul és Gnaeus Mallius Maximus consul vezette, a kimberek vezére Boiorix volt. A consul és a proconsul képtelensége az együttműködésre a római sereg katasztrofális vereségéhez vezetett. A rómaiak nyolcvanezer katonát, a kísérőkkel együtt összesen 112 ezer embert vesztettek. A vereség utat nyitott Gaius Marius számára, hogy helyzetét megerősítse és a római légók toborzásának és szervezésének radikális reformjába fogjon.

Előzményei[szerkesztés]

A kimber törzsek vándorlása Gallián és a környező területeken keresztül felborította az erőegyensúlyt és konfliktusokat provokált az őslakos törzsek, mint a Helvetii, illetve a rómaiak között. Egy római támadás és a Tolosa városban kirobbant lázadás a rómaiak mozgósításához vezetett a térségben. Több hadsereget állítottak fel. A proconsul visszafoglalta Tolosát, majd védelemre rendezkedett be. Ki akarta várni, hogy a kimberek újra megindulnak-e a római fennhatóság alatt álló területek ellen. I. e. 105 októberében meg is indultak.

A pozíciók[szerkesztés]

A csata még el se kezdődött, és a rómaiak máris bajban voltak. A két legjelentősebb római sereg Arausio közelében, a Rhône folyónál táborozott le. A proconsul alacsonyabb rangja ellenére nem mutatott tiszteletet a consul iránt, mert Gnaeus Mallius Maximus homo novus volt, aki kinevezése előtt nem volt tagja az uralkodó római elitnek. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy a két római sereg a folyó ellenkező oldalán vert tábort.

Scaurus halála[szerkesztés]

Az első összecsapásra Marcus Aurelius Scaurus legátus portyázó csapata és egy előrehúzódó kimber seregrész között került sor. A rómaiakat legyűrték, a legátust elfogták és Boiorix elé vitték. Scaurus egyáltalán nem ijedt meg, és azt tanácsolta Boiorixnek, hogy forduljon vissza, mielőtt a rómaiak megsemmisítik a seregét. Ez az arcátlanság annyira felbőszítette a kimber királyt, hogy Scaurust egy ketrecben élve megégettette.

A küzdelem[szerkesztés]

Közben Maximusnak sikerült meggyőznie Caepiót, hogy hozza át katonáit a folyón, de a proconsul még mindig ragaszkodott a külön táborhoz, és végül a saját táborát az ellenség közelében verte fel. Boiorix, látva a római seregek elszántságát, tárgyalásokba kezdett Maximusszal. Caepio azonban attól tartott, hogy Maximus magának követeli a sikert, ha a tárgyalások eredményesek lesznek, ezért október 6-án támadást indított a kimber tábor ellen. Az elsietett támadás azonban megtört az ellenálláson, és a kimberek még Caepio őrizetlenül hagyott táborát is kifosztották.

A könnyű győzelem feltüzelte a kimberek önbizalmát, és Maximus ellen indultak. A rómaiak önbizalmát aláásta Caepio seregének veszte és a vezérek torzsalkodása, és talán el is menekültek volna, de a tábor kedvezőtlen kiválasztása miatt a hátuk mögött volt a folyó. A vereség után sokan megpróbálkoztak ezzel az iránnyal, de a rómaiak többnyire nem tudtak úszni, ezért nagyon kevesen menekültek meg.

Következményei[szerkesztés]

Róma harcos nép volt, hozzászokott hogy a hadiszerencse forgandó. Az arausiói tragédiában kicsúcsosodott vereségsorozat azonban már a rómaiak számára is riasztó volt. Emberanyagban is megfogyatkoztak, miközben az Alpok védetlen hágóin túl rémítő ellenség csapatai táboroztak. Rómában a legtöbben úgy vélték, ehhez a helyzethez Caepió nagyképűsége és nem a római hadsereg gyávasága vezetett. Az uralkodó osztállyal szembeni elégedetlenség nőtt. A rómaiak szerencséjére a kimberek a csata után az Arverni törzzsel keveredtek konfliktusba, és súlyos küzdelmek után Itália helyett a Pireneusok felé vették az irányt. Ez időt adott Rómának, hogy rendezze sorait és olyan embert, Gaius Mariust állítson az élre, akit később Róma megmentőjeként ünnepelhettek.

Lásd még[szerkesztés]