Aram Hacsaturján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aram Hacsaturján
1971-ben Hollandiában
1971-ben Hollandiában
Életrajzi adatok
Született 1903. május 24.[1]
Tiflisz, Orosz Birodalom
Származás örmény
Elhunyt 1978. május 1. (74 évesen)[2][3][4][5][6]
Moszkva, Oroszországi SZSZSZK, Szovjetunió
Sírhely Komitasz Panteon, Jereván
Házastársa Nina Makarova (1933–1976)
Iskolái
Pályafutás
Műfajok vonós- és zongoraversenyek, concertók, hagyományos örmény zenevilág
Híres dal Kardtánc
Spartacus (balett)
Hangszer
Díjak
Tevékenység zeneszerző
IPI-névazonosító
  • 00040361913
  • 00053353399

Aram Hacsaturján aláírása
Aram Hacsaturján aláírása

Aram Hacsaturján weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aram Hacsaturján témájú médiaállományokat.

Aram Hacsaturján, oroszul: Арам Ильич Хачатурян (Aram Iljics Hacsaturján), örményül: Արամ Խաչատրյան (Tbiliszi, 1903. június 6.Moszkva, 1978. május 1.), örmény származású szovjet zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik kiemelkedő, ünnepelt alakja. Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el a Szovjetunióban és külföldön egyaránt.

Élete[szerkesztés]

Szegény örmény családba született 1903. június 6-án (az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint május 24-én) a grúziai Tbilisziben (akkor Tiflisz). Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Örményország 1920-ban a Szovjetunió tagállama lett, a fiatal Aram ekkor egy örményországi propaganda-vonatúthoz csatlakozott, melyen grúz–örmény művészek vettek részt. A következő évben Moszkvába utazott bátyjához, aki a Második Moszkvai Művészeti Színház színpadi rendezője volt. Bár nem volt zenei előképzettsége, Hacsaturján tehetséges volt, így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult Szergej Bicskov, majd Andrej Boriszjak keze alatt. Maga Mihail Gnyeszin 1925-ben kezdett zeneszerzést oktatni a főiskolán. Hacsaturjánt 1929-ben a moszkvai konzervatóriumba vették át, ahol Nyikolaj Mjaszkovszkij (zeneszerzés) és Szergej Vaszilenko (hangszerelés) oktatta. Itt végzett 1934-ben.

Az 1930-as években[szerkesztés]

Elvette Nyina Makarova zeneszerzőnőt, volt iskolatársát Mjaszkovszkij csoportjából. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva) és a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. A Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett, 1937-ben. A Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki 1939-ben. Boldogság című balettjét 1939-ben szerezte, majd a későbbi Gajane című balettben ismét felhasználta.

A negyvenes években[szerkesztés]

Arcképe az ötvendramoson

1943-ban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1948-ban átmenetileg kiesett a hivatali kedvezményezettek köréből. Szimfonikus költeménye, későbbi elnevezéssel a Harmadik Szimfónia, felkeltette a pártharagot vele szemben. Ironikus módon Hacsaturján a művet épp a kommunizmus iránti tiszteletből írta: „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön ki benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán épp, mert nem csatolt programot zenéjéhez, a dolog visszafelé sült el. Zsdanovnak, a Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának nevéhez köthető az 1948-as ún. Zsdanov-rendelet, amely elítélte Sosztakovicsot, Prokofjevet, Hacsaturjánt más szovjet zeneszerzőkkel egyetemben, mint formalista és a néptől elfordult művészeket. A megnevezett művészek ez időre már a „szovjet zene titánjai”-ként voltak számon tartva a 20. századi világ vezető zeneszerzői között. Mindezek ellenére a megvádoltaknak nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet. A rendelet Hacsaturjánt mélységesen megrendítette: „Tragikus napok voltak azok… Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson őszintétlen volt. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a hivatásváltást.” E szégyenletes epizód ellenére Hacsaturján mégis visszatért a kegyeltek körébe. Számos állami kitüntetést kapott mind a rendelet előtt, mind a rendelet után. Így négy Sztálin-díjat (1941, 1943, 1946 és 1950), egy Lenin-díjat (1959), egy Szovjetunió Állami Díját (1971), és a Szocialista Munka Hőse Kitüntetést (1973). 1957-től ismét betöltötte a Zeneszerzők Egyesületének elnökségi-titkári posztját.

Nem sokkal a 75. születésnapja előtt hunyt el. Jerevánban temették el több kiemelt örmény művész mellett, akik bemutatták az örmény művészetet a világ számára. Az 1998-as örmény 50 dramos papírpénzen az ő képe van.

Művészete[szerkesztés]

Számos concertót és concerto-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Concerto-hármasa a három ismert szovjet előadóművész – David Ojsztrah (hegedű), Szvjatoszlav Knusevickij (cselló) és Lev Oborin (zongora) – számára íródott, akik 1941 és 1963 között koncerteztek vele. Zongorakoncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Hacsaturján szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. A harmadik tételben tizenöt trombitát és orgonát is felvonultat.

Legnagyobb szabású munkái a Spartacus és a Gajane balett. Ezek egyben a legismertebb művek is. A Gajane utolsó felvonásának híres Kardtánc dallama különösen kedvelt.

Számos művet írt szólózongorára. Két zenei albumot gyermekeknek (op. 62 és 100). A Gyermekalbum 1. könyvét először 1947-ben adták ki. Ebben találunk egy 1926-os szerzésű könnyed, melodikus andantínó dallamot, ismertebb nevén az „Iván énekel”-t. A darabsorozat 8–10 kisebb részből áll, eredetileg Iván kalandjai címmel. A Gyermekalbum 2. könyvét először 1964-ben adták ki. Ebben találunk egy 1928-as fúgát, valamint egy ütemes programzenét, „Két vicces nagynéni vitája”, ill. néha Két hölgy pletykál címmel. Filmzenéket is szerzett. Mihail Lermontov Masquerade című színpadi darabjához írt zenét 1941-ben. Az ebben hallható zenekari szvit is meglehetősen népszerűvé vált.

A Spartacus balett zenéje rendkívül plasztikus, abszolút filmzeneszerű. Különösen Spartacus és Phrygia adagiója, mely a BBC közkedvelt sorozatának, Az Onedin család-nak főcímzenéje is lett. A dallam megérdemelten a brit nagyközönség legkedveltebb klasszikus művei közé tartozik. A balettek számait – köztük a kardtáncot – felhasználta még Joel Coen A nagy ugrás című filmjükhöz és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiához (a Gajane adagiója). A Spartacus zene tetőpontját hallhatjuk a Caligula és a Jégkorszak 2. – Az olvadás c. filmekben.

Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság himnuszát ugyancsak Hacsaturján szerezte.

Hatása[szerkesztés]

Aram Hacsaturján az örmény zeneszerzők generációinak volt ikonikus személyisége. Művei kijárták az utat az újabb stílusok és merész felfedezések számára, még ha saját stílusa a rezsim alapos kontrollja alatt állt is. Arra bátorította a fiatal zeneszerzőket, hogy kísérletezzenek új hatásokkal, és találják meg saját hangjukat. Színes hangszerelési technikájának Sosztakovics és mások is csodálói voltak a múltban. Zenéjének máig tartó frissessége és vitalitása a modern zeneszerzőknek is példa, befolyással van az örmény klasszikus hagyományok szinte mindegyik trendjére, legyen az szimfonikus vagy kamarazenei.

A megérintett zeneszerzők közül néhány: Alexander Arutiunjan, Arno Babajanjan, Tigran Mansurjan, Edgar Hovannisjan, Edward Manukjan, Loris Tyeknavorjan.

Híressé vált tanítványai: Aziz El-Savan, Andrej Eszpaj, Vjacseszlav Grokovszkij, Tolib Sakidi, Enrike Ubieta, Anatol Vieru.

Művei[szerkesztés]

Balettek
  • Szcsasztye (Boldogság, Jereván, 1939) – balett három felvonásban, epilógussal
  • Gajane (1939–41), balett négy felvonásban és epilógussal - benne a híres „Kardtánc” dallam
  • Spartacus (1950–54) - balett három felvonásban
Zenekari művek
Szimfóniák:
1. szimfónia
2. szimfónia - „Harang szimfónia” (két változata: 1943, 1944)
3. szimfónia (az ominózus „Szimfonikus költemény”) (1947)
  • Táncszvit (1933)
  • 1., 2., 3. Gajane - szvit (1943)
  • Az Örmény SZSZK állami himnusza (1944)
  • Orosz fantázia (1944)
  • Masquerade - szvit (1944)
  • Óda V.I. Lenin emlékére (1948)
  • A sztálingrádi csata - szvit (1949)
  • „Győzelmi vers”, fesztiválvers (1950)
  • A valenciai özvegy - szvit (1952)
  • 1., 2., 3. Spartacus - szvit (1955)
  • Szimfonikus képek a „Spartacus”-ból (1955)
  • „Tisztelgés Nyitány” (1958)
  • Lermontov - szvit (1959)
Vokális zenekari művek
  • „Vers Sztálinról” (1938)
  • Három ária (vers, legenda, ditürambosz), magas hangra és zenekarra (1946)
  • „Örömóda” - ballada női szólóra, kórusra, hegedűre, hárfára és zenekarra (1956)
  • „Ballada a hazáról” szólistákra és szimfonikusokra (1961)
Versenyművek
  • Zongoraverseny (1936)
  • Hegedűverseny (1940), fuvolára írt változata is ismert.
  • Csellóverseny (1946)
  • Concerto-rapszódia hegedűre és zenekarra (1961)
  • Concerto-rapszódia csellóra és zenekarra (1963)
  • Concerto-rapszódia zongorára és zenekarra (1968)
Kamarazene
  • Vonóskvartett (1931)
  • Trió - klarinét, hegedű, zongora (1932)
Hangszeres művek
  • „Vándorló Asug dala” csellóra és zongorára (1925)
  • Elégia csellóra és zongorára (1925)
  • Cselló- és zongoradarab (1926)
  • „Első tánc” hegedűre és zongorára (1926)
  • Álom csellóra és zongorára (1927)
  • „Pantomim” oboára és zongorára (1927)
  • Allegretto hegedűre és zongorára (1929)
  • Énekes vers (Asugnak) hegedűre és zongorára (1929)
  • Táncdallam bajranra (1932)
  • Hegedűszonáta (1932)
  • Noktürn a „Masquerade”-ból hegedűre és zongorára (1941)
  • Szonáta szólócsellóra (1974)
  • Szonáta-dal szólóbrácsára (1976)
Zongoraművek
  • Poéma (1925)
  • Poéma (1926)
  • Keringő-etüd (1926)
  • Andantino (1926)
  • Variációk a "Solvejg" témára (1928)
  • Hét recitativo és fuga (1928, 1966)
  • Szvit (toccata, keringő-capriccio, tánc) (1932)
  • 3. tánc (1933)
  • 3. induló (1934)
  • Bugyenovka, tömegtánc (dátum nélkül)
  • "Koreografikus" keringő (1944)
  • Három darab (ostinato, románc, fantasztikus keringő)
  • 1. Album gyermekeknek - 10 zenedarab - (1947)
  • Keringő a "Masquerade"-ból (1952)
  • Zongora szonatina (1959)
  • Zongora szonatina (1961)
  • 2. Album gyermekeknek (1965)
  • Toccata (1932)
Kísérőzene
  • Bagdasár papa (1927)
  • Katabala (1928)
  • A távolkeleti fogász (1928)
  • Macbeth (1933)
  • Az otthon romjai (1935)
  • Nagy nap (1937)
  • Baku (1937)
  • A valenciai özvegy (1940)
  • Masquerade (1941)
  • Kreml harangjáték
  • Hangzáscserkész (1943)
  • Az utolsó nap (1945)
  • Mese az igazságról (1947)
  • Ilja Golovin (1949)
  • Tavaszi folyam (1953)
  • Őrangyal Nebraszkából (1953)
  • Lermontov (1954)
  • Macbeth (1955)
  • Lear király (1958)
Filmzenék
  • Pepo (1934-5)
  • Zangezur (1937-8)
  • A kert (1938)
  • Szalavat Julajev (1939)
  • A 217. sz. lány (1945)
  • Az orosz kérdés (1947)
  • Van hazájuk (1948)
  • V.I. Lenin (1948)
  • A sztálingrádi csata (1949)
  • Titkos küldetés (1950)
  • Usakov admirális (1953)
  • Hajókkal a bástyákhoz (1953)
  • Saltanat (1955)
  • Örökláng (1956)
  • Othello (1955)
  • Rómeó és Júlia (1956)
  • A párbaj (1957)
  • A béke mérge (1962)
Dalok
  • Jövőnk (Burunyov, 1931)
  • Új dal (Csarenc, 1931)
  • Sarjad a vetés (Gidas, 1932)
  • Pepo dala (Csarenc, 1934)
  • A Gogol körúton (Mihalkov, 1935)
  • Harcra, bajtársak (Szmoljan, 1936)
  • Az én kedves kertem (Lebegyev-Kumacs, 1938)
  • Irán lányai (Lahuti, 1939)
  • Nina románca - a Masquerade-ból
  • Gastello kapitány (Lugin, 1941)
  • A keleti-tenger (Radionov, a "Kreml harangjáték" színműhöz)
  • Hatalmasabb Ural - (Barto, 1943)
  • Gárdainduló (Lebegyev-kumacs, 1942)
  • Én Uralom (Szlavin, 1943)
  • Az Ural fiai, jó harcosok (Garto, 1943)
  • Várlak (Szlavin, 1943)
  • Az Örmény SZSZK himnusza (1944)
  • Dal a hazáról (Rubljov, 1948)
  • Haragvók dala (Rubljov, 1948)
  • Dal Jerevánról (Grasi, 1948)
  • A szivek dala (Mihalkov, 1949)
  • Hazám (Szadofjev, 1950)
  • Örmény adoma (Grasi, 1950)
  • Dal a lányokról (Grasi, 1950)
  • Varázsszőnyeg (Grasi, 1951)
  • Hazám (Gridow, 1951)
  • Békeeskü (Rubljov, 1951)
  • A békeharcos lányok dala (Osztrova, 1951)
  • Virággal köszöntlek... (Grasi, 1952)
  • Desdemona hangja, Katonadal, Fűzvadal (az Othello filmzenéből, 1956)
  • Tavaszkarnevál (Gradov, 1956)
Rézfúvósokra
  • 1. sz. Harci induló
  • 2. sz. Harci induló (1930)
  • Tánczene, egy örmény ének témájára (1932)
  • A nagy honvédő háború hőseinek, induló (1942)
  • A moszkvai Vöröszászlós nemzetőrök indulója (1973)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Homeland heroes (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Khachaturian című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Chatschaturjan című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]