Arad–Temesvári Vasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arad–Temesvári Vasút
Aradi pályaudvar
Aradi pályaudvar
Az Arad–Temesvári Vasút útvonala
Hossz:57 km
Nyomtávolság:1435 mm
TVV Békéscsaba felé
0 Arad
EEV Gyulafehérvár felé
EEV Gyulafehérvár felől
Maros
6 Újarad
17 Németság
24 Vinga
31 Orczyfalva
37 Merczyfalva
44 Szentandrás
57 Temesvár
ÁVT Szeged felé

Az 1868-ban alapított Arad–Temesvári Vasút egy magyar vasúttársaság volt. Egyetlen vonala a bánáti Arad-Temesvár vonal volt, amelyet 1871-ben nyitottak meg.

1867-ben a magyar hatóságok Mikó Imre távközlési miniszter régebbi részletes hálózatépítési tervei alapján elhatározták a vasút megépítését, 1868-ban Klapka György politikai támogatásával az Országgyűlés 1868 évi 38. törvénycikk az AradTemesvár vonal építését engedélyezte, a koncessziót egy konzorcium kapta meg, amelyet a Darmstadti Kereskedelmi- és Iparbank, a frankfurti Sulzbach testvérek, Cramer Klett nürnbergi vállalkozó és az emigrációból hazatért Klapka György, Temesvár országgyűlési képviselője Arad–Temesvári Vasút néven alapított.[1]

A tényleges építkezés 1868. december 3.-án kezdődött el az eredetileg 57,2 km hosszú vonalon. A munkálatok 16 hónapot vettek igénybe, a vonal megnyitása 1871 április 6.-án történt meg. A vonalon első vonatok vegyesvonatok voltak mindössze 1–25 km/h-s sebességgel. A vonatokat a III. kategóriájú MÁV 335-ös sorozatú mozdonyok vontatták, amelyeket a Bécsújhelyi Mozdonygyártól szerezték be.

A vonal a két végállomás között Újarad, Németság, Vinga, Orczyfalva, Merczyfalva (Kalácsa néven) és Szentandrás településeken épített állomást, illetve egy hidat a Maroson. A vonal megnyitásával Arad az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság, Temesvár a Tiszavidéki Vasút, később pedig az Első Erdélyi Vasút összeköttetésével jutott újabb kapcsolathoz az országos hálózatban.

1891-ben államosították az ÁVT-vel egyidőben és a MÁV tulajdonába került, 1920 után Romániához került, ma a CFR 217-es vonala néven működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Kitérő - A tábornok vasútja, Indóház Extra, 2014/I., 33.oldal”.