Ugrás a tartalomhoz

Arab Kalifátus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arab Kalifátus
6301258 (névlegesen: 1517)
A Kalifátus területének növekedése 630 és 820 között
A Kalifátus területének növekedése 630 és 820 között
Általános adatok
FővárosaMedina, Kúfa, Damaszkusz, Szamarra, Bagdad, Kairó
Kormányzat
Államformateokrácia
ElődállamUtódállam
Ilhánok 
Az Arab Kalifátus Rásidún időszak végén (654 k.)
Az Arab Kalifátus az Omajjád időszak végén (750 k.)
Az Arab Kalifátus az Abbászida időszak elején (780 k.)
Az Arab Kalifátus az Abbászida időszakban (850 k.)
Az erősen lecsökkent területű Arab Kalifátus az Abbászida időszakban (1000 k.)
Az Arab Kalifátus az Abbászida időszak végén (1200 k.)

Az Arab Kalifátus vagy Arab Birodalom egy középkori történelmi államalakulat volt a mai Közel-Keleten.

Története

[szerkesztés]

Mohamed és a Rásidún kalifák (630–661)

[szerkesztés]

Az iszlám vallás alapítója, Mohamed próféta (570–632) élete végén világi uralkodóvá vált Medina környékén. Mivel fiú utódja nem volt, távolabbi rokonai közül választották meg azt a személyt, aki tanítását és területeinek irányítását (vallási és világi értelemben) örökölte. Az első ilyen személy Abu Bakr volt, őt tekintik tehát az első kalifának (632–634), Mohamed még nem viselte ezt a címet (bár ténylegesen uralkodó volt). Abú Bakr alatt a teljes Arab-félsziget meghódításra került. Utóda I. Omár lett, aki tízéves uralkodása alatt (634–644) meghódította Szíria, Mezopotámia és Egyiptom nagy részét. Oszmán kalifa idején (644–656) az Újperzsa Birodalom területe került arab ellenőrzés alá. Őt Ali kalifa követte (656–661). Az első négy kalifa időszakát arab szóval Rásidúnnak, „helyesen vezetettek” idejének nevezik.

Az Omajjád kalifák (661–750)

[szerkesztés]

Ali halála után egy családból, az Omajjádok közül kerültek ki 90 éven át kalifák (661–750). Ebben az időszakban a hódítások tovább folytak (pl. Ibériai-félsziget), a hatalom központosított és erős volt.

A ténylegesen uralkodó Abbászidák (750–1258)

[szerkesztés]

Az Omajjádokat véres harcok során a 750-es évekre kiirtó új család, az Abbászidák ültek elődeik helyére. Bár az első Abbászida kalifák alatt (pl. az Az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Hárún ar-Rasíd idején) az arab állam még virágzónak volt mondható, a 9. század folyamán meggyengült, és egyes területek elkezdtek önállósodni, félfüggetlenné válni, majd politikailag teljesen elszakadni, és a kalifát csupán vallási vezetőnek (akár a római katolikus egyházban a pápát) elismerni. Ilyen pl. a Córdobai Kalifátus (Hispániában), a Rusztamidák (Algériában), az Aglabidák (Tunéziában), a Túlúnidák, az Ihsídidák, Fátimidák (Egyiptomban), Táhiridák, Szaffáridák, Számánidák (Perzsiában) stb. A 10. században a Mezopotámiai térségben megjelenő Buvajhidák pedig már magukat a Bagdadban székelő kalifákat is elkezdték ellenőrzésük alá vonni.

Az későbbi kalifák mindinkább elkényelmesedtek, bár az egyre csökkenő, végül Mezopotámiára lekorlátozódó központi területeiken továbbra is világi uralkodók is voltak. Ennek Bagdad 1258-as mongol hódítása vetett véget. (Ezzel az Arab Kalifátus tényleges politikai története véget ért.) Az utolsó bagdadi kalifát, Al-Musztaszimot kivégezték, a központi területek pedig Hülegü ilhán családjához, az Ilhánokhoz kerültek.

Az utolsó Abbászidák (1261–1517)

[szerkesztés]

A Kalifátus 1258-ban elvileg megszűnt. Az Abbászida család az ekkor már független Egyiptomba menekült. 1261-ben a családból új kalifát választottak II. al-Musztanszir személyében, aki egy korábbi kalifa, I. al-Musztanszir (1226–1242) fivére volt. Ugyan II. al-Musztanszir már a következő évben meghalt, a család másik ágából ismét kalifát választottak I. al-Hákim (1262–1302) személyében. Az ő leszármazottjai viselték ezt követően a kalifa címet. A kalifák sora tehát folytatódott, székhelyük Kairó lett. A kalifátus utolsó 250 évében a kalifáknak semmiféle politikai hatalma nem volt (azt Egyiptom szultánjai, a Mamlúk Birodalom urai gyakorolták), szerepük vallási területekre korlátozódott. (Érdekesség, hogy egy kalifa, II. Al-Musztaín néhány hónapra 1412-ben Egyiptom szultánja is lett.)

1517-ben I. Szelim oszmán szultán meghódította Egyiptomot. Ettől kezdve az Oszmán Birodalomban több Abbászida kalifát nem választottak, hanem a szultánok egyesítették a két méltóságot, és Egyiptomnak világi és vallási urai (kalifák) lettek.

Források

[szerkesztés]

További irodalom

[szerkesztés]
  • Benke József: Az arabok története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-09-3114-1

További információk

[szerkesztés]