Aradi Viktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aradi Viktor
Született 1883. február 22.
Pankota
Elhunyt 1937 (53-54 évesen)
Szovjetunió
Foglalkozása újságíró

Aradi Viktor (Pankota, 1883. február 22.Szovjetunió, 1937 körül) magyar geológus, szociológus, történész, publicista. Egyes munkáit Erdélyi Viktor néven jegyezte.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti egyetemen geológiai tanulmányokat folytatott. 1906-ban a Prahova-völgy olajmezőinek feltárásában vett részt, majd Budapesten telepedett le, és magyar, osztrák, román szaklapokban földtani és bányagazdasági tárgyú tanulmányokat közölt. Miután a földtani társadalom szándékos, szenzációt kereső hamisításai miatt „kizárta” magából, 1910 után felhagyott geológiai munkásságával.[1]

Az Erdélyi-érchegység bányászatát tanulmányozva felfigyelt a mócok nyomorára s évszázados társadalmi küzdelmeik vizsgálatába kezdett. Jászi Oszkár polgári radikális csoportjához tartozott, részt vett a Társadalomtudományi Társaság munkájában, s a Huszadik Század hasábjain a román nemzetiségi mozgalmak történetét, a nemzetiségi kérdés fejleményeit ismertette. A torockóiak négyszáz éves jogi harcáról, Varga Katalinról és a rutén skizma-perről írt feltűnő újságcikkeket, ill. könyvet. Tizenkétszer állították bíróság elé.

Az első világháború utolsó éveiben mint hadifogoly az orosz forradalom mellé állt, majd azzal szembekerült s hazajött. 1919-ben Budapesten a román katonai hatóságok alkalmazottjaként baloldali újságírókat véd meg az ellenforradalmi terrortól. 1920-ban Kolozsvárra költözött, részt vett a szakszervezetek szabadiskolájának szervezésében, megindította a Proletárok Könyvtára kiadványsorozatot. A kolozsvári Napkelet munkatársa, majd 1926-ban A Jövő Társadalma címen szocialista folyóiratot alapított; 1927-ben a Román Munkássegély főtitkára. Az 1928-as kolozsvári kommunista-perben a mócok védelmére írt régebbi cikkeinek tekintélye mentette meg az elítéltetéstől; Bukarestben fejtett ki szovjetbarát tevékenységet; 1930-ban három évre börtönbe került. 1933-ban családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol a sztálini önkény törvénysértéseinek esett áldozatul. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után rehabilitálták.

Romániában megjelent műveiből[szerkesztés]

  • Hazaárulásom története. Vádemelés, védőbeszéd és levél barátaimhoz (Marosvásárhely, 1920);
  • A nemzeti kisebbségek kérdése Nagyromániában (Szociológiai tanulmányok 1. Torda, 1922);
  • A csillagvilágtól a szocializmusig (Kolozsvár, 1924);
  • Az emberi társadalom (Kolozsvár, 1925);
  • Catarina, doamna noastră (a hasonló c. 1913-as magyar eredeti román fordítása, Kolozsvár, 1928);
  • A nagy pör (Kolozsvár, 1928).
  • Válogatott írásainak kiadása: Mócok földjén (cikkgyűjtemény Fuchs Simon válogatásában és bevezetésével, Gaal György jegyzeteivel és könyvészeti összeállításával, 1974).

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Fuchs Simon: Meg akartam ismerni azt a népet... Korunk, 1969/1;
  • Fuchs Simon: Aradi Viktor és A Jövő Társadalma. Korunk, 1971/3.
  • Becski Andor: Emlékezés Aradi Viktorra. Korunk, 1969/1.
  • Gaal György: Aradi Viktor lapja – A Jövő Társadalma. Könyvtári Szemle 1973/2.
  • Salamon László: Arcképvázlat Aradi Viktorról. Igaz Szó 1973/7.
  • Szilágyi András: Egyetlen találkozásom Aradi Viktorral. A Hét 1975/5.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]