Újszínház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Arany János Színház szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Koordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 03′ 34″

Újszínház
Az akkor Új Színház frontoldala 2004-ben
Az akkor Új Színház frontoldala 2004-ben
Általános adatok
Korábbi nevei Bartók Gyermekszínház
(1961–1974)
Budapesti Gyermekszínház
(1974–1986)
Arany János Színház
(1986–1994)
Új Színház
(1994–2012)
Névadó Székely Gábor (Új Színház)
Duka Margit (Bartók Gyermekszínház)
Alapítva 1961
Profil magyar szerzők új bemutatóinak napirendre tűzése
Műfaj nyitott művészszínház
Fenntartó Fővárosi Önkormányzat
Játszóhelyek Nagyszínpad (340 fő)
Bubik István Stúdió színpad (kb. 80 fő)
Személyzet
Főigazgató Dörner György
Gazdasági vezető Fekete Mária
Rendezők Csiszár Imre, Nagy Viktor, Kerényi Imre, Bodolay Géza, Pozsgai Zsolt

Színészek 30 fő + 15 fő vendégművész
Technikai személyzet 30 fő
Adminisztratív személyzet 15 fő
Elérhetőség
Postacím Új Színház Nonprofit Kft.
1061 Budapest, Paulay Ede utca 35.
Telefonszám +36-1 269-6021
Honlap www.ujszinhaz.hu
E-mail ujszinhaz@ujszinhaz.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszínház témájú médiaállományokat.

Az Új Színház, 2012-től megnevezése Újszínház Budapest színházainak egyike, a Paulay Ede utcában, ami 1994-ben Székely Gábor vezetésével profiljában és nevével is megújult. Addig, 1961 óta gyermek- és ifjúsági színházként működött. Fővárosi fenntartású kőszínház.

A színházról[szerkesztés]

Gyermekszínház[szerkesztés]

1961 márciusában alapította meg Duka Margit a Bartók Gyermekszínházat. A név onnan származik, hogy a gyermekeknek játszó színház ötletének Lakatos Éva, a Filharmónia igazgatója, rendelkezésünkre bocsátotta a Bartók Termet (Váci utca 9.), ahol Kárpáthy Gyula dramaturggal 6–14 éves korosztálynak tartottak délutánonként előadásokat. Az első bemutatott darab Jékely Zoltán, Mátyás király juhásza volt, zenéjét Kocsár Miklós szerezte. Kalmár András rendezésében a főszereplők Tordy Géza, Zenthe Ferenc, Garics János és Kovács Ibi voltak. 1964-től az Operettszínházban tartották előadásaikat. Ebben az időszakban, ahogy a fővárosba került, csalatkozott munkájukba Haumann Péter, a vezető színészek közül: Bessenyei Ferenc, Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Szirtes Ádám, Tá­bori Nóra, az akkor negyedéves főiskolások közül pedig: Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Kern András, Kovács István, Szacsvay László és Venczel Vera. Állandó társulat nélkül, meghívásos alapon dolgoztak.[1][2][3]

1971-ben[4] költözött be, immár önállóan a Paulay Ede utcába, a Thália Színház régi épületébe, Kazán István vezetésével, aki nevüket Bar­tók Színházra rövidítette, mivel megcélozták az ifjúságot, tehát nagyjából a 14-20 éves korosztályt és megkezdte egy állandó társulat szervezését. Első bemutatójuk a Bartók életét idéző „Bartokiana” című mű volt, melyet Kazimir Károly állított színpadra. 1974-ben azonban Budapest Főváros Tanácsa a színhát nevét Budapesti Gyermekszínházra változtatta és döntést hozott arról is, hogy az évi 310 előadásából csak 50 lehet olyan, amely a serdültebb — 14—18 év közötti — korosztályhoz szól. A színház műsorán a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett musicalek, kortárs magyar szerzők darabjai is szerepeltek. 1977-ben az intézmény új igazgató-főrendezője Nyilassy Judit lett. Nyu­galomba vonulása után Ke­leti Istvánt – aki addig a Pinceszínház vezetője volt – nevezték ki igazgatónak. Még ugyanabban az évben, 1985-ben Arany János Színházra változtatták a társulat nevét és új műsort hirdetett, hogy az egyre felnőttebb kamaszokat újra becsábítsák a színházba. 1989-ben Meczner János lett az igazgató. Az épület rekonstrukciója (1988–1990) során a nagyszínpad mellett kialakítottak egy kamaratermet is. Ez idő alatt a társulat művelődési otthonokban játszott.[5][6][3][2][7][8][9][10][11][12] Néhány évvel az után, hogy elkészült az Arany János Színház felújítása – bár addig több magánkísérletet is sikerrel visszautasítottak –, az akkori főpolgármester-helyettes és a kulturális bizottság elnöke jelezte Meczner János igazgatónak, hogy más profilt szánnak a színháznak.[13]

Új Színház[szerkesztés]

1994-ben egy formális, meghívásos pályázat elnyerésével kapott lehetőséget Székely Gábor egy társulat és egy teljesen új művészi elképzelés alapítására a Paulay Ede utca 35-ben lévő épületben. A Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának döntése alapján az addig ott működő Arany János Színházat profilváltásra ítélte, igazgatója, Meczner János a Bábszínház élére, míg társulata a Tivolihoz került.[14] Egyedül Ács János maradt a megújult színháznál.[15] Első bemutatója, Novák Eszter rendezésében a Csongor és Tünde (Üdlak) volt.[16][17] Székely a tanítványaival - Novák Eszterrel és Hargitai Ivánnal - és Ács János főrendezővel kívánt megalapozni egy „másfajta művészszínházi profilt”, amely 3 évnyi működés után nem váltotta be a hozzá fűzött pénzügyi reményeket, így a fenntartó egy népszínházi irányú pályázatot részesített előnyben.[17][18] Ez idő alatt háromszor is halasztottak bemutatót, illetve olyan színészek hagyják ott a társulatot, mint Papp Zoltán vagy Udvaros Dorottya. A lemondatott igazgató szerint az Új Színház évadról évadra több saját előadást tartott, amivel együtt nőtt a nézőszám és a látogatottság is. Kritikusok több kategóriában is díjazták előadásaikat (1994-1995-ben: Csongor és Tünde, Patika, Don Juan, 1995-96-ban: Vérnász, Ivanov, 1996-97-ben: Figaro házassága). Pályázatában emelte volna az évenkénti bemutatók számát, rövidebb próbaperiódust ígért, sokrétűbb repertoárt, "élő színházat" (ami összecseng a „székelyi hagyomány folytatását ígérő”, Márta István által bedobott „nyitott színház” szlogennel), magasabb produkciós keretösszeget és ötmillió forinttal alacsonyabb bevételi tervet tartott szükségesnek. Kifejtette, hogy három év éppen csak az alapozásra volt elegendő.[19]

Az 1998-ban kiírt igazgatói pályázaton Márta István koncepciója volt a befutó. Főrendezői pozícióban Ács János maradt.[19] 1999-ben megalapították Paulay Ede-díjat, melynek odaítéléséről a teátrum társulatának tagjai titkos szavazása alapján döntenek. Első alkalommal Holl István színművészt díjazták.[20] Ugyanebben az évben fölkérésre Jakobi László vállalta föl a színház marketingtevékenységét.[21] Több külsős produkció, vendégelőadás és a Kelemen László Színkör is helyet kapott tereiben, de a társulat színészei is gyakran jártak vidékre.[22][23]

Újszínház[szerkesztés]

13 évnyi igazgatás után 2011-ben a városvezetés megvonta Márta István támogatását, és 2012. február 1-jével Dörner Györgyöt bízta meg az intézmény vezetésével.[24] Dörner szerette volna a színház nevét Hátország Színházra megváltoztatni, ehhez azonban a fenntartó nem járult hozzá.[25][26] 2012 szeptemberétől – bár a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoportjának nem tetszik – mégis egybe, Újszínházként írják a teátrum nevét.[27] A színházra 2015 nyarán ismét pályázatot írtak ki a hamarosan lejáró mandátum miatt. A színházra 12 pályázat érkezett,[28] ám a szakmai bizottság és a közgyűlés döntése értelmében a pályázatok elbírálása után, Dörner György maradt az igazgató még 5 évre.

Az igazgatóváltások, illetve a pályázatok elbírálása minden esetben komoly szakmai, illetve politikai visszhangot keltett.

"2012 óta sok idő telt el, sok bemutatót tartottunk, sok ember töltötte nálunk az estéjét. Megannyi érdekes, aktuális, szórakoztató és drámai előadást tűztünk műsorra. A tavalyi évadban bemutattuk Jókai Mór klasszikusát A kőszívű ember fiai–t, Szerb Antal zenés művét az Exet, Móricz Zsigmond Sári bíró előadását, a stúdiószínpadon Gyökössy Zsolt aktuális darabját A második terítéket majd az évadot Kocsis István Megszámláltatott fák c. előadásával zártuk. Az 1956-os események kerek évfordulója miatt drámaíró pályázatot hirdettünk, melynek győztes darabját a Milady ’56-ot mutattuk be. A darabot Lajta Erika írta. Februárban már negyedik alkalommal rendeztünk meg a Keresztény Színházi Fesztivált, mellyen hazai és határon túli előadásokat mutattunk be a nagyközönség számára. Az új évadban is sok-sok örömöt és feledhetetlen estét szeretnénk adni Közönségünknek előadásainkkal. Új bemutatóinkat megtalálja már a Bemutatók fül alatt.

Mint azt már Önök is tudják: klasszikus értékeket. Magyarul.

Sok szeretettel várjuk Nézőinket az új évadban is! Dörner György igazgató, színművész"

Bemutatók[szerkesztés]

Székely Gábor korszaka[szerkesztés]

(20 bemutató)

Márta István korszaka[szerkesztés]

(86 bemutató)

Dörner György korszaka[szerkesztés]

Igazgatói[szerkesztés]

Társulat (2019-2020)[szerkesztés]

Az épületről[szerkesztés]

009e Bp.VI.Paulay E.u.35.jpg
009f Bp.VI.Paulay E.u.35.jpg
Az épület bejárata

A színház épülete „Budapest Szívében”, a VI. kerületi Paulay Ede utca 35. szám alatt, az Opera és a volt Balettintézet szomszédságában áll.

Lajta Béla tervei alapján épült 1908–1909-ben. Nézőtere három fő részből állt: a földszinti, asztalokkal és székekkel berendezett kő- és faburkolatos nagyteremből, egy emeleti télikertből és egy keskeny karzatból.

A nagyterem oldalfalaihoz hasonlóan homlokzatát is szürke márványburkolat fedte, a bejárati kapuk anyaga alumínium- és rézlemez-burkolat, az attika kerubfigurái vörösrézből domborítottak és részben aranyozottak.[29] Az első nagyobb változtatásokra Vágó László tervei alapján 1921-ben került sor. Ekkor már a színházi igényeknek megfelelő belső térrendszer alakult ki. A falakra-mennyezetekre színekben bővelkedő neoempire-neobarokk díszítés került. Az ötvenes-hatvanas években előbb Cléve Ervin, Vági Oszkár, majd P. Müller Éva tervei szerint a szocreál ízléshez igazították a homlokzatot. 1962-ben felkerült az épületre Budapest első függönyfala: eltüntették a pártázatot, sárga–kék üveglapokból álló szerkezettel takarták el az egész homlokzatot, a bejáratra pedig fémszerkezetet került.[30][31][32] 1988–1991 között az épületet átalakították, a nagyszínpad mellett kialakítottak egy kamaratermet is.[7] 1989-ben Kőnig Tamás és Wagner Péter, Dávid Ferenc művészettörténész segítségével rekonstruálta az 1909-es Lajta-homlokzatot.[32] Ez alatt több színház is helyet kapott az épületben[33]

Az épület hosszúkás, 11 méter belmagasságú, 330 fős nézőtérrel. Az emeleten a kabaré-előadásoknak kialakított pódium kapott helyet. Kívül a geometrikusan stilizált, leegyszerűsített formák, az exkluzivitást sugalló, gazdag anyaghasználat és a keleties összhatás már az 1920-as évek art déco stílusát előlegezi.[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Találkozás Duka Margittal, Film Színház Muzsika 30. évfolyam 23. szám - 1986. június 7. (online: https://adtplus.arcanum.hu)
  2. a b Javaslat a Bartók Színház nevének kiegészítésére. ill. megváltoztatására., Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu - 1974. január 23.
  3. a b Bartók Gyermekszínház – Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  4. Egy színház honfoglalása, Déli Hírlap 3. évfolyam 255. szám, library.hungaricana.hu - 1971. október 29.
  5. Négyszemközt - Új színház „alakult” Budapesten, Színház 5. évfolyam 9. szám - 1972. szeptember 1. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. Gyerekek a nézőtéren, Hétfői Hírek 18. évfolyam 11. szám - 1974. március 11. (online: "Budapesti%20Gyermek­színház."&pg=259 adtplus.arcanum.hu)
  7. a b Arany János Színház – Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  8. Az Arany János Gyermekszínház beruházási programjára tett javaslatot. Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1), library.hungaricana.hu - 1988. március 29.
  9. Nyitás: 1990. október Új Tükör 26. évfolyam 39. szám - 1989. szeptember 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. Másfajta társulati életet kell élnünk... -Interjú Nyilassy Judittal, Új Ember 34. évfolyam 3. (1645.) szám - 1978. január 15. (online: "Gyermekszínház"%20Nyilassy%20igazgató%29&pg=13 adtplus.arcanum.hu)
  11. Színházigazgatói kinevezések, Népszava 113. évfolyam 125. szám - 1985. május 30. (online: "Gyermekszínház"%20Nyilassy%20igazgató&pg=329 adtplus.arcanum.hu)
  12. „Csodát kell produkálni“ Új Szó 39. évfolyam 99. szám, library.hungaricana.hu - 1986. április 28.
  13. Bóta Gábor: "Ez egy alázatos műfaj". Beszélgetés Meczner Jánossal, Kritika 38. 12. szám - 2009. (online: adtplus.arcanum.hu)
  14. Csáki Judit. „Színház a városházán” (pdf). Színház magazin 1998 (4), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 19.)  
  15. Mint egy kicsi város - Beszélgetés Ács Jánossal a régi és az új színházáról, Népszabadság 52. évfolyam 30. szám - 1994. február 5. (online: "arany%20jános%20színház"%29&pg=95 adtplus.arcanum.hu)
  16. Bérczes László. „Beszélgetés Csomós Marival” (pdf). Színház magazin 1995 (7), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 19.)  
  17. a b Nánay István: MOLIERE – SZÉKELY – CSERHALMI - Beszélő, 2000. június
  18. Koltai Tamás az Új Színházról: Átlagszínház - Színház folyóirat 2012. március
  19. a b Szőnyei Tamás: Igazgatóváltás az Új Színházban: Magyar dráma, Magyar Narancs 1998/4. (01. 29.)
  20. origo Holl István Paulay Ede-díjat kapott, 1999.03.28.
  21. Jávorszky Béla Szilárd: Jakobi László - A főpolgármester mint reklámhordozó
  22. Színház magazin” (pdf) 31 (2), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 20.)  
  23. origo: Márta István: Gyűlölöm a prekoncepciókat 2002. október 22.
  24. Dörner György az Új Színház élén Revizor kritikai portál, 2011.10.08.
  25. Tarlós: Csurka nem dolgozhat az Új Színházban Index/MTI - 2011. december 14.
  26. Meghalt Csurka István, szinhaz.hu - 2012. február 4.
  27. Pál László: A Vígnek adná Dörner A hatodik koporsót, 24.hu - 2012. szeptember 12.
  28. Szemere Katalin (2016. július 29.). „Nagy a tülekedés Dörner György székéért”, Kiadó: nol.hu.  
  29. a b Csáki Tamás: Parisiana mulató, 1907–1909 – A „Lajta Béla virtuális archívum”
  30. Haba Péter: Pre-, neo-, poszt- - a Paulay Ede utcai Új Színház épületének múltjáról, 2009
  31. Dávid Ferenc – Gajdó Tamás: Színház a Szerecsen utcában
  32. a b (Régi) Új Színház
  33. Színház épületek - Budapest

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]