Aranjuez–Valencia-vasútvonal

Aranjuez–Valencia-vasútvonal
Vonal:	310
Hossz:	354,8 km
Nyomtávolság:	1668 mm
Üzemeltető:	Renfe Operadora
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranjuez–Valencia-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Madrid-Atocha felé 0,0 Aranjuez Alcázar de San Juan felé 6,2 Ontígola 16,2 Ocaña 20,0 Noblejas 26,7 Villarrubia de Santiago Villacañas felé 43,9 Santa Cruz de la Zarza Torrejón de Ardoz felé 59,3 Tarancón 71,6 Huelves 76,3 Paredes de Melo 84,2 Vellisca 96,4 Huete 107,4 Caracenilla 113,7 Castillejo del Romeral 122,5 Cuevas de Velasco 127,2 Villar del Saz de Navalón 141,9 Chillarón 151,5 Cuenca 179,6 Cañada del Hoyo 179,6 Carboneras de Guadazaón 196,6 Arguisuelas 213,1 Yémeda-Cardenete 219,6 Villora 229,1 Enguídanos 235,9 Mira 243,6 Camporrobles 256,1 Las Cuevas 264,9 Utiel 7,3 San Antonio de Requena 12,6 Requena 22,6 El Rebollar 33,1 Siete Aguas 35,9 Venta Mina 46,0 Buñol 53,8 Chiva 59,4 Cheste 65,2 Circuito Ricardo Tormo 70,5 Loriguilla-Reva 80,0 Aldaya 82,7 Chirivella-Alquerías Valencia-San Isidro felé 85,3 Valencia-San Isidro 88,7 Valencia-Fuente San Luis

Az Aranjuez–Valencia-vasútvonal egy 354,8 km hosszúságú, nem villamosított, 1668 mm-es nyomtávolságú vasútvonal Aranjuez és Valencia között Spanyolországban. Tulajdonosa az Adif, üzemeltetője a Renfe Operadora. Vonalszáma 310.

Története

Már az 1870-es általános vasúti törvény is előirányozta egy közvetlen Madrid-Valencia-vasútvonal megépítését Aranjuezen és Cuencán keresztül, bár az 1880-as évekig nem volt ilyen irányú projekt. Az 1850-es években már megépült a Madridot és Levante-t összekötő vasútvonal Alcazar de San Juanon és Albacete-en keresztül, amely a Compañía de los Ferrocarriles de Madrid a Zaragoza y Alicante (MZA) tulajdonában volt.

1882-től a Sociedad de los Ferrocarriles de Cuenca a Valencia y Teruel - amelynek fő részvényese a Banco Regional Valenciano volt - megkezdte a Valenciát Cuencával összekötő vasútvonal építését. A Valencia-Buñol szakaszt 1883 júliusában adták át, két évvel később pedig az Utiel-Siete Aguas szakaszt; a Siete Aguas és Buñol közötti vasútvonalat 1887-ben fejezték be, de a munkálatok nem haladtak tovább Utielnél. Ugyanebben az évben a Valencia-Utiel vonal üzemeltetése a Compañía de los Caminos de Hierro de Este de España kezébe került, amelyet 1892-ben a "Norte" társasághoz csatoltak.

Ugyanakkor 1884-ben az MZA társaság megkezdte az Aranjuez és Cuenca közötti vasútvonal építését. Ennek a vonalnak a megépítését már 1880 előtt állami koncesszióban határozták meg, amelyet az MZA egy másik, az építéssel megbízott társaságtól szerzett meg. Az építési munkálatok gyorsan haladtak, és a 152 km hosszú vonal 1885. szeptember 5-én nyitotta meg kapuit a forgalom előtt. Annak ellenére, hogy az MZA akkoriban kérte, hogy az építkezést Utielig folytassa, a társaság nem lépett ebbe az irányba.

Irodalom

• Chust Calero, Manuel (1995). Historia de la Diputación de Valencia. Diputación de Valencia.
• Comín, Francisco (1998). 150 años de historia de los ferrocarriles españoles I. Anaya.
• García Raya, Joaquín (2006). «Cronología básica del ferrocarril español de vía ancha». IV Congreso Historia Ferroviaria: Málaga, septiembre de 2006 (Consejería de Obras Públicas y Transportes de la Junta de Andalucía).
• Martín Aceña, Pablo; Martínez Ruiz, Elena (2006). La economía de la guerra civil. Marcial Pons Historia.
• Martínez Roda, Federico (1998). Valencia y las Valencias: su historia contemporánea (1800-1975). Fundación Universitaria San Pablo.
• Rodríguez Lázaro, Javier (2000). Los primeros ferrocarriles. Madrid: Ediciones Akal.
• Rodríguez Martínez, Saturnino (1999). El NO-DO, catecismo social de una época. Madrid: Editorial Complutense.
• Wais, Francisco (1974). Historia de los Ferrocarriles Españoles. Madrid: Editora Nacional.